Nagy Zsolt, az Örkény Színház művésze és megannyi emlékezetes filmes szerep megformálója azt mondja, közel járunk már a társadalmi robbanáshoz, amikor az indulatok tettlegességbe fordulhatnak. A Magyar Hang kérdezte.
Arról szólva, milyen hatással volt rá az a másfél év, amíg nem állhatott színpadon, kifejtette: “Az a jó, hogy semmi nem vész el. Minden ott van. Egyre sűrűbb, egyre többet tudok az életről, a világról. (…) Rájöttem, hogy tényleg ez az életem, hogy játsszam. Annyira szeretem, hogy nem is tudom és nem is akarom elengedni.”
A színházak helyzetéről szólva úgy fogalmazott: “Szerintem jó volna, ha el tudna, de nem tud eltartani ez a kicsi ország ennyi színházat. (…) Ötven, vagy nem tudom, hány filmet forgattam már, külföldön már hátradőlhetnék, jönne a számlámra a jogdíj, de Magyarországon nem ez van. Nincs egy fillérem sem. Most megpróbálok kicsit okosabban osztani-szorozni, hogy hatvan felett ne kelljen gondolkodni ezen.”
Annak kapcsán, hogy talán ősszel mozikba kerül új filmje, a Játszma, elmondta: “Ez az “azonnal vállaltam”- kategória. (…) Akkor még úgy volt, hogy a Bergendy Péter rendezi.”
A kérdésre, őt miért cserélték le, kifejtette: “Nem akarom én ezeket tudni. Lajos Tamás producer az illetékes. Nem tudok rá rosszat mondani. Jó, de hát honnan kapja a pénzt – kérdezik tőlem? Mondom, ki a bánatot érdekel? Az én pénzem is! Én fizettem be az adómból. (…) Egy ideig én is úgy gondoltam, hogy minden ilyesmit visszaadok, és most úgy döntöttem, hogy bemegyek dolgozni a PIM-be is Demeter Szilárdhoz, belenézek a szemébe, és azt mondom, hogy nem a tied. Te is egy közszolga vagy itt. Én meg egy munkás, és nem fogsz tudni megkerülni. (…) Ezt majd nyilván akkor, amikor össze fogunk találkozni. Szemtől szemben. Megbízatást kaptál, hogy irányítsd, egyébként nem te találod ki a programokat, ülsz az irodádban, egy igazgató vagy, neked reprezentálni kell. Csinálod a hülyét, baromságokat beszélsz, ráadásul kihívod az embereket bunyózni. Tedd le először a cigit, tényleg menj el egy edzőterembe, gyorsulj föl, és utána lehet. Én úgy döntöttem, hogy vállalni fogom ezeket a konfliktusokat. (…) Most már mindenhova be fogok menni.”
Nagy Zsolt a kultúra jelentőségéről is szót ejtett ételárulta, miről beszélgettek legjobb barátjával, Csányi Sándorral: “Depresszívebb állapotomban voltam, és azt mondta: “ide figyelj bátyja, van két szoba. Az egyikben van virág, a másikban nincs. Mind a kettőben lehet lakni. Te melyikben laknál?” “Szerintem amelyikben van virág, én abban.” Az, hogy maga megírja ezt a cikket, és az a melós este leül a meló után fáradtan, rágyújt egy cigire, megissza a sörét, és elolvassa, táplálkozik ezzel. Ez egy finomság. Vagy legyen minden egyszínű? Azt mondjuk, hogy a művészet az nem fontos. Dehogynem! Nézzen rá erre a falra, hogy van megtörve, milyen ablakok vannak rajta, milyen színű a tető, milyen az a kémény. Nézzen körül! Mind-mind erről szól, egyfajta igényességről.”
A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Mandineren közzétett írásában reagált Nagy Zsolt színész szavaira.
“Ha csak reprezentáltam volna, akkor nem lenne muzeológusi életpályamodell, sem Digitális Bölcsészeti Központ, sem posztumusz DIA100, sem Térey-ösztöndíj, nem vásároltunk volna többszáz millió forintra hagyatékokat, nem fejlesztenénk az ingatlanjainkat, nem nyitnánk össze a Károlyi-palota udvarát a Károlyi-kerttel, nem született volna meg könnyűzenei stratégia, sem milliárdos folyóirattámogatási program, nem kapnának a vidéki múzeumok 3 milliárd forintot, nem tudnánk megújítani az irodalmi emlékházakat és emlékhelyeket további 3 milliárd forintból, nem kezdtük volna el az Országos Széchényi Könyvtár új épületének előkészítő munkálatait, nem vásárolnánk többszáz millió forintra könyveket a magyar könyvkiadóktól, amiket a nagycsaládosoknak, iskolai- és közkönyvtárakba juttatunk el, és még sorolhatnám.
Mindez azért történik, kedves Zsolt, mert nem csak reprezentáltam, hanem „csináltam a hülyét, baromságokat beszéltem”” – fogalmazott Demeter Szilárd.