László Lili kisfia mellől az idei évadban tért vissza a színpadra. A közönség már láthatja őt a Szemünk fényében, de hamarosan egy ősbemutató, a Redőny című kortárs magyar dráma főszerepében is bemutatkozik az Orlai Produkciónál.

Milyen újra próbálni?

Nagyon jó! Már a Szemünk fénye felújítópróbáján is éreztem, hogy szárnyakat kapok. Noha amíg az ember a babájával otthon van, néha azért elbizonytalanodik. Bennem is felmerült a kérdés, hogy vajon majd megy-e még nekem. Amikor visszajöttem, és bebizonyosodott, hogy ezt élvezem, ebben boldog vagyok, akkor megnyugodtam, hogy tényleg ez az én utam.

Amikor fölmegy a függöny, azt látjuk, hogy Éva egy barátnőjének az esküvőjére készül nagy izgalommal. A krumplit pucoló mama ezzel egyáltalán nem törődve, folyamatosan egzecéroztatja őt, Éva pedig engedelmesen viselkedik. A lagziban megismerkedik Attilával, gyorsan összeházasodnak, hamar jön a baba is. Szerinted ez szerelem első látásra, és Éva ezért kötelezi el magát Attila mellett ilyen hirtelen, vagy inkább az anyjától való menekülés dominál a döntésben?

Attila előtt Éva nem találkozott a szerelemmel. Ez egy naiv, tiszta lány, akinek jól esnek a bókok, hiszen Attila olyanokat mond neki, amilyeneket előtte soha nem hallott. Nagy hatással van rá a fiú, és ez egy számára ismeretlen érzés. Az anyjától korábban nem kapott egy jó szót sem, Márta mama szinte megnyomorítja, így a menekülés is benne van a döntésében.

A házassággal viszont csöbörből vödörbe esik szegény Éva. Hiába repül ki a szülői házból, a mama továbbra is jelen van az életükben, és a férj, Attila nem igazán figyel rá. Éva így két tűz közé kerül, és hosszan szenved ebben a helyzetben. Abszolút áldozattípus. Ám a végén mégis képes lesz hőssé válni, és megmenteni a fiát.

Azt mondod, Éva áldozattípus. Miért nem lázad sem az anyjával, sem a férjével szemben? 

Ezt a mintát látta maga körül. Évát a születése pillanatától elnyomja az édesanyja, egyszerűen nem alakult ki az önbizalma, az önértékelése nagyon mélyen van, ezért semmi ellen nem mer szót emelni. Igaz, hogy érzi, hogy valami nincs rendben, és nem érzi jól magát a bőrében, de egyszerűen nem tud lázadni. 

A házasság és a gyerek mellett vannak más, hasonló léptékű változások is Éva életében: a Kisvárda mellőli faluból Nyíregyházára, majd Budapestre költöznek. Ez hogyan hat rá?  

A falu azért ad egy biztonságot, egy város, különösen Pest pedig biztos nagyon ijesztő tud lenni. Az egyetemen voltak osztálytársaim, akik vidékről jöttek. Érdekes volt megfigyelni, hogyan nyílt ki nekik Budapest:

Éva először nagyon örül, azt gondolja Pest majd mindent gyökeresen megváltoztat, de hamar kiderül, hogy nem…  Senki sem hallgatja meg, senkivel sem tudja megosztani az érzéseit. Éva vergődik ebben a helyzetben, mint egy madár. Egyszer kifakad, hogy szeretne visszamenni óvónőnek, mire azt a választ kapja, hogy akkor is gyerekekkel foglalkozna, és ott van neki a saját gyereke. Nem érti meg a férje, hogy nem konkrétan a gyerekekről van szó, hanem a munkáról. Arról, hogy hét otthon töltött év után, amikor ez a kifakadás a darabban megtörténik, baromi magányos, és másfajta közegre vágyik.

Ne spoilerezzük el, hogyan és miért, de Attila, a férj hirtelen eltűnik Éva életéből. Ezt hogyan éli meg?

Noha korábban már elhidegültek egymástól, azért mégiscsak cserbenhagyják… komoly bajba sodorja Attila. Elárulták. Otthagyják. Borzasztó. De ebben a helyzetben Éva egyáltalán nem magára figyel, számára egyetlen dolog fontos, az, hogy Nándit, a kisfiát megmentse…

Ha jól számolom, a történet körülbelül húsz évet ölel fel, másfél óra alatt a szemünk előtt kell húszévesből negyvenévessé öregedned. 

Milyen érdekes, hogy ezt a számot így kimondod! A próbákon mindig az előző jelenethez képest számoljuk az eltelt időt. Valójában nem gondolok erre, már csak azért sem, mert én, ezzel az alkattal, nem tudok negyvenéves nőt jelenteni a színpadon. Azt hiszem, nem a kort kell megmutatni az egyes jelenetekben, hanem Éva állapotait. Az érzéseket kell magamon átszűrni. A megtörtséget, és a végtelen kilátástalanságot, ami abból adódik, hogy Éva tulajdonképpen nem tud szabadulni a ketrecéből. 

Mondhatjuk, hogy egy mélyvíz-darabbal térsz vissza a színpadra?

Szép feladat, és igen, ez egy nagy ugrás. De megpróbálom!

Szerző: Papp Tímea