Nagy Ervin a filmes feketelistáról, a leporolt jediköpenyről, Zámbó Jimmyről és arról is nyilatkozott a Magyar Hangnak, hogyan lehetne rábírni a kormányt, hogy javítson az oktatás és az egészségügy állapotán.
„Hiába figyelmeztet az apukám folyton, hogy „csendesebben, kisfiam”, ezt a tanácsot még tőle sem fogadom el. Nem akarok egy olyan országban élni, ahol ilyesmit kell mondanom a gyerekemnek. Ez a mentalitás pusztítja el a szólásszabadságot”
– fogalmazott a Magyar Hangnak Nagy Ervin. A színész szerint sokakat az egzisztenciális félelem kényszerít hallgatásra, de mivel az ő helyzete kedvezőbb, vállalhatja a véleményét.
A 2018-as Drakulics elvtárs óta nem szerepelt magyar filmben. Arról szólva, feketelistára tették-e, megismételte:
„Ez alighanem Lajos Tamás producer (a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó kuratórium tagja – szerk.) személyes bosszúja, aki a mai napig haragszik Herendi Gábor rendezőre és rám a Kincsem miatt. Úgy érzi, hogy azt a filmet elvették tőle, és most, hogy hatalmat kapott, törleszt. Andy Vajna halálával semmissé vált az a hallgatólagos egyezség, hogy a minőséget mindig a pártszimpátia elé kell helyezni. Neki is megvoltak a maga politikai nézetei, de pontosan tudta, hogy a jó film fontosabb az ideológiánál, és nem hagyta, hogy a politika rátelepedjen a filmiparra.”
Felesége, Borbély Alexandra színésznő októberben adott életet ikerlányaiknak. A kérdésre, közéleti szerepvállalásában motiválja, hogy apaként milyen országot szeretne hagyni az immár három gyermekére, azt felelte: „Békében szeretnék élni, egy igazságos országban, ahol nem az álszent agresszió uralkodik. Ez a vágy mindig is megvolt bennem, függetlenül az apaságtól.
Persze amikor az ember azt hallja a gyerekétől, hogy fázik az iskolában, mert nem fűtenek rendesen, akkor kinyílik a bicska a zsebében. Hosszú távon nem sok szülő fogja lenyelni, hogy a Parlamentben melegebb van, mint az iskolában.”
Arról is beszélt, godnoltak-e már arra, hogy máshol próbáljanak szerencsét: „Inkább megszerelem az autót, mint hogy másikat válasszak. Elmehetnénk, de az gyávaság lenne. Inkább maradok, és folytatom a szélmalomharcot. (…) Nagyapám politikai okokból több éven át ült börtönben, amit a családi legendáriumban mindig úgy értelmeztek, hogy vigyázni kell, és nem szembeszállni a hatalommal. Felnőtt fejjel azonban rájöttem, hogy ez számomra éppen az ellenkezőjét üzeni: nem engedve az elveinkből, küzdeni kell az igazságtalanság ellen. Máskülönben hogy nézek majd az unokáim szemébe? (…) Ahányszor csak megnézem Sinkovits Imre 1956. október 23-ai, Petőfi téri beszédét, azt érzem, hogy sürgősen össze kéne szednie magát az értelmiségnek. Olyanok vagyunk, mint a nyugdíjba vonult jedi lovagok, a berozsdásodott fénykard a szekrényben hever, de egyszer csak le kell porolni azt a jediköpenyt.”
Azt is hozzátette:
„Jó látni, amikor az idősebb generáció tagjai felemelik a szavukat, de a rendszerváltó értelmiség jobbára hallgat. Példát vehetnének Cserhalmi Györgyről, aki súlyos betegségek után, régi fényében lobogva felállt, és elküldte a szolgalelkű talpnyalókat a francba. Él bennem egy értelmiségi lovageszmény, és úgy látom, hogy ha nagyon lassan is, de a művészek megtalálják magukban a bátorságot.”
Ahányszor csak megnézem Sinkovits Imre 1956. október 23-ai, Petőfi téri beszédét, azt érzem, hogy sürgősen össze kéne szednie magát az értelmiségnek. Olyanok vagyunk, mint a nyugdíjba vonult jedi lovagok, a berozsdásodott fénykard a szekrényben hever, de egyszer csak le kell porolni azt a jediköpenyt.
Arról is beszélt, hogy újra színpadra állt a Vígszínház Inkognitó című előadásában, a Pesti Színházban. Ennek kapcsán elmondta, Rudolf Péter többször hívta, de nem szerette volna feladni a függetlenségét: „Egy ikerpár hatalmas ugrás, egy gyerekből hirtelen három lett, ami komoly kihívás elé állít. Le a kalappal a feleségem előtt, hihetetlen, hogy mit csinált végig az elmúlt egy hónapban. (…) A forgatások mellett sokkal jobban be tudom osztani az életemet. Az Inkognitó ugyanakkor egy barátság kezdete a Víggel. Korábban Eszenyi Enikő igazgatása alatt is játszottam ott, nem is szeretném megtagadni azt az időszakot. Enikő sokszor hívott, jó viszonyban voltunk, ezért is sajnálom, hogy nem vette észre a vezetői magatartásának súlyos problémáit. Ez az eset is arra utal, hogy hová vezethet, ha nincs külső kontroll. Szomorú, mert egy nagy tehetséget veszít el így a szakma.”
Arról is faggatták, meddig fér bele a társadalmi szerepvállalás az életébe: „Nem tehetem meg, hogy nem segítek az egykori tanáraimnak. (…) Hogy milyen emberré válunk felnőtt korunkra, már az általános iskolában eldől, a tanároknak hatalmas a felelőssége, és éppen ilyen nagy a társadalom felelőssége is, hogy megbecsülje a pedagógusokat. A jelenlegi értékválság közepette erről sajnos sokan elfeledkeznek, ezért is kell nap mint nap figyelmeztetni rá az embereket. Ha volt értelme annak, hogy színésznek mentem, akkor az éppen ebben a feladatban mutatkozik meg. Elő kell vennem a fénykardot és leporolnom a köpenyem.”
A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.