Nagy Viktor színművész, a Kultkikötő alapító igazgatója azt mondja, ha valamit jól csinálunk, akkor az látszani fog. A Balatonnál zajlik a szabadtéri színházi szezon két hónapja, így az Index azt is megkérdezte tőle, mennyire tartja követendőnek a kulturális miniszer szavait. 

Csák János kulturális és innovációs miniszter bő hete a Matthias Corvinus Collegium rendezvényén azt mondta, hogy történelmünk a leleményességről szól. A kérdésre, mennyire tartja leleményesnek magát, ha kultúráról, kultúrközvetítésről van szó, Nagy Viktor úgy fogalmazott:

„A Kultkikötő elmúlt 17 éve számomra maga a leleményesség, mert mindent a nulláról kellett felépíteni. A kipróbált, működő receptek azóta sem érdekelnek. A leleményesség valóban jellemző a magyarokra, a kultúra viszont alapból maga a színtiszta kreativitás, nélküle nem születik semmi egyedi és maradandó, olyan, ami mások számára is értékes és élményt adó. (…) A nézőket vissza kell csábítani a színházba. Amikor ugyanis a kőszínházak látogatottsága 30-40 százalékkal visszaesik, azzal a szabadtéri színházaknak dolga van. Ha a nézők ugyanis nyaralásuk alatt vagy csak átutazóban beülnek a csillagos ég alá egy-egy előadásra, és megérzik azt, hogy a színház olyan élményt nyújt, amelyet ősszel és télen is át- és meg akarnak élni, akkor ezzel a kőszínházak nézőterei is újból megtelhetnek. (…) Folyton azon kell a fejünket törni, hogy a színházat hogyan lehet olyan élménnyé tenni, amely mindig magában hordozza az újdonság ígéretét.”

Arról is faggatták, hogyan látja, a kultúra területén, a színházak világában minden jól működik-e:

„A válasz nem egyszerű. Hiszen ennek nyilván vannak gazdasági megközelítései is, de előbb egy másik fontos területről beszélnék. Tapasztalatom szerint ugyanis a mai színházi világban minden alkotónak óriási a szabadsága, ám ezzel egyre kevesebben tudnak vagy mernek élni. Mondanivalóinkat vagy nagyon megszűrjük, vagy eleve szűk merítésben gondolkozunk, és gyakran csak a megszokott közönséghez szólunk, nem merünk szélesebb közegben gondolkozni. Ez biztosan nem jó. A nézők igénylik az újszerűséget, díjazzák a bátorságot. A Kultkikötő nagyon sokáig abból élt, hogy kócos volt. (…) A Kultkikötővel sikerült újraértelmeznünk a balatoni nyári kikapcsolódást. Mert itt van a sör, a Balaton és a lángos, de már nagyon erősen jelen van a kultúra is. Ám ami talán még ennél is fontosabb felismerés: a kultúra is lehet a gazdaság motorja. A tapasztalatunk az, és ezt pontosan mérni is tudjuk, hogy a nézőink ma már az előadásainkhoz, a programjainkhoz kapcsolják a szállásfoglalásaikat. Balatonföldváron ezért is épül uniós forrásból, mintegy egymilliárd forintból egy 1100 nézőt befogadó szabadtéri színpad, mert van rá igény. Azon településen, ahol az egész Kultkikötő anno egy sátorban elkezdődött.”

Nagy Viktor szerint a Kultkikötő vezetéséhez a színészi létét muszáj a háttérbe szorítani, és azon kell gondolkozni, hogy miből és honnan lehet még forrásokhoz jutni: „Mindenkit fel kell keresni, aki él és mozog. Barátot és nem barátot. Szégyellősen ezt nem lehet csinálni. A cél érdekében én tényleg képes vagyok bárkit felhívni. (…) Ha valaki nem tud adni, mert más mást támogat, akkor megköszönöm, jövőre pedig újra felhívom. Színészként éppen elégszer eltaposom magamat a színpadon, küzdök egy-egy szereppel, de amikor össze kell állítanom a költségvetést, sokkal kevésbé érzem a korlátaimat. Olyan ugyanis nincs, hogy valamit ne lehetne megcsinálni. Csak menni kell, csak tenni kell érte.”

A teljes interjú ITT érhető el.