A Bóta Café vendége volt Nagy Zsolt, aki többek között arról mesélt a műsorban, hogy miért nem lesz soha díjazott színész, milyen volt a Krétakörrel végigutazni a világot, milyen kapcsolatban állt az alkohollal és miként tekint ma a világra és önmagára.
Nagy Zsolt arról is beszélt, milyen folyamat vezetett ahhoz, hogy megtalálja a helyét a színházi közegben. Érettségi után két évig a békéscsabai Jókai Színházban játszott, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán, Kerényi Imre osztályában végzett és csatlakozott a Schilling Árpád által alapított Krétakör Színházhoz.
„Nehéz feldolgozni azt, hogy az ember Tuzsérról elindul és egyszercsak ott áll New Yorkban, a Times Square-en és játszik valami loftban egy Sirály előadást az ottani magyar közösségnek vagy hogy ott van Szöulban, elmegy egy kaszinóba, eljátssza az összes pénzét, megy haza hajnalban taxival a Hiltonba és nem érti, hogy került ide. Az érzés, hogy „nem vagyok idevaló”, ez a kettősség végigkísér a pályán. (…) Nem tudtam normálisan értékelni a helyezetek, sokszor hülyén viselkedtem, hirtelen nagyobb lett a kabát és azt gondoltam magamról, hogy én egy óriási művész vagyok. Szerencsére jó társaim voltak a munkában, akik kopogtattak a fejemen, hogy vegyek vissza. Hosszú, kényelmetlen beszélgetéseken zajlott a kínos momentumok kibontása” – árulta el Nagy Zsolt, aki azt is elmondta, miért kerítette hatalmába kisebbségi érzés a kollégáival szemben.
A színész arról is beszélt, hogy művészként nemcsak a sikert emberpróbáló helyén kezelni, de azzal is meg kell küzdeni, hogy a munka rendkívüli módon igénybe veszi az idegrendszert, színészként pedig folyamatosan azokkal az élményekkel dolgozik, amelyek az élete fájdalmas pontjaihoz kötődnek.
Annak kapcsán, hogy 45 évesen még nem kapott Jászai Mari-díjat úgy nyilatkozott: „A Pali (Mácsai Pál) megkérdezte tőlünk, hogy fölterjesszen-e, és mondtam neki, hogy Pali… (…) Nem kell, ne adj semmilyen díjat, nem szeretnék semmilyen díjat átvenni soha. Nem érdekes a díj. Az az érdekes, hogy kivel dolgozol, mit dolgozol, min dolgozol. Hogy milyen lesz az a munka. Nekem tudod mi a díj? Az, hogy megbízol egy melóval, mert azt mondod, hogy láttál a múltkor ebben és ebben a dologban, üljünk le egy kávé mellé, és itt van egy könyv. Olvasd el, mert én veled képzelem el, mert olyan jó színésznek tartalak. Ez a legnagyobb díj!”
A felvetésre, miszerint öt gyermek mellett (Nagy Zsoltnak hamarosan megszületik az 5. gyermeke, egy leány) jól jön a pénz, akár a díjjal járó pénz, a színész úgy fogalmazott: „Háborúban is felnőttek családok, mindent túl lehet élni, csak azt nem, amikor már belehánysz a saját bundádba. A feleségem szokta mondani, hogy nincs ingyen sör. Előbb-utóbb minden mindig visszaüt. Rengeteg ember van, akinek nincs gerince, mert az jól prosperál.”
Az interjúban Nagy Zsolt mesél a feleségéről, Oltai Katáról is, arról, hogyan ismerkedtek meg, miért költöztek össze a találkozásuk másnapján és hogy mi mindent köszönhet neki.
Illetve arról is szó esik, miként képzeli el a jövőt: „Még akkurátusabban szeretnék dolgozni azokon a projekteken, amelyekben részt veszek.”
Nagy Zsolt azt is megvallotta, már régóta alkohol nélkül él: „Mindenért felelősséget tudok vallani, amit csinálok, nincs bennem düh és harag. Ugyanúgy tudom működtetni az idegrendszerem, mint korábban. (…) Még megbízhatóbb leszek, mint eddig és még pengébb, ezt tudom ajánlani azoknak, akikkel együtt fogok dolgozni. (…) Én mindent megkaptam, egy kerek, egész életet” – mondta a színművész.
Fix TV, Színház Online