A múlt szombati Kossuth téri pedagógustüntetésen beszédet mondott Nagy Ervin, ennek apropóján kérdezte a Klubrádió a közéleti aktivitásáról. Felmerült a beszélgetésben a párhuzam a politikailag aktív színészből elnökké vált Volodimir Zelenszkijjel is.

Valami olyasmiről van szó, hogy a színészek felnőnek a szerepeikhez, indokolta Nagy Ervin színész a Klubrádiónak, hogy miért vállalta el, hogy felszólal a Kossuth téri tanártüntetésen a múlt szombaton.

Nagy Ervin ugyanis négy évadon keresztül játszott A tanár című filmsorozatban, és emiatt úgy érezte, hogy nem létezik, hogy cserben hagyja a „tanártársait”. Elmondta, hogy amikor egy ilyen szerepet elvállal, akkor óhatatlanul is megismerkedik ezekkel a problémákkal, így a saját bőrén érezte, azonosult velük, ezért amikor felkérték, hogy felelolvasná-e a tanárok 12 pontját, „automatikus volt”, hogy igennel válaszol.

Mint mondta, kicsit pedagógusnak érzi magát. Elmondta, hogy egy darabig például zavarta, hogy nem hívták az egyetemre tanítani, de nem is „tanár alkat”: a tanári pálya olyan személyiséget kíván, aki megbízható, kiszámítható, mindig ott van, az időbeosztás a bázisa. Ő nem pont ilyen, de a forgatásokon többször is átélte, hogy a filmbeli osztálya néha segítségre szorult, és mint jó tanár, egy kicsit ő is egyengette az útjukat.

Az ukrán elnökkel, Zelenszkijjel való összehasonlításon jót nevetett, „érdekes áthallás”, hiszen az ukrán elnök is színészként kezdte.

Nagy Ervin elárulta, hogy hogy az igazságérzete miatt sokszor hallatja a hangját a társulatán belül és a nagyvilágban is, főleg, amióta a „sajtósúlya miatt felkapják az emberek a fejüket, ha megszólal”. Említette, hogy a szinkron szakszervezeteknél is kisebb forradalmat indított el. A főrendezője szokta is mondani, Ervint elnöknek! Ezt meg szokta mosolyogni.

Azt mondta, hogy az igazságtalanság és a túlzás ellen bármelyik politikai erőnek nekimegy. Magában még nem látja azt a potenciált, nem is szokott arra gondolni, hogy elindul, „mint Zelenszkij bácsi”.

Szerinte erőteljesen artikulálni kell, ami nem tetszik. „Néha Don Quijoténak érzem magam”, sokszor szalad előre és amikor hátranéz, látja, hogy azok, akik mondták, hogy hajrá, hurrá, azok elfelejtettek csatlakozni. Meglátása szerint ugyanis sem az ő, sem a felette lévő generáció nem teszi tűzbe a kezét az ügyeiért.

Nagy Ervin saját bevallása szerint bátorságot akar önteni mások szívébe: „igenis, hamarabb kell reagálni, és ha jön a vihar, fel kell venni a kabátot és ott kell állni harcra készen, mert Magyarországon a politika gátlástalanabb lett, mint amikor felnőttünk a 90-es években. Változni kell az idővel, több kurázsi szükségeltetik az értelmiség részéről” – mondta Nagy Ervin. Szerinte „kommunikáció technikailag” a színészek előnyben vannak, hiszen van annyi szakmai tudás a kezükben: „mi lettünk az értelmiség ökle”, ezért szerinte ezt a szerepet erőteljesen fel kell vállalni.

Nagy Ervin szerinte a szakma 90 százalékának erőteljes véleménye van arról  hogy mi zajlik ebben az országban:

Régen szerinte nem volt része a szocializációnak az ilyen politikai kiállás, bár megemlítette példaképét, Cserhalmi Györgyöt, aki még azelőtt hazaküldte a ruszkikat, mielőtt Orbán hazaküldte volna őket.