„Nagyon jó emberismerőnek kell lenni” – Fekete Mária zenei vezető válaszolt
2020. július 21., kedd 10:10
Fekete Mária közel 60 éve van a pályán, számos hazai színházban dolgozott már.
Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Zeneakadémián. 1996-tól a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatának zenei vezetője. Hivatásáról és emlékezetes előadásokról kérdezte Jónás Ágnes.
A teljes interjút ITT olvashatja.
„3 éves koromban kezdtem zongorázni, 4 éves koromra már szinte az összes slágert, ami akkoriban a rádióból szólt, el tudtam játszani hallás után. Egyszer aztán meghallgatott egy zongoratanárnő, és mivel látott bennem potenciált, azt mondta, szívesen tanít nekem komolyzenét. Persze, azért könnyűzenét is játszottam, csak nagyon ügyeltem arra, hogy ő ezt meg ne tudja… 14 évesen aztán elkerültem Tatáról Győrbe, a konzervatóriumba, onnan pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára [ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – a szerk.]. Másodéves voltam, akkor korrepetitori próbajátékra hívtak a Színművészetire. Sokan kihullottak, mindössze hárman maradtunk: Hajdú Sanyi, aki később karmester, zeneszerző, zenei vezető, valamint a Bergendy-együttes trombitása lett, Dubrovay László és én. Innen aztán a tanáraim vittek színházba – a közeg azonnal beszippantott, elvarázsolt” – árulta el Fekete Mari.
A kérdésre, mit jelent színházi előadásban zongorán szinkronizálni egy színészt, elmondta: „Amikor Kálmán Gyuri egy előadás bizonyos jeleneteiben rátette a kezét a zongora billentyűire, a nézők azt hitték, ő zongorázik, pedig valójában nekem kellett megszólaltatnom a hangszert, méghozzá a saját zongorámon. És hogy honnan láttam az ő kezét és az ujjainak a mozgását? A díszletesek készítettek egy fekete körfüggönyt, amelyen kivágtak egy lyukat, és azt bevonták fekete tüllel, hogy ne látszódjam a színpadon. Eleinte megesett, hogy Gyuri szórakozott velem, „vakargatta” a billentyűket, úgy tett, mintha épp leütné azokat. Úgy vágtam vissza, hogy rá-rányomtam a billentyűkre a saját zongorámon – innentől kezdve aztán megígérte, hogy nem packázik velem többet, mert olyan érzése van, mintha szellem járna a zongorában.”
Fekete Mari arról is mesélt, mi egy zenei vezető feladata egy alapvetően prózai színházban, és mik a jó zenei vezető ismérvei: „Zenei vezetőként lényegében ugyanannyi a dolgom a zene vonatkozásában, mint a rendezőnek a prózai vonalon vagy a koreográfusnak a tánc terén. A próbafolyamat során részt veszek a betanításban, a zenekarban is játszom, instruálom a színészeket, dirigálok, ha pedig kell, zenét írok, kitalálom, milyen hangszerekre van szükség az adott előadáshoz, vagy hogy milyen zenék illenek a cselekményhez. A lényeg az, hogy az ember hasznos része legyen az alkotói közösségnek. Nagyon jó emberismerőnek kell lenni: fontos, hogy ráhangolódjam a színészre, hiszen csak ekkor tudok hasznos lenni. Figyelni kell arra is, hogy mi az, amire a művészeknek személy szerint szükségük van. Az egyéni igények különbözőek lehetnek, és ezt minden esetben szem előtt kell tartani. De a legfontosabb mégis az, hogy zeneileg biztos támaszt nyújtsak. A színházat is értenem és ismernem kell, át kell látnom a működését, emellett pedig a legfontosabb kulcsszó az alázat.”