Nagy Fruzsina tervezőt a Keleti blokk című előadás premierje után kérdezte Csabai Máté a Magyar Narancsban.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

A kérdésre, hogyan lett jelmeztervező, Nagy Fruzsina elárulta: „Az biztos, hogy állandóan alkottam valamit már gyerekként is, sokszor az emberi testen, ami olyan, mint a vászon: jó alapanyag. A színház és a jelmeztervezés irányába csak a londoni főiskolán fordultam, ahová még textil- vagy divattervezői tervekkel jelentkeztem. A munkáim alapján a tanárok azonban úgy látták, színházi ember vagyok, bármihez nyúlok, az több lesz, mint egyszerű viselet. Amikor térképet kellett rajzolni, én megrajzoltam az étel útját a testben: a fejemre kötöztem a virslit és a krumplipürét, ami aztán levándorolt a hasamig. Egy barcelonai tanulmányút után, amikor könyvet kellett készíteni, én a város formáját megidéző palástot csináltam, amelyen ki lehetett nyitni a fiókokat, ahol ott lapultak a szöveggel teleírt lapok. Minden feladatot jelmezként valósítottam meg. A divatszakma a kötöttsége miatt nem volt vonzó számomra, hiszen ahhoz, hogy te diktáld a divatot, benne kell lenned a legjobb tízben, máskülönben csak követő lehetsz. Ahhoz meg, hogy felkerülj a tetejére, nagyon tehetségesnek kell lenned, és bennem sok kishitűség volt. Sokkal később tudtam csak kimondani, hogy tehetséges vagyok, mint azt kellett volna.”

2016-ban mutatták be első előadásukat Tabu kollekció címmel Halas Dóra karvezetővel és a Soharóza kórussal. Ekkor lépett elő főszereplőként, ami egy jelmeztervező esetében szokatlan.

„Ilyenkor a munka nem rólam szól, a jelmezeim a produkciót szolgálják. Amikor viszont a Krétakör Mizantrópjában, vagy Ascher Tamás Jógyerekek képeskönyvében, Bodó Viktor Übü királyában vagy A kis Zaches című előadásában dolgoztam, be tudtam csempészni egy-két extrém megoldást, de azokat is úgy, hogy közben szigorúan ügyeltem az összképre. A Soharózával viszont valóban kiélhetem a mániámat. Szükségem van az önkifejezésnek erre a módjára, még ha furcsa is ezt egy jelmeztervezőtől hallani, aki általában mások keze alá dolgozik. A jelmez az én nyelvem, éppúgy, ahogy a szobrász szobrot csinál, a festő pedig fest. Emlékszem, amikor megszületett a Tabu kollekció ötlete, és először találkoztam a kórussal. Álltunk a Jurányiban, velem szemben harminc ismeretlen ember, és próbáltam nekik elmagyarázni, hogy mire készülünk. A kórus nem színészekből áll, van köztük tanítónő, pszichiáter, ingatlanos és mindenféle foglalkozású, jól éneklő, nyitott szellemiségű ember. Azt mondtam nekik, higgyenek bennem, csinálnunk valami iszonyú jót, amit még sose csináltunk” – fejtette ki Nagy Fruzsina.

A legújabb előadás, a Keleti blokk szintén a Trafóban került színre, és egy képzeletbeli visegrádi unió, Kozmicke Kormorán disztópikus-ironikus világát mutatja be. A produkcióról itt olvashat.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható: „Mint a színész, a szöveg vagy a zene” címmel
Magyar Narancs 2022.10.06 – 24,25,26. oldal