Nagy Ervin sosem félt kinyitni a száját, most pedig úgy érzi, egyenesen árulás, ha hallgat. A 168 óra kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Elsőként arról kérdezték, gyakori-e, hogy leszólítják az emberek: „A legkellemesebb dolog, amikor egy idős hölgy megállít, és azt mondja, hogy „annyira imádom magát”, de úgy tiszta szívéből. Múltkor a 7-es buszon megszólított egy férfi, és azt mondta: „Uram, mi teljesen más politikai nézeteket vallunk, de én nagyon szeretem, amit csinál.” Ez nekem akkumulátor, feltölt és hátországot ad ahhoz, hogy hangot adjak az igazságtalanságnak, vállalva, hogy a politika céltáblájává válhatok.”
Azt is leszögezte: „Nem a politikai hovatartozásom mondatja velem azt, amit mondok, hanem az igazságérzetem. Ha a másik oldal szállna bele az egyetemi autonómiába, akkor annak mennék neki, de hát épp a jelenlegi hatalom műveli mindezt, így ellenük kell megfogalmaznom a kritikám. Akkor is, ha ennek voltak, vannak következményei. Nemrég megtörtént velem, hogy egy több fordulóban elnyert főszerep után megállapodtam a producerrel, aztán egy erősebben megfogalmazott interjúm után „véletlenül” lecseréltek. Szakmai indoklás nélkül. (…) Tavaly a filmkritikusok díjátadóján megnyertem a legjobb epizódszereplőt a Drakulics elvtársért. De a Filmintézetnél, hogy, hogy nem, véletlenül épp ezt a kategóriát törölték.”
A felvetésre, miszerint sokak úgy látják, a Színház- és Filmművészeti Egyetem „nem elég nemzeti, és nem elég keresztény”, úgy reagált: „Azok a kiscsávók a barikádokon úgy néptáncolnak, hogy kiszakad a nagy magyar lélek, még Orbán Viktor is elsírná magát gyönyörében. Csakhogy ők ugyanazok, akik azt mondják, hogy nem vehetik el tőlünk az alkotói szabadságot. Ez a hatalom igazi baja. (…) Az SZFE diákjainak ellenállása példaértékű kell, kellene, hogy legyen mindannyiunk számára. (…) Szorgalmas, tehetséges fiatalok, akiknek éppen ellopják a jelenét és a jövőjét is. Árulás lenne szó nélkül hagyni mindezt. Nagyon feldühít, amikor egyesek magyarságot hirdetve verik a mellüket, mert szerintük a nemzeti értékek nincsenek, nem voltak kellőképp képviselve az egyetemen. Ugyan már! Jó ürügy. Mindig is képviselve voltak, az SZFE maga volt a nemzeti érték” – fejtette ki Nagy Ervin.
„Van egy kellemetlen hírem – és most a Star Warsot idézem meg –, az ellenállás nem egy bolygón és nem egy épületben létezik. Az a lelkekben munkál, ami felett nincs hatalmuk. Parancsszóra rombolhatnak, átszervezhetik az oktatást, elüldözhetik az SZFE-ről a magyar színházi élet színe-javát, de a szívekből nem lúgozhatják ki a szabadságvágyat. A magyar kultúrát jónéhány hatalmi rendszer próbálta már a saját képére formálni, de sosem sikerült. Sokkal nehezebb ugyanis legyőzni azokat, akik elhivatottságból, valóban a művészet szabadságáért küzdenek, mint a kicsinyes bosszúvágyból odarendelt, pénzzel kistafírungozott „kiszolgálószemélyzetet”” – vélte Nagy Ervin.