A Nemzeti Színház nagyszínpadán mutatkozott be a Rómeó és Júlia  Vidnyánszky Attila rendezésében. A dajka bizalmasként segíti Júliát a Rómeó iránti szerelemben. Vajon jól tette ezt? Szerepről, szerelemről, fiatalságról és a „dajkaság” mibenlétéről is kérdezte Nagy Marit a Nemzeti Magazin.

A Nemzeti Magazin interjúja:

Milyen a jó dajka?

Alkatomról nem az a klasszikus dajka-típus jut eszébe az embernek. A lényemben viszont van valami efféle, például ahogy a fiatalokkal bánok. Úgy tekintek rájuk, mintha a sajátjaim lennének. Azért is hívnak maminak. Adja is magát: Nagy Mari – Nagy Mami. Úgy érzem, ennek a szerepnek különlegesen „személyes” a viszonya a fiatalsághoz, a szerelemhez. Ez talán már a koromból is fakad. Az ember ugyanis öreg fejjel tud a legjobban odalenni a szerelemért.

A dajka bizalmas viszonyban van Júliával – szinte anyja helyett anyja. Segíti a Rómeóval kötendő titkos esküvőben, később mégis azt tanácsolja, válassza Páris herceget. Hová tűnt a szerelembe vetett hite?

Alapvetően úgy kell hozzáállni egy színdarabhoz, hogy egyik szereplő sem tudja, mi lesz a történet vége. Dajkaként az a törekvésem, hogy Júlia minden áron boldog legyen. Ha Rómeóba szerelmes, akkor vele legyen az. Shakespeare úgy írt meg „engem”, hogy nekem is volt egy lányom, akit korán elvesztettem. Ezért képzelem úgy, hogy a dajka fejében biztosan megfordult: ha az ő lánya szeretett volna bele Rómeóba, biztosan lebeszélné erről a szerelemről, és az eldöntött házasságot javasolná. Ezt kívánja a családi béke, és a Montague-kkal folyó véres viszály miatt is ez a helyes. De a Júlia inkább olyan neki, mintha az unokája lenne, és csak azt szeretné, hogy az boldog legyen Rómeóval. Eleinte ezért segíti a két szerelmest…

Aztán minden másként alakul.

Amikor Júlia engedetlenül ellenáll a házasságra kényszerítésnek, apja, Capulet éktelen haragra gerjed. A dajka védelmezni akarja a lányt, ezért azt tanácsolja neki: mégis menjen hozzá a család által kijelölt férjhez, Párishoz. Ezt diktálja az öregasszony veszélyérzete, élettapasztalata és -ösztöne. A ­szerelmes Júliának azonban ez nem jó tanácsként hangzik, hanem úgy érzi, hogy egyetlen bizalmasa is elárulta… Amikor a dajka később meglátja a tetszhalott Júliát (és mi mást hihetne, minthogy valóban meghalt), lelkileg összeroppan. Felmerül benne a gyötrő kérdés: miért kellett Júliának meghalnia? Talán bizony a tanácsa miatt? Rádöbben, hogy rosszat cselekedett. Azt kellett volna mondania, hogy gyere, Júliám, segítek, rejtekúton kiszökünk a városból, és elmész Rómeóhoz Mantovába. Ne törődj se apáddal, se anyáddal. Ezt is mondhatta volna – de nem így történt…

Szerkesztette: Sallai Zsófia
Megjelent a Nemzeti Magazin, VIII. évfolyam, 5. számában

A Nemzeti Magazint ITT érhetik el.