A Semmelweis-film női főszereplőjeként Semmelweis Ignác szerelmét, Emmát alakítja Nagy Katica. Vele beszélgetett az ART7 női sorsokról, elmúlt korokról, szakmai kihívásokról.
Arról szólva, mennyire áll hozzád közel ez a szerep, Nagy Katica elárulta:
„Szeretem, amikor egy tőlem nagyon eltérő emberi karaktert kell megformálnom. Emma helyzetéből adódóan nagyon más, mint én, finomabb, visszafogottabb, bizonytalanabb lány, mivel tehetetlen élethelyzetben van. Teljesen át kellett alakulnom ahhoz, hogy meg tudjam őt formálni. Ebben sokat segített a külső átalakulás, az, ahogy felöltöztettek a filmben, és ahogy a hajamat megcsinálták, így könnyebben képzeltem magam az ő bőrébe.”
Azt is hozzátette: „Abban a korban, amiben a film játszódik, a nőket nagyon másképp kezelték, így
automatikusan másképp viselkedtek. Kevesebb joguk volt bármilyen témában felszólalni, gyakorlatilag semmilyen, ráadásul ez az egészségügyi hierarchia is durva lehetett. Az ápolónőket nagyon elnyomták, lenézték őket, mint az utcalányokat. Nem tekintették őket a társadalom fontos tagjainak, semmibe nem volt beleszólásuk. Mindannyiunkat ért az életben olyan helyzet, amikor nem volt a helyén kezelve, mint nő, vagy mint ember, ezeket a helyzeteket könnyű felidézni és használni egy karakter megformálása során”.
A színésznő azt is kifejtette, hogy nagyon szereti azokat a részeket, ahol érzelmi extremitásokat kell kihozni: „Legnagyobb kihívást az a momentum jelentette, mikor rájövök a titokra, amivel megmentem Semmelweist és visszamegyek a mosodába. Attól is függ, milyen passzban vagy épp, néha az ember kevésbé tud koncentrálni. Az érzelmi magaslatokat kívánó jelenetek nehezebbnek számítanak, mégis nekem könnyebben mentek.”