Két éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahová elsőre felvették, mára pedig a legjobb női főszereplőnek járó 2020-as Bujtor István-díjat is magáénak tudhatja a Magdolnában nyújtott alakításáért. Szabadúszó, kilencéves kora óta szinkronizál, és azóta sem állt meg: nemrég a Mintaapákban láthattuk heteken keresztül, játszik a Budaörsi Latinovits Színházban, a Forte Társulattal, de szerepelt a Rossz versek és a nyáron bemutatott Így vagy tökéletes című filmekben is. Nagy Katica színésznőt kérdezte a Marie Claire és Karácsony Nikolett.

A teljes interjú ITT érhető el.

A kérdésre, hogyan tudja összeegyeztetni a színházat, a szinkront és a forgatásokat, Nagy Katica elmondta: „Reggel nyolcra megyek a szinkronba, utána próbálok, majd este játszom. Ha nem játszom, akkor mostanában sokszor tízig próbálok, és megesik, hogy napközben is megyek szinkronba vagy forgatni. Ez folyamatos, intenzív szellemi munka. Jelenleg körülbelül 150 oldalnyi szöveg van a fejemben. Nagyon oda kell figyelnem, hogy ne menjek el semmi mellett, és ne legyenek ebből kellemetlenségek, de azt érzem, hogy most már van rutinom a szervezésben. Ha nem lenne ez a folyamatos rohanás, és nem érnének erős impulzusok, akkor nem érezném magam jól. Velem, színészként általánosságban rengeteg minden történik egy nap, hiszen az a feladatom, hogy ingereket váltsak ki az emberekből. Ha ez nincs, egy iszonyúan furcsa vákuumba kerülök.”

Azt is elárulta, nemrég meghozott egy fontos döntést: „Szerződésben voltam egy kőszínháznál egy évig – ilyenkor a színház ad állandó munkát, illetve jöhetnek külső felkérések, amiket vagy elvállalsz, vagy az időhiány miatt nem tudsz. Kipróbáltam ezt a létezési formát, de a végén úgy döntöttem, hogy jobban szeretnék szabadúszóként élni. Ez ad egyfajta szabadságot, viszont folyamatos bizonytalanságérzetet is, hogy jön-e újabb felkérés. Szerencsés vagyok, mert most színházi és filmes munkáim is vannak. Decemberben a hatodik bemutatóm lesz augusztus óta, amiben két felújított darab van, de hallottam, hogy van, aki ebben az évben tizennégy premiert csinált úgy, hogy az év első felében pandémia volt. Ez szerintem tökéletesen lemodellezi, hogy hogyan élünk: mert nem lehet tudni, hogy miből hogyan profitálhatunk.”

Arról szólva, mennyire tudja levetkőzni a szerepeket az előadás után, kifejtette: „Ez egy tanulási folyamat. Előtte és utána is minimum egy-egy napig érzem, hogy dolgozik, pulzál bennem valami, amit én hoztam létre önmagamon keresztül, de már tőlem függetlenül működik. Kicsit ijesztő, de szeretem ezt az érzést: egy plusz impulzus, amire szükségem van. (…) Elemző típus vagyok. Pont most láttam a moziban Az utolsó párbajt, ami megmutatja, hogy egy történetet hány szemszögből lehet megmutatni, hány vélemény, megvilágítás, gondolkodásmód létezik akár egy eseten belül is. Én is szeretnék minden nézőpontot megérteni. Nálam egy nővé érési folyamat része az, hogy megértsem magam minden szinten – mentálisan, zsigerileg, lelkileg. Ehhez meg kell értenem azt is, hogy mi mások motivációja, álláspontja, mit képviselnek, mit éreznek, és hogy ők tudják-e, hogy mit éreznek” – nyilatkozta a színésznő. A teljes interjú ITT érhető el.

A színésznő Karácsony Nikolett friss interjújában arról is beszélt, kevesebb hamis kompromisszumot köt magával és másokkal: „Erre nagyon rásegített a másfél éves vírushelyzet. Azt látom, hogy a járvány sok embernek jót tett, egy önismereti spirált indított el, amitől elkezdett átalakulni az értékrendjük.”

A kérdésre, van-e olyan mondat az életében, ami nagyon megragadta, elmondta: „Kurázsi mamában van egy mondat, amit Kurázsi mama mond: „Mintha a poklon át szekereznék és szurkot árulnék, vagy az égben kínálnám bolygó lelkeknek az elemózsiát.” Vannak helyzetek, amikor pontosan így érzem magam. Ez a mondat egy egyetemi gyakorlat során hangzott el, másodévben csináltunk jeleneteket a Kurázsi mamából. Én akkor Yvettet játszottam, nem Kurázsi mamát, ennek ellenére ez a mondat nagyon megmaradt bennem. „

Karácsony Nikolett arról is faggatta, fontos-e, hogy szeresse azt, akit éppen alakít: „Egy kollégám, akivel most együtt dolgozok, mondott ezzel kapcsolatban egy érdekes dolgot: általánosan fontos a színészek számára, hogy szerethető vagy vonzó legyen, akit eljátszanak. Ilyen szinten kell azonosulni egy szereppel és persze hiúak is vagyunk. Szeretünk szép, intelligens, vicces karaktereket játszani. Szeretnék bátrabb lenni, félretenni a hiúságomat.”

Karácsony Nikolett interjúja itt érhető el.