KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 16., szombat

    “Néha csak magamban tapsolok” avagy közös feladatunk életben tartani a kultúrát

    2020. április 13., hétfő 06:42

    A reformok korát éljük vagy olyan válságot, amelyet sosem fog kiheverni a magyar kultúra?  – Erre kereste a választ a Magyar Narancs.

    A Magyar Narancs cikkéből:

    “Az igazi sokk március 11-én, a 100 fős beltéri rendezvények beszüntetésével ért mindenkit” – mondta Barta Luca, a MU Színház kommunikációs munkatársa. Az emberek önkéntes száműzetése és az online csoportok és kezdeményezések tucatjai egyszerre kezdődtek el.

    Az egyik rekordidő alatt létrejövő kezdeményezés a Bánkitó Fesztiválnak az Aurórával közösen megálmodott Karanténfesztiválja. Itt a civil-kulturális események kapják a fő hangsúlyt. Az egyik első programjuk a találóan “Színházi katasztrófaturizmusra” keresztelt beszélgetés volt, ahol Boross Martin, a StereoAkt művészeti vezetője határozottan kijelentette: biztos benne, hogy ebben az évadban már egyetlen színházi előadás sem lesz. (…)

    Egy héttel a kezdeti sokk után egyszerre kezdtünk éledezni a közös csetben” – mondja Kónya Klára, az Affér Színház rendezőjének társulata azóta is komoly, virtuális próbafolyamatban van. “Muszáj magunkat is szórakoztatni, és muszáj a törzsközönségünkkel való szoros viszonyunkat ápolni” – nyilatkozta a Magyar Narancsnak Barda Beáta, a Trafó ügyvezető igazgatója.

    Sok színház válasza a vírusválságra az archívum megnyitása volt. Barta Luca a MU Színház online csoportjának vezetésével részben a színház elmúlt közel 30 évének szeretne méltó emléket állítani. (…)

    Novotny Anna, aki maga is kulturális szegmensben dolgozik létrehozta az “Élő közvetítések koronavírus idején” csoportot, amelyet közel 105 ezer ember követ: “A kezdetekkor nem is gondoltunk rá, mennyien vannak azok, akikhez akár amiatt, mert vidékiek, vagy a határainkon kívül élnek, nem jut el a pezsgő színházi kultúra, és most rettenetesen hálásak azért, hogy végre ők is részesülhetnek mindebből” – fogalmazott Novotny Anna. (…)

    Barta Luca szerint: “Amikor a dolgok újra kisimulnak, aki találkozott velünk az online térben, annak talán bevillan egy-egy jó előadás, és ez megnyeri őket a független színházaknak. (…) Sok ember a mai napig fél a kortárstól. (…) Most, hogy betekintést nyerhetnek ebbe a világba, megváltozhat a gondolkodásmódjuk” – Barda Beáta úgy véli, a színház frontalitása amúgy is egyre kevésbé vonzó az újabb és újabb generációknak. (…)

    “Néha csak magamban tapsolok otthon. Vége a darabnak, teljes az érzelmi felfokozottság, majd csend. Az archív felvételeken legalább van taps meg köhögés” – hívja fel a figyelmet Novotny Anna, aki szerint azt sem árt elfelejtenünk, hogy ezek a tartalmak, amelyeket most ingyen megtekinthetünk, nem ingyen állítódnak elő, rengeteg munka van mögöttük, így hosszú távon az ingyenesség fenntarthatatlan: “A nézőknek kreatívnak kell lenniük, utána kell nézniük, hogyan tudják ezeket az intézményeket támogatni.” Az online közös tér talán rádöbbent mindenkit, hogy közös feladatunk életben tartani a kultúrát, a lehető legváltozatosabb eszközökkel.

    Gubán Mária összefoglalóját a Magyar Narancsban olvashatják.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -