Nagy Fruzsina jelmeztervezőként jelentős szerepet játszik a színházi életben; az Operaház, a Vígszínház, a Katona József és az Örkény Színház, valamint számos más teátrum előadásában láthatóak munkái. Eközben tanít, mentorál, tagja az OISTAT-nak, a nemzetközi színházi tervezőket, oktatókat, kutatókat és színházépítészeket tömörítő szervezetnek és a jelmezt önálló művészeti formaként is újraértelmezi. A Glamour kérdezte.

A teljes interjú a Glamourban olvasható.
Glamour 2024.10.04 – 72,73,74. oldal

A Képzőművészeti Egyetem mellett Fruzsina óraadóként is tevékenykedik a Metropolitan Egyetemen (Metu) és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Mome). A tanítás iránti szenvedélye legalább olyan erős, mint a jelmeztervezéssel szembeni elhivatottsága. „Azt éreztem, hogy nem elég csupán saját és mások örömére alkotni. Valami fontosat szerettem volna hozzátenni a világhoz, ez a vágy vezetett ahhoz, örömére alkotni. Valami fontosat szerettem volna hozzátenni a világhoz, ez a vágy vezetett ahhoz, hogy komolyan vegyem a tanítást, ami mára jelentős részét képezi szakmai életemnek” – mondja az alkotó.

Arról, mi tesz egy jelmeztervezőt igazán sikeressé, Fruzsina úgy vélekedik: az intuíció, a vizuális látásmód, a kreativitás, valamint a művészettörténet és a kortárs trendek alapos ismerete elengedhetetlen. Azt is hozzáteszi: „Fontos, hogy időnként újra feltöltsük a belső forrásokat. Amikor úgy érzem, hogy már túl régóta pörgök a tervezők mókuskerekében, és elégedetlen vagyok az ötleteimmel, akkor meglátogatok néhány híres múzeumot vagy európai kiállítást, hogy inspirációt és legfőképp energiáját gyűjtsek.”

„A feladatom az, hogy a színészeket segítsem a szerepük eljátszásában, és a nézők számára is érthetővé tegyem a karaktereket. A jelmeznek dramaturgiai szerepe van, ami túlmutat a puszta öltözéken. Ezzel szemben a divattervezés a piaci igényekre és trendekre reagál. Az alkotók általában egy adott fogyasztói rétegnek terveznek, és céljuk, hogy minél egyedibb, de még eladható darabokat készítsenek” – mondja Fruzsina, aki gyakorta turkálóban vagy vintage üzletben keres ruhadarabokat a jelmezekhez.

Fruzsina szerint a szakma jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben. „Régen a tervezés sokkal inkább egy magányos folyamat volt, otthon, az asztalnál ülve terveztem meg a jelmezeket. Ma már folyamatosan jelen kell lenni a próbafolyamatban, együtt gondolkodni a rendezővel és a színészekkel, és azonnal reagálni a változásokra” – mondja az alkotó, hozzátéve, hogy a jövőben a fenntarthatóság és a technológiai fejlődés egyre nagyobb szerepet játszik a jelmeztervezés területén is.

„Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel a szakmával tíz-húsz év múlva. Jelenleg azt látom, hogy az új anyagok és technológiák lehetőséget adnak arra, hogy még kreatívabbak legyünk. Ugyanakkor egyre kevesebb a látványra szánt költségvetése a színházaknak. Fogalmam sincs, meddig lehet ebben a formában folytatni a szakmámat, ahogy most működnek a színházak” – veti fel Nagy Fruzsina, aki hamarosan egy táncinstallációt készít Góbi Ritával közösen. Ez az alkotás a Trafóban lesz látható októberben (Pain Killer).

A teljes interjú a Glamourban olvasható.
Glamour 2024.10.04 – 72,73,74. oldal