„Nehéz egy ismeretlenhez igazodni” – Körkép készült a színházak helyzetéről
2020. október 23., péntek 07:00
Több hónapnyi kötelező zárva tartás után rengeteg óvintézkedés mellett újra működnek a színházak. De visszatalált-e a közönség is a nézőtérre? Körképet készített Kovács Bálint.
Szeptemberben a színházak a megszokott vírusvédelmi eljárásokat vezették be (…), de a folyamatosan változó, bizonytalan helyzetben a legtöbb színház állandó tervezésben van. „A helyzet morálisan is megterheli a művészeket. Nehéz egy ismeretlenhez igazodni. Az állandó stratégiázás pedig rengeteg energiát emészt fel. Próbálunk alternatív megoldásokban gondolkodni, mint például a streaming, de azért az másként színházi élmény” – vallja be Schaffler Sarolta, a Radnóti Színház kommunikációs vezetője.
Rozgonyi-Kulcsár Viktória a Jurányi vezetője szerint: „Minden nap, amikor túl vagyunk egy előadáson, ajándék, hogy egyáltalán megtörténhetett. Közben pedig nincsen jó érzésem, mert azt is gondolom, hogy okosabb lenne bezárni… De ezt nem tehetem meg se a színházi élményre vágyó, lelkes nézőinkkel, se a művészekkel, se a dolgozókkal. Ezt most csinálni kell, óvatosan, felelősen, bízva abban, hogy már nem tart sokáig…” –
A Színház.net kérdeire válaszoló színházak nagyrésze önkéntesen csökkentette az estéről estére beengedett nézők számát; átlagosan a teljes kapacitásuk harmadával, de a kisebb színházaknál néha ennél is drasztikusabb intézkedésről van szó: az RS9 apró nézőterére csak félházat engednek be, a MU Színházban pedig csak 40% az új kapacitás. A Centrál Színházban a műsort is a tapasztalatok alapján alakították ki, és elhagyták a sok közreműködős előadásaikat, a Trafóban pedig kivették az első két sort, hogy a játszók és a nézők között is meglegyen legalább két méter távolság.
A Madách Színházban A és B csapatot alakítottak ki a munkatársak között, akik soha nem tartózkodnak egyszerre az épületben, így, ha bárki is elkapja a fertőzést, elég az ő csapatának karanténba vonulnia, és nem kell azonnal lehúzni a rolót, a másik csapat relatíve gond nélkül üzemeltetheti tovább a színházat.
Schaffler Sarolta szerint a nézők inkább örülnek, hogy a színház nélkül eltelt fél év után végre újra lehet előadásokat nézni – „Ki vannak éhezve a színházra” –, és örömükben eszük ágában sincs méltatlankodni.
A járványnak inkább más téren feltűnő a hatása a színházban „A nézők egyharmada nem foglal vagy vált előre jegyet, ebből arra következtetünk, hogy aznap és a helyszínen döntik el, hogy vesznek-e. Így előfordul, hogy nem tudunk mindenkit beengedni, illetve hogy minden igyekezetünk ellenére is várakozni kell a pénztárnál” – meséli Barda Beáta, a Trafó ügyvezető igazgatója.
Ami persze mindezeknél súlyosabb probléma, az az elmaradó nézőkből származó jegybevétel-csökkenés. „Nagyon sok munkával és anyagi ráfordítással jár, járt a biztonsági intézkedések bevezetése. Emellett érzékenyen érint minket a kapacitásunk csökkenése, hiszen így komoly jegybevétel-kieséssel kell számolnunk, aminek következményeit főleg jövőre fogja érezni a színház. Rengeteg a bizonytalanság tehát, és a keletkezett károk hatását jövőre fogjuk csak érezni. Segítségre szükségünk lesz” – mondja Erős Balázs, a MU Színház igazgatója.