Az Európa Kiadónál jelenik meg Háy János új könyve, „Ne haragudj, véletlen volt” címmel. „Új könyvének érzékeny, finom prózája nehezen szorítható műfaji korlátok közé. Hamarosan kapható lesz e-könyvben és nyomtatásban is”- nyilatkozta Kuczogi Szilvia, a kiadó munkatársa.
„Egy felkérés nyomán, naplónak álcázva végiggondoltam egy könyvnyi méretű szövegben egy csomó olyan dolgot, amit fontosnak tartottam végiggondolni, s eddig idő híján nem került rá sor.
Örültem, hogy olyan szöveget építhetek, amelyben a novellisztikus részektől, a privát belső közlésig és gondolati tartalmakig, a szövegre való önreflexiókon keresztül, eddig számomra szokatlan területekre is elkalandozhattam,
hogy különböző típusú megszólalásokat hozhattam egy fedél alá” – mesélte Háy János író május elején, a barkaonline.hu interjújában.
„Írói szemmel minden élethelyzet fontos és a kivételes élethelyzetek még több érdekességet hozhatnak, azonban nagyon vigyázni kell, mert könnyen felületes publicisztikába fulladhat egy-egy járvánnyal foglalkozó írás. Én minden nap írok, regényt is, mert előbbre hoztam egy őszre tervezett nagyobb munkát és naplót is, de ez utóbbiban kerülöm a járvány mindennapiságát. Ha valamit mégis érintek belőle, azt rögvest igyekszem elvinni általánosabb gondolati, érzelmi, vagy sorsterepre” – mondta a hajonaplo.ma-nak a kötet kapcsán.
A kérdésre, mi az, amit profitálhat, tanulhat a társadalom, az egyén a jelenlegi járvány helyzetből, azt válaszolta: „Jó volna, ha az ember, különös tekintettel az európai és amerikai jóléti államok polgára kicsit visszavenne az arcából, a pöffeszkedéséből, a telhetetlenségéből, s felelevenítene egy olyan fogalmat, hogy alázat. Ez szerintem egy darabig talán most így is lesz, aztán egy idő után megint csak elkezdődik a pöffeszkedés, a saját méretünkön való túlnyújtózás, a személyiség túlzott exponálása, pedig hiába teszünk bármit, az életünk csak addig tart, amíg élünk.
Nem vagyunk jelentősebbek önmagunknál, sőt, ha őszinte akarok lenne épp a jelentéktelenség a közös alap.”
A „Ne haragudj, véletlen volt” elé Barna Imre, József Attila-díjas magyar műfordító, kritikus írt előszót, melyben az áll: „Kedves olvasó, Háy János könyve ez. Vagy legalábbis a szövege, és róla magáról, Háy Jánosról szól. Nem a világról, hanem annak csak egy kicsiny darabjáról, amelynek működéséért ő és csakis ő felel. Az persze, hogy ebben a szövegben saját magáról árul el Háy János mindennap valamit, megtévesztő is lehet. Járványnapló, ötlik föl benned talán a szó. És hogy a napló személyes, ha pedig személyes, akkor – gondolhatnád – még sokkal inkább a szerzőjéről szól, mint azok a könyvek, amelyeknek egyik szereplőjét sem hívják úgy, ahogyan a szerzőt valójában hívják.
Az a szerző tehát, aki ezt a könyvet írta, és akinek ráadásul a foglalkozása is téma most, a saját nevében kínál betekintést az életébe és a gondolataiba, ha igaz. Most, most! Amikor.
Hiszen rendkívüli helyzet, sőt korszakhatár ez, ami után semmi sem mehet majd már úgy, olyan hibásan, olyan vacakul, ahogyan eddig ment. Az ország, a világ. És hogy az író megmondja most nemcsak azt, hogy mit főzött tegnap, és máma mit fog, hanem azt is, hogy szerinte hogyan lesz eztán. A vírus utáni jövőben, ha majd. Ha igaz. Csakhogy ez nem biztos” – fogalmaz Barna Imre.
A könyvet itt tudják előrendelni.
Részlet a Ne haragudj, véletlen volt című könyvből:
„Mindenki szeretne jó lenni. Legalább azért, hogy szeressék. Nem baj, sőt tulajdonképpen szerencse, hogy úgy is lehet jónak lenni, hogy a jót tevő is jól jár. Bajban ismerszik meg a barát, és most baj van. Lehet barátnak lenni. Lehetünk együtt a bajban, hogy később lehessünk együtt a jóban. A postán rámszóltak, hogy csak ketten lehetnek bent, és mivel én gyerekkel mentem, s már eleve volt bent valaki, megszegtem a szabályt. Legközelebb várja meg, míg mindenki kimegy. Bocsánat, mondtam.”