Nagy Ervint a Népszava kérdezte arról, mit lát maga előtt a jövőben, mi az, amire igazán büszke és bánja-e, hogy nem vállalta el a Szabadság, szerelem főszerepét.
A kérdésre, kölyökként ki volt a kedvenc művésze és kedvenc filmje, Nagy Ervin elárulta: “Frank Rijkaard, Ruud Gullit, Marco van Basten, Hriszto Sztojcskov, Romario. (…) Nehezet kérdez. Azért mondom Az ötödik pecsétet, mert Fábri Zoltán csodálatos alkotása abban az esztendőben készült, amikor én születtem. Szerencsére később is sokszor vetítették. Mindig megnéztem, miként a 141 perc a Befejezetlen mondatból című filmet is. Habár melyik Fábri-művet nem nézte meg az ember?”
Arról szólva, igaz-e, hogy nemet mondott Andy Vajnának a Szabadság, szerelem főszerepére, azt felelte: “Igaz. Abban az időben nyolc szerepem volt a Katonában. Vajna számunkra felfoghatatlan összeget ígért Zsámbéki Gábor igazgatónak, ha elenged filmezni. A direktor azt mondta: döntsek én. Nem mentem. Ám a szakvezetés kicsit sem volt hálás, a következő évadban nem halmoztak el főszerepekkel.”
“Napjaink filmrendezői egyenesen idegenkednek a teátrumtól. (…) A válogatás immár külön műfaj. A legbonyolultabb benne az, hogy ne told túl, ne tegyél egy órát az öt percbe” – tette hozzá.
Arról is faggatták, mit jelent számára a jövő: “Ami már a jelen is: film és vállalható sorozatok. Mint a Tanár. Azt meg ki kell bekkelnem, amíg egy újabb igazi nagyjátékfilmben szerepelhetek. Az én nevemmel ma már nem lehet forgatókönyvet beadni. Illetve, beadni lehet, de nem fogadják el. (…) Mert újra olyan időket élünk, hogy bármikor bárkire rámutathatnak. Az alma materemet is beszántották, soha nem bocsátom meg. Jó iskolából jöttem, Horvai István osztályába jártam. Annál félelmetesebb, hogy a rámutatástól, beszántástól csak egy ugrás a nyílt uszítás.”
Arról is beszélt, nem szomorkodik mindig, sőt: “Sok mindenre egyenesen büszke vagyok. Például A varázsfuvola Papagenójára. Nevetni fog: azt a szerepet is castingon nyertem el. (…) Nekem igazán kedves még a Kincsem, valamint az első nagy dobás, A talizmán. Kétezertől tíz évig ment a Katona József Színházban. Muszáj még megemlítenem a Szent György és a sárkányt, mert a legnagyobb élményeim egyike volt, hogy Törőcsik Mari partnere lehettem a színpadon. Továbbá szerettem utazni. A Katonával jártuk a világot. Ma már ilyesmi se lenne. (…) Lemondtam a Szabadság, szerelmet, az igaz. De, ahogyan a szerelemről, úgy a szabadságról sem mondtam le.”