Náray Erika a Bencs-villa Többszemközt című műsorának vendége volt, ahol mesélt többek között a szentesi évekről, a színházi létről, arról, hogy szerinte minden előadás egy terápia, de szóba került a szilvásgombóc is.
Náray Erika elmesélte, hogy élete legszebb négy évét töltötte Szentesen, noha a városban semmi sem történt.
„Ha a gimnázium Budapesten lett volna, tanítás után mindenki szétszóródott volna, így viszont mi szórakoztattuk saját magunkat, és kultúrát vittünk az ott élők mindennapjaiba. Abban, hogy milyen emberré és milyen művésszé váltam, annak a közegnek nagyon fontos szerepe volt”
A főiskolai felvételire nagyon sokat készült, de mint mondja, utána viszont jött egy komoly törés, nem volt ugyanis felkészülve arra, amit a színházi lét megkövetel, azaz hogy mentálisan és fizikálisan erősnek kell lenni, de közben nagyon érzékenynek is.
„Úgy éreztem, nekem ez nem fog menni, ezért eldöntöttem, hogy abbahagyom a pályát. Egy évvel később viszont Lengyel György felkért egy szerepre, és visszatértem. Elvégeztem a jazztanszakot, sokat énekeltem, szinkronizáltam, az Operettszínházból pedig azért jöttem el tíz év után, mert nem tudtam volna továbblépni, hiszen mindent eljátszottam, amit el lehetett. Megtaláltak viszont kiváló prózai szerepek, és a színház lett a prioritás. S noha vannak olyan előadások, amelyekben énekelek is – ilyen például a Menopauza, amit tavaly Nyíregyházán is bemutattunk –, már nem akarok énekes-színésznő lenni.” – emelte ki.
Náray Erika beszélt arról is, hogy szerinte az igazgató vagy a rendező felelőssége, kire milyen szerepet oszthat, melyik művészt mennyire lehet terhelni. Vannak ugyanis olyan karakterek, amelyek megformálása komoly teher – számára ilyen volt például az Acélmagnóliák, melyben egy, a gyermekét elvesztő anyát alakít. Szerinte az tévhit, hogy ezekbe a szerepekbe minden este „belehalnak”, hiszen ezt nem lehetne huzamosabb ideig bírni. Ez technikai feladat, de természetesen a szerepet meg kell tölteni érzelemmel.
Szóba került, hogy színésznek lenni nem könnyű, de megéri. „És itt nem az anyagiakra gondolok. Minden előadás egy terápia, hiszen kijátszhatom magamból a bánatomat, a feszültségemet, a boldogságomat, a kollégák pedig minden nehézségért kárpótolnak. Ahhoz, hogy anyagilag megérje, embertelenül sokat kell dolgozni, és szerencsésnek kell lenni, ráadásul nincs magánéletünk. Még akkor is dolgozunk, amikor nincs próba vagy előadás, hiszen olyankor egy következő produkción agyalunk, és soha nem tudunk kikapcsolni. Sokat elvesz ez a szakma, de nagyon sokat is ad.”
A színésznőről az is kiderült, hogy a szilvás gombócot annyira szereti, hogy megenné reggelire, ebédre és vacsorára is, de szerinte a káposztás tészta is lehet a világ legjobb étele, ha minden összetevője házi.