10 éve dolgozik a berlini színházi szcénában, és ez nemcsak a művészi látásmódjára volt hatással. A rendező szerint itt az ideje megkérdőjeleznünk bizonyos káros működéseket a színházi és társadalmi kultúrában.
Rendező, író, gondolkodó, aktivistaként mutatkozik be weboldalán, és láthatóan gyakran áll számára fontos ügyek mellé. Sokan azonban úgy gondolják, a művész jobban teszi, ha nem politizál. Erről szólva Néder Panni az ELLE-nek kifejtette:
“Szerintem mindegy, hogy valaki művész vagy villamosvezető, a saját életével és a körülötte lévő társadalom ügyeivel muszáj foglalkoznia – az aktivizmus és politika fogalmai alatt én ezt értem. Az persze kérdés, hogy a színházban ezt hogyan tesszük.
Én kevésbé kedvelem az összekacsintós üzenetekkel operáló színházat, a kettős beszéd kultúrájának maradványait, inkább a direkt kérdésfeltevésekben és direkt véleménnyilvánításban hiszek. És nem csak a színházban. Eszenyi Enikővel kapcsolatban is azért vállaltam fel nyilvánosan három éve a történetemet, mert azt gondoltam, nem lehet, hogy folyton elhallgatjuk ezeket.”
Ez volt az, amelyben először írt az igazgató hatalmi visszaéléseiről, majd idén márciusban ismét a nyilvánosság elé lépett. A kérdésre, miért pont most, miért pont ő, azt válaszolta: “Mert most éppen bennem volt meg az az erő, hogy az első biliárdgolyót ellökjem, de a többiek nélkül semmit nem ért volna. (…) Mindenki a saját fájdalmával, megalázottságával, vagy éppen a gyávaságával és “bűnrészességével” konfrontálódott. Hiszen voltak olyanok is, akiket nem bántottak, de nem is vállaltak felelősséget az áldozatokért. Ez a helyzet egy igazi kollektív megtisztulás lehetőségét adta. És miért csak most? Én is mindig a tudatában voltam, hogy otthon gyerekkoromban bántalmaztak valamilyen módon, mégis csak nemrég jutottam el oda, hogy az erőszakot komolyan vegyem.
Az ember könnyen adaptálódik még a számára korlátozó helyzetekhez is.
A munkahelyi bántalmazások is úgy működnek, mint ahogy az abuzív családi rendszerek: először rosszulesik, majd felháborodsz, aztán megszokod, és már nem hiszed el, hogy bármilyen változást elérhetnél.”
Néder Panni szerint a metoo óta tényleg érzékenyebb lett a társadalom erre a témára. “Márciusban pár nap alatt több száz nagyon pozitív hangú e-mailt kaptam, sokan megírták, hogy nem tűrik tovább az életükben ezt a fajta bánásmódot. (…) A hazai színházi kultúrában viszont mélyebbre ható változásokra lenne szükség. (…)
Nem gondolom, hogy a művészet nevében elkövethető bármiféle megfélemlítés, mert szerintem az emberi méltóság mindig fontosabb. Ráadásul nagyszerű művek jöttek létre szenvedés és megalázás nélkül is.”
Arról is beszélt, amikor rendező szakra jelentkezett, milyen elképzelései voltak a szakmáról: “Nagyon fiatalon, naivan és nagy reményekkel vágtam neki az egyetemnek, majd nagyon hamar csalódtam is benne. Miközben a Színművészeti ellen zajló mostani politikai támadásokat felháborítónak tartom, számomra sok gyomorgörcsöt és fájdalmat okozott az öt év. Ezek nagy része egyenes következménye volt a patriarchális alapokon nyugvó oktatási rendszerünknek: egyetlen nő voltam az osztályban, női tanárunk alig volt, számos férfitanár pedig a módszeres önbizalom-rombolás mellett alig volt kíváncsi a személyiségemre. Persze sok jó élményt és oktatót is köszönhetek a színművészetinek, de összességében több év volt feldolgozni az ott szerzett sérüléseimet.”
Ennek lassan tíz éve. Néder Panni szerint a berlini független szcéna egy nagyon elfogadó, önazonos és támogató közeg, szakszervezetekkel, és folyamatos diskurzussal a jogairól:
“Nem jellemzők az egymás mögötti kibeszélések, sokkal direktebb a kommunikáció. Van egy remek német kifejezés, az “auf Augenhöhe”, ami azt jelenti, szemmagasságban, vagyis egyenrangú partneri viszonyban lenni egymással”
Arról szólva, mostanában milyen témák foglalkoztatják, elmondta: “Engem az emberek és a személyes történeteik érdekelnek a legjobban, ezért kezdtem el az autobiografikus színházzal foglalkozni, az “ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb” elve alapján. A Mikor szeretkeztél utoljára egy hegy tetején? című előadásunkban alkotótársaimmal a saját életünket és a legszemélyesebb félelmeinket osztjuk meg a közönséggel, kegyetlenül őszintén. A következő produkciónk a szerelemről és a másik emberhez való kapcsolódás nehézségeiről szól” – mesélte Néder Panni.
A teljes interjút az ELLE magazinban olvashatják.
(2020.08.14 – 96,97,98,99,100,101,102,103. oldal)