Tar Dániel a Móricz Zsigmond Színház legfoglalkoztatottabb színművészei közé tartozik: láthatjuk drámában, vígjátékban, mesedarabban, de gyakran dalra is fakad. Mostanában a Családi játszmákban és a Pinokkióban lép rendszeresen színpadra.

Persze ennél több feladata van, hiszen mindeközben próbál a Valentin napi koncertre, a Macskajátékra és a Variációk egy rablásra előadásra is. A sokrétű feladatait röviden így summázta: hála a Jóistennek. Kováts Dénes interjúja.

Szerepek és előadások sokasága ad számodra tennivalót. Ez előny, vagy hátrány? Színházi berkekben többször hallottam a mondást: a színész akkor is panaszkodik, ha keveset játszik, és akkor is, ha sokat. Rád melyik a jellemző?

Nekem ez a feladat-özön most nagyon segít, ha nem így lenne, talán megőrülnék. Személyes leszek és őszinte… Másfél hónapja szakítottunk a barátnőmmel. Két éves kapcsolat volt, iszonyatosan szerettük egymást. Mindenem volt ez a lány, mindent elmondtam neki az életemről, tanácsot adtunk egymásnak, és még sorolhatnám. Szervesen kapcsolódik ehhez a társasághoz, a színházhoz, imádta ezt a csapatot, valamikor részese volt, ő is ezt akarta csinálni – vagy legalábbis ezt közölte, sejttette velem. Aztán elkezdett jogot tanulni… Taccsra tett ez a szakítás, és csak így tudtam megélni, hogy dolgozom, ez nagyon-nagyon sokat segített.

A munkába menekülsz?

Szerintem az ember mindig menekül, s van, amikor jó irányba – én ezt így kódolom magamban. Van, amikor nem sikerül feldolgozni, és az a rosszabb. Most viszont azt érzem, hogy életemben először sikerült úgy igazán feldolgoznom egy ilyen traumát. Később az egyik próbán kiment a vállam, az megint csak leültetett. A jelek szerint az Élet azt akarja, hogy éljem meg ezt a fájdalmat, ne tudjak menekülni. Úgy is történt, megéltem, elcsendesedtem, távolságot tartottam amennyire tudtam, bár nem mindig sikerült. Végül úgy jöttem ki ebből a dologból, hogy új remény, új cél áll előttem, ami megmosolyogtat és boldoggá tesz.

Mi a célod: új párt találni? Vagy most a színészi pályádra koncentrálsz inkább?

Sok-sok célom van. Iszonyatosan várom a szerződtetési tárgyalást! Vannak tippjeim, hogy milyen szerepeket fogok jövőre kapni, remélem bebizonyosodik. Ez pörget, ez visz előre. Igen, a magánéletben is van most valaki, aki megmosolyogtat, akire tudok gondolni, és ez jól esik – egyelőre ennyi: gondolunk egymásra.

Bimbózik?

Igen, így szokták mondani. De majd eljön a tavasz.

A munka számodra nem csak terápia…

Nagyon melós vagyok, ez mindig így volt, már a gimiben és Kaposváron, az egyetemen is. De itt még inkább. Nagyon jó visszajelzéseket kapok minden korosztálytól, és ez nagyon fontos, megerősítenek abban, hogy jó úton járok.

Itt van például a Variációk egy rablásra – jönnek a jobbnál jobb ötletek, olykor eldobjuk agyunkat, és azt mondjuk Törővel (Törő Gergely Zsolt, Dani színészpárja és alkotótársa ebben a darabban – a szerk.), hogy neked is négy premiered van, nekem is, de összerakjuk, megcsináljuk, mert jó az anyag, bízunk benne, bízunk egymásban. És ez talán a legfontosabb. Most úgy néz ki, hogy elég jó irányt vett a próbafolyamat, összeállítottuk a jelenetek sorrendjét, szépen átkötöttük a zártabb részeket. Ez az előadás alapvetően egy show, ami nevettet, de vannak mélyebb részei is. Adott egy érdekes szituáció egy 2019-ben készült újságcikk alapján: egy srác fellökött egy idős hölgyet, ellopta a táskáját, elszaladt, majd 20 perc múlva meggondolta magát, és visszament. Kaposváron két színész hozott létre a történetből sikeres előadást, mind a mai napig műsoron van, már túl vannak az ötvenediken.

Ezzel a gondolattal sok minden elindult bennünk: vajon mi zajlódhatott le a srácban, miért jutott el odáig, hogy fellök egy öreg nénit, majd visszamegy… Ugyanazt a történetet más-más műfajban jelenítjük meg az előadás során, tehát számos színházi formanyelven keressük a választ arra a mindent eldöntő kérdésre, hogy mi történt aznap este. Izgalmas műfajmámor lesz, márciusban mutatjuk be a közönségnek a Szindbádban.

Forrás: Kováts Dénes, magyarmezsgye.hu