Nagy Ervint az enbudapestem.hu kérdezte múlt évéről és arról, miért nem fél megszólalni különböző ügyekben.

„Decemberben már különösen azt éreztem, hogy takarodjon el ez az év, legyen végre vége. A kislányaim persze rengeteg örömöt adtak, de szkippeltem volna nagyon szívesen sok dolgot. Személyes és szakmai okokból is. A Sztárbox sem úgy jött össze, ahogy szerettem volna – de végül persze minden jó lesz valamire. Meg aztán a kudarcból való felállás öröme mindig segít az emberen. De alapvetően nem ez volt életem legjobb éve” – mesélte a lapnak Nagy Ervin.

Annak kapcsán, hogy nemrég adott egy interjút az RTL-nek, amiben azt mondta, politikai nyomásra rakták ki a Szia, Életem! című filmből, arról faggatták, számolt-e azzal, hogy a közéleti megnyilvánulásai valamikor begyűrűznek a munkába:

Arról szólva, bölcsebb dolog-e hallgatni, kifejtette: „Nézd, szerintem én nem egy levitézlett bonviván vagyok, aki négyévente áll ki alibi ügyek mellett annak reményében, hogy attól majd talán leesik egy vidéki színházacska, hanem azt hiszem, hogy a pályáját aktívan és tisztességgel szolgáló ember, akit nem a fortélyos félelem igazgat, amikor kinyitja a száját. A jobboldal sehol nem jegyzett megafonos rizibizi fiúi pedig amúgy is bárkibe beletörölhetik a sáros bakancsaikat, amit láthatóan lelkesen meg is tesznek. Azért kapják a fizetésüket, hogy karaktergyilkosok legyenek. Hogy nap, mint nap emberek életét tegyék tönkre. Kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak majd róluk az unokáik. De amíg a fél ország velem szelfizik, addig magasról teszek rá, hogy mit irkálnak össze rólam.”

A színész azt is hozzátette: „Néha kérdezik, hogy nem akarom-e letiltani a trollokat az oldalról, de nekem eszemben sincs, hadd dolgozzanak. „Csak keményen fiúk!” (….) Nyilvánvalóan érintenek a következmények, érint az, hogy merre lejt a pálya, de igyekszem úgy élni, felfogni, hogy ne terheljen és elsősorban a pozitív impulzusokra koncentrálok.”