Tudták, hogy Nagy Ervin könyvet írt? Hallottak arról, hogy ha veszít az ellenzék beáll politizálni? És arról, hogy honnan ez az igazságérzet? És arról, hogy álmában néha beszélget a miniszterelnökkel? Minderről Veiszer Alinda új műsorában beszélt.

A nagyjából egyórás interjút egy jelképes összegért itt tudja megtekinteni.

„Nincs olyan párt, az még nem született meg”, amelyben szerepet vállalna, az „egy hangulati kijelentés volt”, hogy ha nem nyer az ellenzék, akár aktív politizálásba is belekezdene – mondja Nagy Ervin Jászai Mari-díjas színész.

Saját bevallása szerint azért mondta ezt, mert „azt szerette volna, hogy itt minimum ne kétharmad legyen”. Úgy látja, olyan túlkapásokra került sor az elmúlt években, hogy az már tarthatatlan, ahogy tarthatatlan az is, hogy politikai alapon ellehetetlenítenek embereket. Erre példaként említette a Nemzeti Filmalap politikai szimpátiától függő pénzosztásait, vagy az SZFE ügyét.

Nem akar ehhez asszisztálni, kisebb-nagyobb alkukat kötni, ahogy ő fogalmaz: „van egy küldetéstudatom”. Erre a szerep- és felelősségvállalásra a beszélgetés végén is visszatérnek, amikor azt mondja: „nekem kutya kötelességem ezt csinálni, felszólalni, gyáva emberként fekszem le, ha ezt nem csinálom; én így élem meg”. Azt is hozzáteszi: „A kollégáimtól én néha több kurázsit várnék el.”

Ez azért lenne fontos, mert szerinte a politika, ha azt érzi, hogy nagyon sok irányból jönnek a támadások, hajlamos behúzni a féket. Úgy véli, a kilencvenes években nagyobb felelősséget vállalt az értelmiség a saját és az ország sorsának alakításában.

Nagy Ervin nem érti, hogy ha „beszántanak egy egyetemet, hogy lehet azt jóra nézni, hogy lehet teljesen nyilvánvalóan lebukott hazugságokat jóra nézni”, és az ilyen hazugságoknál Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét is megemlíti.

A beszélgetés elején szóba hozott SZFE-re később is visszatérnek. „Attila szerintem nagyon sokszor hazudik” – mondja Vidnyánszky Attiláról, az egyetemet fenntartó kuratórium elnökéről, akiben szerinte hatalmas sértettség, „atomisztikus gyűlölet” van. Azt mondja, ő már Vidnyánszkyék beregszászi időszakában mellettük állt, „és én voltam az utolsó, aki köszönt neki a POSZT-on”, ezért is igaztalannak érzi Vidnyánszky azon mondatait, amelyek szerint őt „nem engedték be” a pesti színházi körök.

Beszél nagyapja bebörtönözéséről, a művészetet megbénítani képes mester és tanítványa viszonyról, de arról is, hogy miért kezdett el filmezni, illetve miért nyitott a kereskedelmi tévék felé, miért ugrott be egy „viszonylag minőségi sorozatba” (ez az RTL Klubon futó Tanár volt).

Szó esik arról, miért vált meg a Katona József Színházi tagságtól. Ennek kapcsán úgy fogalmaz: a „Katonában én túl szabályos voltam, a szépfiú karakter”, és mert ott „sosem volt fókuszban” az „a klasszikus vonulat”, amit például a Kincsemben képviselt. A színházi ízlése mindig is „katonás” volt, de az egyéni boldogulásához „le kellett lépnem erről a betonbiztos ösvényről”.

„A politika nem szent és sérthetetlen, kritika tárgyát vagy gúny tárgyát képezheti” – mondja ezt a Bajnok című Pintér Béla-darab kapcsán, amelyben szerinte nem a politikusok személyéről esik szó, hanem a képmutatásról, annak leleplezése a cél.

Nagy Ervin szerint „néha zümmögő, kellemetlen légy kell, hogy legyen a színház a nagy szent tehén körül”.

Forrás: Veiszer Alinda, TELEX