„Nagyszerű érzés, amikor alkotóműhelyekkel összefogunk” – Interjú Faix Csabával, a Budapest Brand vezetőjével
2023. április 10., hétfő 10:43
Egy város legtisztább tükre mindig a benne lüktető kultúra. Ahogy Budapest az elmúlt másfél évszázadban a sokszínűség szimbólumává vált, úgy lett egyre izgalmasabb művészetének folytonos megújulása és a hagyományok finom rögzítése közötti átjárás. A Budapesti Tavaszi Fesztivál már 43 éve kerete ennek a tükörnek, megmutatja a város eleven és éppen jellemző arcát. A főváros egyesítésének 150. évfordulóján a Budapesti Tavaszi Fesztivál közel hozza az itt lakók és ide látogatók számára a nyitott, befogadó és megújulni képes város élményét. Április 20. és május 2. között közel 30 helyszínen több mint 50 program dolgozza fel korunk és környezetünk jelenségeit változatos művészeti és kulturális eszköztárral. Sok közülük lehetőséget nyújt az aktív részvételre, műfajokon és generációkon átívelve, kiváló alkotók produkcióit kínálja. Ennek kapcsán kérdeztük a szervező Budapest Brand vezetőjét, Faix Csabát.
A világjárvány kirobbanása előtt pár hónappal választottak meg ügyvezetőnek. Ez sok szempontból jelenthetett új helyzetet számodra. Miként alakította át a terveidet a járvány, és milyen új gondolatokat szült benned a feladataiddal kapcsolatban az az időszak?
Valóban, amint kineveztek, teljes lezárás következett. A covid okozta helyzet arra késztetett engem és a kollégáimat, hogy átértékeljük az elképzeléseinket, hogy olyan ötletekkel álljunk elő, amelyek az alkalmazkodás és az invenció jegyében születnek egy olyan időszakban, ami gazdasági szempontból sem ígérkezik könnyűnek. Költséghatékonyságra egyébként nemcsak azért volt szükség, mert egy időre megszűnt a turizmus, tehát a Budapest Kártya értékesítéséből származó bevételeinktől elestünk, hanem azért is, mert a kormány és a főváros politikai szembenállása hat a Budapest Brand működésére, tehát kevesebb pénz áll rendelkezésünkre városarculat tervezésre.
Rá kellett jönnünk, miként lehet élhetőbbé, színesebbé és a nyitás után ide érkezők számára vonzóbbá tenni a fővárost akkor, amikor a kultúrára, az élményekkel való töltekezésre mondhatni, hogy az utolsók között jut forrás. Felismertük, hogy ha együttműködésekre építünk, ha a közterületeket is megtöltjük programokkal, attrakciókkal – a pop-up koncertektől a szabadtéri filmvetítéseken át a minifesztiválokig -, akkor újjáépíthetjük azt, amit a covid szétrombolt, akkor sikerülhet izgalmas közösségi élményeket biztosítani azoknak, akikért dolgozunk.
Városformáló közösségi mozgalmat is indítottunk, ez lett a Budapest Tuning pályázat, amellyel a lakókat igyekszünk kreativitásra ösztönözni, hiszen tőlük várjuk kísérleti projektek, kulturális programok, művészeti produkciók ötleteit és ezeket – egy zsűri döntése alapján – meg is valósítjuk, legyen szó szabadtéri akcióról, köztéri alkotásról, közösségépítésről, új zöldfelületek létrehozásáról.
Múlt évben így jöhetett létre például a Zenélő piacok, ami kis koncertekkel töltötte meg a vásárcsarnokokat, vagy a Lézerjátékok triciklin projekt, aminek a keretében a város épületeit, homlokzatait retro videójátékok képernyőivé változtatta a MeetLab csapata. A Budapest Tuning is jól mutatja: átalakul az, hogy milyen típusú kultúrafinanszírozásban, milyen típusú közösségépítésben érdemes gondolkodni. A covid és az elmúlt évek legnagyobb tanulsága az, hogy a már meglévő műhelyek, csoportok mozgósításával, partneri viszonyok felépítésével is kell foglalkoznunk, így ismerhetjük meg jobban, hogy mire vágynak a budapestiek, így tanulhatunk egymástól, így szerezhetünk olyan tapasztalatot, ami hosszútávon is hasznosítható.
Mit jelent számodra az a gondolat, amit egy korábbi interjúban megfogalmaztál, hogy az emberek ne csak lakják, hanem éljék is a várost?
Célunk egy úgynevezett városi ökoszisztéma létrehozása, szeretnénk hal helyett hálót adni. Ha egyes közösségek a segítségünkkel megtanulnak eseményeket szervezni, ha elkezdenek arról gondolkodni, mit tudnak tenni azért, hogy a hétköznapok élhetőbbé váljanak a lakóhelyükön, hogy több találkozási pont legyen, ahol összejöhetnek a barátokkal, szomszédokkal, ha foglalkoztatja őket, hogyan találhatnak egymásra, ha rájönnek, miként teremthetnek értéket a közvetlen környezetükben, akkor komoly változásokat tudunk elindítani.
Azt vallod, hogy az újratervezés napjait éljük, és pozicionálni, illetve újrapozicionálni egy várost jóval összetettebb kérdés annál, mintsem bulituristák kontra operarajongó, fine diningot igénylő turisták meghódítása… Most hogy látod, miként tudtok hozzájárulni ahhoz, hogy jó legyen Budapesten? Milyen új gondolatokat szült benned, bennetek az, amit eddig tapasztalatként felhalmoztatok?
Az egyértelművé vált számunkra, hogy az emberek keresik, szeretik és értékelik, ha valami új és tartalmas dolog jön létre a környezetükben. Egyre jobban értik azt, hogy ennek a környezetnek az alakításában nekik is lehet szerepük. Ha utánanézünk, hogy mit hozott a covid mondjuk az utazási szokások területén, akkor akár azt is mondhatjuk: nem változott semmi. Például a vendégéjszakák számát tekintve fel fogunk zárkózni a 2019-es év adataihoz, ami egyébként rekordévet jelentett a turizmusban. De nagyon megváltozott a számok mögött meghúzódó struktúra és viselkedési mód. Gyakran az utolsó pillanatban határozunk arról, hogy elindulunk-e valahova, nemcsak pihenni, hanem akár színházba, koncertre. Spontánabban döntünk és talán alaposabban mérlegelünk. Oldódtak a megszokások, kevés a tuti program, a bejáratott, népszerű intézmények vagy események látogatását felváltotta a tudatosabb tervezés. Ezt a jelenséget fontos felismernünk, mert szervezői oldalról teljesen más gondolkodást igényel.
Egyrészt nem ijedhetünk meg attól, amikor elindítunk egy programsorozatot, hogy nincs értelme, mert nem mutatkozik iránta érdeklődés, hiszen az utolsó pillanatban esnek be a nézők. Másrészt tudnunk kell, hogy az emberek tényleg azt a helyszínt keresik a kikapcsolódásra, ahol egész egyszerűen jól tudják érezni magukat, ahol olyasmi történik, ami kifejezetten nekik szól, ahol biztosak lehetnek abban, hogy ami rájuk vár, arra valóban vágynak, arra érdemes időt áldozniuk.
Mondok egy példát. Tavaly rendeztük meg először a Budapesti Tavaszi Vásárt a Városháza parkban, amihez csatoltunk koncerteket is. A város közepére a klasszikus kézműves vásár helyett egy fiataloknak is szóló fesztiválélményt hoztunk, és azt láttuk, hogy nagyon szerették az érdeklődők, értékelték, hogy az “olyan jó itt lenni” érzéssel találkoznak, hogy megpezsdült az élet. A visszajelzésekből kiderült, hogy megérte befektetni az energiát.
Egyszer azt mondtad, turisztikai termékként sem lehet sikeres az a város, amelyik nem azt a képet akarja magáról kommunikálni, mint amit a helyiek megélnek, létrehoznak, magukénak vallanak.Te hogy látod, milyen a képünk a városunkról? Értékeljük-e mi, akik lakói vagyunk?
Biztos, hogy nem értékeljük eléggé és ez talán normális, hiszen nekünk egyébként itt gondjaink vannak, itt beteg a gyerek, itt nem jövök ki a pénzemből, és itt szórta ki a szomszéd a kuka mellé a szemetet. Nehéz összefoglalni, hogy milyen a képünk Budapestről, de az biztos, hogy nem úgy tekintünk rá, mint egy olyan helyre, ami folyamatosan “feel good élményekkel” kínál meg. Világos, hogy nem lehet minden nap szilveszter.
A mi dolgunk, hogy a napi rutin közben segítsünk észrevenni, mennyi minden történik a városban, hogy az emberek egy pillanatra felemeljék a fejüket és örömmel csodálkozzanak rá arra, ami körülveszi őket. Amióta a Budapest Brand vezérigazgatójaként dolgozom, azóta folyamatosan szembe találkozom azzal, mennyi izgalmas dolog, mennyi izgalmas ember tölti meg ezt a várost és mennyi feltérképezhető, felfedezésre váró területe van. Szerintem minden itt van kicsiben, ami a világban most izgalmas.
Jó lenne, ha itt is maradna, ha nem költözne ki a külföldre távozókkal együtt, de ez azon múlik, hogy az emberek mennyire érzik otthon magukat Budapesten, és hogy mennyi lehetőségük van inspirálódni, közösségre találni. Például ezt igyekszünk támogatni a Tuning programmal. Tavaly voltak olyan pályázók, akik végül úgy döntöttek, csatlakoznak egy másik csapathoz, mert kvázi ugyanazt csinálják. Itt tudok visszacsatolni a hal és a háló gondolatához: azt remélem, hogy ezek a közösségek előbb-utóbb nem igénylik a mi jelenlétünket, mert már egymásba tudnak kapaszkodni, és maguk is meg tudják teremteni azt a közeget, amelyben élni vágynak, amelyben élményeket adnak és kapnak.
A rangos és nagy hagyománnyal rendelkező Budapesti Tavaszi Fesztivál finanszírozásából 40 év után szállt ki az állam. Ennek ellenére 30 helyszínen, több mint 50 eseményt kínál majd a 43. évében. Mennyire küzdelmes megteremteni az általad említett jó érzést?
Ha egy rendezvény mögül eltűnik a költségvetésének a kilencven százaléka, az nem egy örömteli szituáció. Ugyanakkor a Tavaszi Fesztivált mindenképpen meg kellett volna már újítani. A létrejöttekor elsősorban azt a célt szolgálta, hogy az enyhülő kommunista diktatúrában a disszidált magyar művészeknek legyen lehetőségük hazalátogatni, illetve, hogy a magyar közönség is megismerjen nemzetközi hírű alkotókat, hogy egy turisztikai attrakció is létrejöjjön nálunk, vasfüggöny ide vagy oda. De Budapest azóta világvárossá vált, itt működik többek közt a MÜPA, ami világszínvonalú programot kínál az év minden napján, elhozza azokat az előadókat, akiket korábban csak egy-egy Tavaszi Fesztivál alkalmával lehetett látni. Ez új helyzetet teremt. Szerintem mi kinyitottuk és ha úgy tetszik, demokratizáltuk a fesztivált.
A programok helyszínévé tettük a köztereket, és ma már partnerségen alapuló művészeti különlegességek adják a rendezvénysorozat alapját. Ha több anyagi erőforrással bírnánk, akkor még nagyobb szenzációkkal állnánk elő, de arra, hogy új úton indítsuk el a fesztivált, hogy definiáljunk egy jól látható és érthető koncepciót, és megvalósítsunk egy víziót, a jelenlegi körülmények is alkalmasak.
A program idén a 150 éves fővárost ünnepli, évfordulók, világnapok, ikonikus művészek, közösségi élmények köré épül…
Miközben a 150. évforduló megünneplésére készültünk, egy alapos kutatást végeztünk, interjúkat készíttettünk arról, hogy ki, mit lát a városból, mit szeret benne, miként használja, mi az, amit nyújt neki stb. Az rajzolódott ki, hogy ez a város mindig is egy olvasztótégely volt – már az indulásától kezdve, amikor egy kereskedőváros, egy királyi központ és egy mezőváros, Óbuda – ahol jelentős zsidó lakosság élt – egyesült. Ez a három eltérő profilú városrész formálódott eggyé, és foglalja magába a mai napig azokat a sajátosságokat, amelyekkel már az egyesítés pillanatában rendelkezett és amelyeknek a körét a trianoni békediktátum miatt határon kívül rekedt, majd Budapestre költöző népek gazdagítottak.
A városban egyszerre van jelen az Andrássy út eleganciája és Békásmegyer lakótelepei, akárcsak a tősgyökeres pestiek és a vidékről érkező új lakosság. Ezt a sokszínűséget próbáljuk megmutatni és különféleképpen reprezentálni.
A Budapesti Fesztiválzenekarnak is lesz koncertje, de lesz utcai tánc, jazz fesztivál, a klasszikustól, az alternatív stíluson át, a digitális és innovatív, valamint a családi és a közösségi élményekig. Azt, hogy itt több fontos intézmény vagy alkotó és alkotócsoport ünnepli a születésnapját – 10 éves a Stereo Akt, 20 éves a Gödör Klub, 40 éves a Katona József Színház, Ligeti György 100, Neumann János 120 éve született – említésre méltónak tartjuk, talán nem tiszteletlenség úgy fogalmazni, hogy “jó geg” az ő jelenlétüket hangsúlyosabban tenni vagy emléket állítani a tevékenységüknek a Tavaszi Fesztiválon.
Körbejárás címmel rendhagyó előadó-művészeti élménnyel készülnek a Jurányi Ház alkotói: a mélyszegénység, fenntarthatóság és a digitalizáció ihleti az ő produkcióikat. A Trojka Színházi Társulás színészei pedig a másság, a szexualitás, a tabuk és önmagunk felvállalásának témáit járják körül új előadásukban, amelynek a fesztiválon lesz a bemutatója. Vannak olyan témák, amelyekről korábban esetleg nem nagyon esett szó és amelyeket most a középpontba helyeztek…
Így van.
Szerintem Gryllus Dorka rendezése például elképesztően fontos, hogy megvalósuljon. Egyrészt a Trojka közösség az elmúlt időben nagyon sok értékes, elgondolkodtató előadást vitt színre. Másrészt ez alkalommal egy olyan témával foglalkoznak, amiről életbevágó beszélni. A SZX_MCHN (Szexmasín), avagy vágyaink meghurcoltatása című zenés színpadi show-műsor arról fog szólni, hogy mi a vágy, mi a szexualitás, mi a vonzalom és milyen egy egészséges kapcsolódás. Erről a mai magyar közéletben ritkán van értelmes, segítő, esetleg útmutató vita vagy diskurzus.
Pedig a gyerekeink számára is meghatározó, hogy a szexualitásról ne mint viccről vagy taburól gondolkozzanak. Végigkíséri az életüket, hogy a partnereikkel miként bánnak, hogyan élik meg a kapcsolatokat, és ma sajnos azt látjuk, hogy a közbeszédben csak leegyszerűsítő válaszokkal találkozhatnak és azzal, hogy például az ország külügyminisztere szerint elegendő, ha a szexuális nevelés helyett heti két biológia óra van az iskolában. Természetesen nem fogunk tudni a Tavaszi Fesztivál keretében pótolni rendszerszintű hiányosságokat, de azt meg tudjuk tenni, hogy támogatunk a színház nyelvén születő kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy lényeges kérdéseket vessenek fel.
Mint egykori kereskedelmi tévés még azt is remélem, hogy a produkciók ki fognak váltani indulatokat vagy vitákat, és ennek köszönhetően mondjuk nagyobb lesz egy-egy színdarab hatása, mint azt gondolnánk.
Mi az, ami téged a leginkább lelkesít a munkádban, például a Tavaszi Fesztivál szervezésében?
Engem rettenetesen izgat az, hogy ebben a munkakörben miként lehet hozzájárulni olyan művészi produktumok megszületéséhez, amelyek a klímaváltozástól kezdve a szexualitásig mindenféle témát felölelnek. Nagyszerű érzés, amikor alkotóműhelyekkel összefogunk és ők a körülöttünk lévő világra reflektáló produkciókkal, olyan alkotásokkal készülnek, amelyek pont a mi dilemmáinkról szólnak.
Kérdezett: Tóth Berta