A Rossz versek és a Magdolna című filmekből ismerhet a szélesebb közönség, az utóbbiért Bujtor-díjat is kapott, de szabadúszó színészként több helyen is megfordul. Nagy Katicát a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

A kérdésre, ilyen kezdéssel könnyebb volt-e a színházi életben érvényesülnie, Nagy Katica elmondta: „Akkor kezdtem a pályámat, amikor a Rossz versek a mozikba került. Ez tagadhatatlanul jó időzítés volt, de a színházi pályafutásomat nem feltétlenül befolyásolta. A filmes munkák viszont már jobban összefüggnek, a Rossz versek nélkül nem lett volna Magdolna sem. Büszke vagyok mindkét filmre, mert zseniális alkotókkal dolgozhattam, sokat tanultam, és igen eltérő tapasztalatokkal gazdagodtam. Egyrészt két különböző jellemet kellett ,,előásni magamból”, másrészt a körülmények is mások voltak: az egyik egy eszméletlenül jól finanszírozott, nagyszabású produkció volt, a másik pedig egyenesen közösségi finanszírozásból valósult meg. Én is más-más életszakaszaimat éltem.”

A szabadúszásért hagyta ott a Budaörsi Latinovits Színházat: „Eljöttem ugyan, de mindent megnézek, amit tudok. Most láttam a legújabb bemutatót, Pelsőczy Réka Vadászat-rendezését. Erős kapcsolódások maradtak onnan, Takács Kati nagyon fontos emberré vált az életemben. Két darabban játszom is, az egyik a Rekviem egy álomért, s legközelebb március 11-én és 23-án lesz látható. A másik pedig egy nagyon érdekes családállítós dráma, az Apa, anya, fiú, lány, amelyet pedig középiskolákba viszünk drámapedagógiai, fejlesztési céllal. Szeretem ezt a darabot, mert nemcsak mi adunk a gyerekeknek, hanem olyan reflexiókkal gazdagodunk, amelyekből emberileg és szakmailag is építkezhetünk.”

Arról is beszélt, milyen új dolgokra készül: „Az EXIT generációval (…) áprilisban kezdünk próbálni egy Christopher Marlowe életéről szóló előadást. Célunk, hogy formailag és mondanivalójában is friss, újszerű előadásokat hozzunk létre. Mindemellett folyamatban van egy spirituális hangoskönyv-projektem, és Ferentz Anna-Kata költőnő műveinek interpretálására készülünk Matisz Flórával. Ő zenél, én pedig felolvasok.”

„Ez az egész pálya iszonyú kiszolgáltatottsággal jár. Akkor is, ha nagy sztár, ismert ember vagy. Azt szeretném, ha százszázalékos műhelymunkában, odaadással csinálhatnám, vagy különben nem csinálom. Nagy találkozásokra vágyom, sokat tanulni olyan rendezőktől, akikért rajongok. Eddig szerencsére csak jó dolgokat hozott nekem a szabadúszás” – tette hozzá Nagy Katica.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.