Nehéz időszakon van túl a k2 Színház, amely mostanra már Apertúra néven működik. Jó hír, hogy megtalálták állandó helyüket a Gólem Központban, a hetedik kerületben. Váltásról, társulatvezetésről, gyászidőszakról kérdezte a csapat vezetőjét, Benkó Bencét Puskás Panni a Revizor oldalán.

2022 elején lett vége a k2 Színháznak. Akkor Csáki Judit készített egy interjút vele és egyet Fábián Péterrel ennek okairól. Akkor Péter azt mondta, úgy érezte, ő viseli egyedül a társulatvezető felelősséget. Ma ő a k2-ből alakult Apertúra vezetője. A kérdésre, hogyan változtak meg a felelősségi körei, Benkó Bence elmondta: „Mivel egyedül vezetem a társulatot, így mindennel foglalkoznom kell, de örülök, hogy kialakult mellettem egy csapat, aminek tagjai értik a dolgukat. (…) Szeretnénk (…) elindítani egy ifjúsági programot, amit – e pillanatban úgy tűnik – Király Dániel és Borsányi Dániel vezet majd. A hírlevelünket szintén Király Dani csinálja, Urbán Ricsi pedig rengeteg energiát tesz a marketingbe. Felvillanyoz, hogy a többieknek vannak ötleteik, és hogy tevékenyen szeretnének részt venni a közös munkában, hogy nem én vagyok az, aki mindent kitalál, és aki az Apertúra profilját, arculatát egy személyben meghatározza.”

Bankó Bence arról számolt be, hogy Fábián Péter távozása valóban egy gyászfolyamatot indított el, de annyi tennivalójuk akadt, hogy muszáj volt a jövőbe nézni: „Petyával továbbra is tartjuk a kapcsolatot, fut még nálunk egy rendezése, és valószínűleg Hírszínházat is csinálunk még közösen az Apertúra Bázison. Szóval kellett hozzá némi idő, de most már úgy érzem, én is jobban vagyok.”

A társulatvezető azt is elmesélte, hogy kerültek a Gólem Színházba: „Amikor az átmeneti időszakban voltunk, ami még a k2 időszaka volt, de tudtuk, hogy ki kell találnunk valami újat, akkor hosszas keresgélés után épp beletörődtünk, hogy nekünk nem lesz saját helyünk, hanem – ahogy addig is – a minket befogadó intézményekben játsszuk majd az előadásainkat. Akkoriban bejöttem a Gólembe, hogy találkozzak Borgula András művészeti vezetővel. Azt szerettük volna, hogy a színház fogadja be a Béke című előadásunkat. Ő azt mondta, hogy persze, lehet így is, de egyébként van egy másik helyük a Gólem Központban, ami üresen áll. Kérdezte, hogy nem akarunk-e odaköltözni. Mivel életünkben először találkoztunk, és mivel ő ezzel indította a beszélgetést, annyira meglepődtem, hogy sokkot kaptam. És nagyon meglepődött a csapat is, amikor az egyik társulati ülésünket odaszerveztem, és még nem értették miért, de akkor Andrással együtt kinyitottuk az ajtót, és megmutattuk azt a káoszt, ami ott volt, és ami mostanra a termünk lett – csodálatos élmény volt.”