Nem vagyok elég okos és tájékozott, hogy a bonyolult ügyeket megértsem, de azt biztosan kiszúrom, ha valakit bántanak, megaláznak, és azt képtelen vagyok elviselni – nyilatkozza a 24.hu-nak Nagy Zsolt annak apropóján, hogy ő lett az arca az állami gyűlöletpropaganda ellen indított TASZ-kampánynak. Az Örkény Színház művészét a 24.hu kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

A napokban ötszörös apuka lett, négy fiú után egy kislánya született. A kérdésre, érzi-e már, hogy tovább nőtt az eddig sem csekély felelőssége, azt felelte: „Az egyetlen igazán fontos dolog az életemben, hogy nekik bizalmat és szeretet adjak. Kész.”

A felvetésre, miszerint ötgyerekes apukaként óvatosnak kell lennie, meg kell fontolnia, hogy egy-egy döntése nem jelent-e egzisztenciális veszélyt a családjára, azt felelte: „Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudom befogni a számat. Amíg egy asztalnál elhangozhat egy olyan mondat, hogy az ember színe kizárólag fehér – és én hallottam ilyet –, addig gondolkodás nélkül beleállok egy olyan kampányba, ami harcot hirdet a kirekesztés és a gyűlölet ellen. Mindig oda fogok állni azok mellé, akik segítik a gyengéket, az elesetteket. És ez valójában nem is döntés kérdése: nincs más választásom.”

A kérdésre, számára miről szól a TASZ kampánya, azt felelte: „Nagyon egyszerű az egész: ne cigányozzunk, ne zsidózzunk, ne sorosozzunk, ne migránsozzunk! (…) Csak úgy tudjuk kiirtani a szívünkből a gyűlöletet, ha le tudjuk győzni a félelmeinket. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a legnehezebb feladatok egyike.”

Az utóbbi időben többször is elmondta, hogy kemény küzdelmet vívott az alkoholizmussal és a kisebbségi komplexussal, amit saját bevallása szerint a mai napig nem sikerült leküzdenie. A kérdésre, miért nem, elárulta: „Az lenne a csoda, ha sikerült volna leküzdenem. Egy elsőgenerációs értelmiségi srác vagyok valahonnan Szabolcsból. Én nem könyvek között nőttem fel, emiatt őrületes hiányosságaim vannak. Sok remek, csillogó, művelt elmét ismerek, akik nagyon türelmesek velem, és fogják a kezem, de tisztában vagyok vele, hogy soha nem fogom ledolgozni a lemaradást. Szerencsére a munkámban nincsenek ilyen problémáim, tisztességgel megtanultam mindent a színészi szakmából, ami megtanulható.”

Nagy Zsolt arról is beszélt, éveken át készült arra, hogy beszáll a Hegymegi Máté-féle Narratíva színházi társulatba, de nem jön össze a dolog: „Egyszerűen azért, mert ők tényleg az alternatív színjátszásban mozognak, és én öt gyerekkel már nem engedhetem meg magamnak, hogy ebben az útkeresésben részt vegyek. Muszáj pénzt keresnem. És így szép lassan elmegyünk egymás mellett, pedig remek dolgokat csinálnak.”

A teljes interjú ITT olvasható.