Már látható a magyar mozikban az Ötvös András és Gombó Viola Lotti főszereplésével készült focis romkom, amely az ultrák világába kalauzol. A film rendezőjével és társírójával, Nagy Viktor Oszkárral a www.filmtett.ro beszélgetett.

A teljes interjú ITT érhető el.

Nagy Viktor Oszkár elsőként arról mesélt, hogy serdülőként a Gyöngyösi Spartacusban volt igazolt labdarúgó, ami akkor az NB III-ba tartozott, ma talán megye kettőbe, de nem vágytott arra, hogy focista legyem, csak szeretett focizni: „Sokáig nem jutott eszembe, hogy összekössem ezt a két szenvedélyemet, de a Becsúszó szerelmet se gondolom focis filmnek, amennyiben nem sportfilm, hanem vígjáték.”

Eredetileg dokumentumfilmet tervezett az örökbefogadásról. A kérdésre, hogyan lett ebből a fociultrák világában játszódó romantikus komédia, azt felelte: „Amikor a kisebbik lányom bölcsibe járt, az egyik csoporttársának az anyukája a TEGYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) dolgozott, és ő mesélt nekem az örökbefogadási procedúráról. Leginkább az érdekelt, hogy amikor a szülőket kikérdezik, milyen gyereket szeretnének, nem hivatalosan azt a kérdést is felteszik, hogy elfogadnának-e roma gyereket. Ez egy erős drámai szituáció, mert olyan emberekben is felszínre hoz dolgokat, akik toleránsnak tartják magukat. Erről akartam dokumentumfilmet forgatni, és végigkövetni a folyamatot több szereplő szemén keresztül. Le is ültünk a Campfilm producereivel, László Sárával és Gerő Marcellel, akikkel már több filmet csináltunk együtt, de hamar arra jutottunk, hogy inkább játékfilmet forgatnánk. Az örökbefogadás slágertémának számít a dokumentumfilmesek körében, így eredetibbnek tűnt játékfilmben feldolgozni a kérdést. Ez párosult az ambíciómmal, hogy sok-sok dokumentumfilm után visszatérjek a játékfilmezéshez. Az első beszélgetésen az is eldőlt, hogy könnyedebb hangvételű filmet szeretnénk csinálni. Ötleteltünk, milyen típusú emberek szerepelhetnének a filmben, és felmerült, hogy mi lenne, ha egy fociultra szeretne örökbe fogadni, és megkérdeznék, hogy elfogad-e cigány gyereket, és mivel a felesége nagyon szeretné, bevállalja.”

A rendező azt is elárulta, úgy hitték, a fociultrák megszállott, nagydarab, kopasz, szélsőjobbos, külvárosi panelgyerekek, de kiderült, hogy ez a világ sokkal árnyaltabb ennél: „Hajdu Szabolcs karakterét például egy valós emberről mintáztuk, aki ügyészként dolgozik, és maszkban jár az egyik NB I-es csapat ultráival a meccsekre, mert nem szeretné, ha a munkahelyén ez kiderülne. Megismertük azt is, milyen értékei vannak ezeknek a csoportoknak a lokálpatriotizmustól az egymással szembeni szolidaritásig. A valahová tartozás érzése talán a legnagyobb varázs. Összetartó közösség az ultráké, ha valamelyikük bajba kerül, anyagi gondjai vannak, válik, vagy kirúgják a munkahelyéről, segítenek egymáson. Olyan szociális védőhálót alkotnak, mint egy család, és sokszor úgy működnek, mint egy civil szervezet. A Kispesti Honvéd ultrái például minden évben egy nagyobb összeget adományoznak a kerületi kórház gyermekosztályának. A másik oldalon pedig ott van az, amiről a fociultrás filmek is szólnak, hogy egy ponton túl nem lehet azonosulni az ultrák világával, a rasszizmussal, az erőszakkal, a kirekesztéssel. Ekkor következik egy meghasonulás, feleszmélés, majd szakítás.”

Azt is elmondta,miért döntött úgy, hogy a film végén a főszereplők összejönnek: „Szerettem volna egy olyan filmet csinálni, ami happy enddel zárul. Eddig egyik filmem se úgy végződött, miközben úgy gondolom, én egy happy endes csávó vagyok. Szerettem volna szélesebb közönséghez eljutni, és csinálni egy filmet, ami anyámnak is tetszik. Több kockázat abban rejlett, hogy a szereplőink nem a felső-középosztály tagjai, mint a magyar romantikus komédiák többségében. Némely hazai romkomban ezzel jár valamiféle sterilitás is, mert nem foglalkoznak társadalmi vonatkozásokkal, ami persze vonzó lehet a nézőnek, hiszen egy szép világot lát, ami elvarázsolja. A mi filmünkben ezzel szemben hétköznapibb embereket látunk, nagyobb a jelentősége, hogy kinek mi a foglalkozása, és milyen környezetben élnek. (…) Arra törekedtünk, hogy legyen levegője a filmnek. Ez egy színészcentrikus film, ezért az volt a cél, hogy ők kényelmesen létezzenek ezekben a terekben, miközben a helyszínek hangulatát is vissza tudjuk adni.”

A Becsúszó szerelem kapcsán Ötvös András neve már korán felmerült: „Azon kívül, hogy nagyon jó színész, vicces és szerethető is, és nekünk fontos volt, hogy a főhősünk ne veszítse el a néző szimpátiáját. A forgatókönyvet olvasva picit féltünk ettől, de Ötvös Andrisnak olyan a személyisége, hogy tökéletesen ellensúlyozza Gyula ellenszenves dolgait. (…) Gombó Violát ajánlották nekünk, aki a Színműre jár. Vele az volt a probléma, hogy túl szép, ráadásul kifinomult, nem konfrontatív személyiség, és azon gondolkoztunk, hogyan lesz belőle ez a hülye kiscsaj a filmben. A filmvégi Lüszink volt meg az ő személyében, és azon kellett dolgoznunk, hogy a film eleji is meglegyen. Ezért elmentünk együtt gyerekotthonokba, találkoztunk lányanyákkal, és Viola ezekből a tapasztalatokból építette fel Lüszit” – számolt be a rendező.