Megmozdul-e a színházi szakma a független szcéna halálos ítélete után? Mennyire nyomasztó a NER-média célkeresztjében lenni? Mikor veszi az ember a sátorfáját, és hagyja el az országot? A Rákay Philippel kialakult csörte apropóján többek között erről kérdezte Nagy Ervint a Magyar Hang.

A Rákay Philippel (Kálmánnal) való pengeváltásában többek között Gryllus Dorka, Hámori Gabriella és Dés László is mellé állt, ennek kapcsán Nagy Ervin úgy fogalmaz, ahhoz, hogy egy ennyire jól fizetett médiagépezettel az ember harcolni tudjon, ahhoz mindenképpen kellenek társak.

A kérdésre, a társak miért most szólaltak meg, úgy vélekedett.
„Az oktatással kapcsolatos botrányok, a tény, hogy a tanárokkal az állam feltörli a padlót, mindannyiunkat érint. A független színházak támogatásának drasztikus visszavágása után pedig a szakma sem hitetheti el magával többé, hogy vannak kiskapuk, hogy mindig lehet egy tyúklépésnyit hátrálni. Nem lehet. Mindenki sorra kerül. A mostani cél világos: tűnjenek el a független színházak, olyan ikonikus helyek, mint a Szkéné, vagy például Pintér Béláék és TÁP Színház. Ki kell tehát lépni a nyilvánosság elé, a médiatérbe, és számonkérni a döntéshozókat. Azokat, akik eddig csak lecsupaszították és kiéheztették a magyar szakmát, most viszont már szívük szerint mint kiérdemesült lovat le is vágnák. Lehetnénk többen is, akad még számos nagy nevű, világosan gondolkodó ember, közösen a médiasúlyunk is meghatározóbb lehetne.”

A felvetésre, lehet-e apolitikusság a visszahúzódás mögött, elmondta:
„Nem az apolitikusság a lényeg. A színész azt szereti, ha szeretik. Nem örül, ha céltáblává teszik. Azt is megértem, hogy az embereket szorongással töltik el a sötét és tényleg kábé a nyilas időket idéző, jól fizetett megafonos kis senkik nemtelen, alpári piszkálódásai, karaktergyilkossági kísérletei. Szokták mondani, hogy neked könnyű, Ervin, te olyan vagy, aki visszaszól. Ez tévedés. Lehet, hogy az átlagnál harciasabb típus vagyok, valóban erre neveltek, de számomra is éppoly kockázattal és energiával jár hétről hétre kiállni ezekért az ügyekért és nyíltan vállalni a véleményemet, mint bárki másnak. És nemcsak hozzám fognak elérni, aki nem tesz lakatot a szájára. Szép lassan eljutnak mindenkihez.”

Azt is hozzátette: „Jól számol Rákay Philip, amikor azt mondja: minek pattogunk, amikor a pedagógusok, úgy tűnik, köszönik, jól vannak, hiszen alig tüntetnek, sztrájkolnak. Egy dologról feledkezik meg, a többséget visszatartó egzisztenciális szorongásról. Ez nem a jóllakottság csendje, hanem a félelemé.”

Nagy Ervin azt is elmondta, a közmédiába nem teheti be a lábát, filmet pedig, amióta Andy Vajna meghalt, nem forgat, az NKA filmművészeti kollégiumának vezetője, Lajos Tamás előtt sem Herendi Gábor, sem az ő nevét nem lehet kiejteni: „Vajna annak idején nem őt bízta meg a Kincsem megfilmesítésével. A legnézettebb magyar mozi volt az elmúlt tíz évben. Most Rákay Philipnek és a vele egyívású rizibizilovagoknak áll a zászló”.

A színész azt is hozzátette: „még mindig jobb egyenes háttal árut pakolni, mint hajlott gerinccel gazsulálni”.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.