Nagy Katica színházi és filmes karrierje során sok helyen megfordult, Veszprémben, Kecskeméten, Szombathelyen, Tatabányán és Budaörsön is játszott. A Kultúra.hu arról kérdezte, jelenleg milyen új filmeken, előadásokon dolgozik.

„Az Exit Generáció Társulat Feljegyzések az egérlyukból című előadásával járjuk a vidéket, és Prieger Zsolttal, az Anima Sound System vezetőjével is gyakran tartunk zenés felolvasóesteket. Pilinszky János és Térey János művei után idén Háy János szövegeiből állítunk össze egy új műsorra valót. Filmes felkéréseket is kaptam két első filmes rendezőtől, színházban pedig Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című darabjában játszom majd, Gál Attila Csaba rendezésében. Mindemellett filmszínész mesterség órákat fogok tartani szeptembertől a Lumiere Filmiskolában, ahol egy új osztályom is lesz” – mesélte a színésznő.

Arról is faggatták, volt-e olyan hely, amit különösen megszeretett eddigi pályája során. Enn ek kapcsán elárulta, Kecskemét ilyen, mivel ott töltött ideje a Katona József Színházban rendkívül meghatározó volt számára. A színház büféje, ahol aktív társasági élet zajlott, különösen emlékezetes pillanatokkal ajándékozta meg, és baráti, támogató légkör vette körül, ahol olyan neves kollégákkal ismerkedett meg, mint Csombor Teréz, Kocsis Pál és Trill Bea.

„Beával éppen arról leveleztünk nemrég, milyen volt, amikor még kezdő színésznőként szövögettük az álmainkat, ma pedig már mindketten fontos színpadi és filmszerepeken vagyunk túl. Nagyon szerettem volna a Katona József Színházhoz szerződni, de máshogy hozta az élet” – tette hozzá.

Nagy Katica legutóbb a GLAMOUR Book tavaszi számának nyilatkozott, akkor a Semmelweis film kapcsán faggatták, amelyben főszerepet játszott: „A rendező, Koltai Lajos személye az első perctől kezdve nagy dolog volt számomra, tisztában voltam vele, hogy nagyon nagy tudású embertől tudok tanulni. Közben csak az lebegett a szemem előtt, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Igyekeztem fegyelmezett, alázatos és végig jókedvű maradni a forgatás három hónapja alatt. Szerintem egy csodálatos műalkotás született, boldog vagyok, hogy az emberek ennyire szeretik. Személyesen tapasztalom, hogy ez a szép történet sok emberre nagy hatással van. A legjobb érzés ebben az, hogy úgy érzem, képesek vagyunk valami értéket átadni a nézőknek” – nyilatkozta.

Arról szólva, hogyan bújt bele a fiktív Hoffman Emma bőrébe, elárulta: „Emma egy nagyon törékeny, érzékeny, tiszta és finom teremtés, ugyanakkor ott van benne az az erő, hogy mindent túléljen. Az utóbbival teljesen tudtam azonosulni, elég határozott és erős személyiségnek tartom magamat. Emellett viszont ebben a korban a nők nagyon el voltak nyomva, ebbe a helyzetbe próbáltam beleképzelni magam, és ez segített a karakter megformálása során – sokat kellett finomodnom a szerephez. Egy nő nem csinálhatott, vagy mondhatott akármit, kemény szabályoknak kellett megfelelnie, különösen az ápolónőknek, akiket még inkább lenéztek. Gyakorlatilag úgy kezelték őket, mint az utcalányokat vagy a cselédeket. Ez számunkra ma már szinte elképzelhetetlen, így teljesen át kellett formáljam a gondolkodásmódomat ehhez a szerephez.”

A teljes interjú itt olvasható.