A Magyar Természetvédők Szövetsége a Jurányi Házban tartotta szeptember 23-án a Mit tehet az Európai Unió a globális éghajlati válság ellen? című konferenciáját. Papp Endre színésszel, az MTVSZ kommunikációs munkatársával beszélgettünk az esemény után a tapasztalatokról, az általa elindított A Jövő Nézőiért – Zöld Színház Projekt kezdeményezésről, és arról is, hogy miért lett szabadúszó. 

2017-ben szerződtél a Miskolci Nemzeti Színházhoz, de az idei évadot már nem ott kezdted. Hogy alakult ez így?

Egyrészt az eredeti terv is az volt a diploma után, hogy csak pár évig maradok vidéken, hogy ott szerezzek egy erős színészi alapot. Másrészt fel akartam azt számolni, hogy a fél életem azzal telik, hogy kocsiban ülök. Sehol sem tudtam eléggé jelen lenni, mert a pesti életemet is próbáltam mindvégig fenntartani, közben meg kismillió dolgot csináltam párhuzamosan. Miskolcon, amit lehetett, eljátszottam, idáig tudtam fokozni az ott-létemet. Vissza akartam helyezni a központot Budapestre, és szerettem volna valami egészen mással foglalkozni. Váltani akartam. Azért kötöm össze ezt a kérdést a Covid helyzettel, mert ha volt benne valami jó, akkor az volt, hogy racionalizálta az ember, hogy mit is szeretne igazán. Mi az, ami hiányzik a hétköznapi életből és mi nem. Régóta érlelődött bennem „a székhely áthelyezés”, a Covid egy utolsó rásegítés volt, hogy meghozzam ezt a végső döntést. Művészként szabadúszó lettem, amúgy meg lassan fél éve egy zöld civilszervezetnél, a Magyar Természetvédők Szövetségénél dolgozom, kommunikációs munkatársként segítem a szervezet munkáját, de rengetegféle dolgot csinálok: a vizuál médiától, a fényképezésen át, a nemzetközi kapcsolattartásig, de volt már pl. kampánytervezés, konferenciaszervezés is repertoárban, sőt nemrég például egy gyerekotthonban tartottam környezetinevelési órát. 

Hogy csatlakoztál a Magyar Természetvédők Szövetségéhez?

A Zöld Színház Projekt révén ismertem meg őket, majd az oldalukon láttam, hogy van üresedés, és jelentkeztem. Izgalmas munka – teljesértékű embert kíván. Nagyon sok dolgot kellett megtanulni menet közben irodai, informatikai, szervezeti működés tekintetében, az angolomat is folyamatosan csiszolgatom. Nekem az volt a fontos mindig is, hogy szenvedélyesen tudjam képviselni, amit csinálok. A környezetvédelem most egy ilyen dolog az életemben.

Mit tehet az Európai Unió a globális éghajlati válság ellen? című konferenciát szeptember 23-án tartottátok az MTVSZ szervezésében a Jurányi Házban. Milyen tapasztalat volt ez nektek?

Nekem személyesen nagyon fontos volt, hogy a Jurányiban tudott összejönni a konferencia, sok szálon kötődöm, és nagyon szeretem ezt a helyet. Az elmúlt egy-másfél évben az MTVSZ-nek sem volt offline rendezvénye, hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy végre emberekkel találkozhattunk. Ez egyébként egy rendezvénysorozat, amit az EU indukál. Az EU törekvése, hogy minél több konferencia valósuljon meg Európa jövőjéről különböző témákban: ebből csak egy, ami a zöld ügyeket foglalja magában – a klímavédelem helyzete, klímaválság, mi a feladata az EU-nak, milyen lehetőségei vannak, milyen elmaradások és milyen lehetőségek vannak az uniós politikában. Az Európai Parlament volt a társszervezőnk. Teljesen új volt az előadóknak ez a fajta helyszín is, másfajta világba csöppentek bele, mint amihez hozzá vannak szokva. 

Hogy született meg benned pár éve A Jövő Nézőiért – Zöld Színház Projekt elnevezésű kezdeményezés?

Az első a felismerés volt, hogy én is akarok tenni az éghajlatváltozás ellen, változtatni akarok a saját életemben. A következő gondolat az volt, hogy miért ne lehetne a munkahelyemen is megvalósítani ezt. Kerestem, hogy mik azok a dolgok, amikben változást tudnánk elérni, és hogyan tudnánk környezettudatosabban működni a színházban. Ahogy beleástam magam derült ki, hogy lehet ezt szervezettebben csinálni. Fontos volt, hogy átlátható dolog legyen, szerintem sokkal többet elérhetünk, ha nem csak a víziót osztjuk meg, és nem csak marketingfogásokat alkalmazunk, hanem megosztjuk az eszközrendszert is. Ebből fejlődött egy együttműködési hálózat, most ott tartunk, hogy 21 színház csatlakozott, és további színházak és kulturális intézmények várnak arra, hogy az utolsó dolgokat is leegyeztessük. Az nagyon nagy siker, hogy fenntartói részről is van már igény a környezettudatosságra, és lehetőséget adnak a színházaknak, hogy tudjanak erre fordítani egy többlettámogatási pályázat révén. A továbbiakban az a cél, hogy sikerüljön egy találkozót szervezni, hogy tudjunk a zöld nagykövetek neveihez arcokat is társítani, illetve ha valakinek kétségei, kérdései vannak, akkor ezeket tudjuk tisztázni, egymást segíteni. Arra vagyok kíváncsi, hogy kinek milyen lehetőségei, tervei vannak, hogyan tudnánk egymást inspirálni még, ki mivel haladt előre, azt hogy érte el. 

Milyen feltételei vannak a csatlakozásnak?

A csatlakozó színháznak, produkciós szervezetnek a honlapján egy külön zöld fület kell létrehoznia, amit kifejezetten a környezettudatos témáknak, tematikus híreknek szentel. Szelektíven kell gyűjteniük a hulladékot, de nem csak a műanyagra és a papírra gondolok, hanem mobiltelefon, üveg, elem, fénycső, használt tintapatron gyűjtőre. Megvannak a vállalkozók, szolgáltatók, akik ingyen biztosítják a gyűjtőedényeket. Szükséges egy zöld sarok kialakítása, és hogy évente két akciót, eseményt vállaljon vagy szervezzen az adott intézmény. Mindenki kinevez egy Zöld Nagykövetet és részt vesz a közösségi közlekedés népszerűsítésében. Illetve a Zöld Színházak vállalták azt is, hogy az üzemeltetésnél, beszerzéseknél, kivitelezéseknél és a fejlesztéseknél a legfontosabb szempontok közé kerül a környezettudatosság. Ezek nem teljesíthetetlen feltételek, és azért van erre szükség, hogy ne egy greenwashing dolog legyen, tehát ne egy látszatvállalás, hanem legyen látható, tapintható bizonyítéka azok előtt a nézők előtt is, akikben mondjuk felmerült az igény, hogy akkor mitől is zöld egy zöld színház. Ezen felül már minden színház a maga útján alakítja a saját zöld programját. 

A nézőknek milyen szerepet szántok ebben a projektben?

Egy példa a mobilizálásra, ha egy előadás megvalósulásához be tudják hozni a nem használt tárgyaikat kelléknek, díszletnek. A színházak multifunkciós részét is kihasználhatjuk, – a szemléletformálásban van nagy lehetőségünk, és felelősségünk. Kiállításokat lehet tartani, befogadni. Az, hogy a Jurányi befogadott egy ilyen konferenciát, abszolút a zöld színházi vállalásainak teljesítése. Tehát, hogy a Jurányi átlagos vendégei azt látták, hogy aznap egy klímavédelem tárgyú konferenciának adott otthont a Ház, annak is szemléletformáló hatása van. Az utópia az lenne, hogy a nézők részéről szülessen meg az az igény, hogy azt lássák, hogy a színházi intézmények is törekszenek a környezettudatosságra. Ezen a ponton sokszor kritika éri a projektet, hogyan lehet a kulturális intézményeket összevonni a környezettudatossággal, hogy mindezt úgy kell tudnunk megtenni, hogy a művészi szabadságról nem mondunk le. Még mindig biztos vagyok benne, hogy meg lehet találni az arany középutat. Ez nem arról szól, hogy mindenről lemondunk, és csak újrafelhasznált termékekből, elemekből építünk díszletet. A kreativitást kell előhozni szerintem, és az abszolút tudja segíteni a környezettudatosságot is. Egyébként a Gólyakalifa c. monodrámánk díszlete is nagyrészt újrahasznosított elemekből van, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy lesz Zöld Színház Projekt.   

Mit tekintessz sikernek a Zöld Színház Projekttel összefüggésben?     

Sokaknál látom, hogy útvesztő a környezettudatosság, nehéz rajta átlátni, eligazodni, rengeteg az információ, és sokszor ráadásul ellentétesek is. Nem kell megijedni, ezért nagyon fontos, hogy próbáljunk a szakemberekre támaszkodni minden esetben, és próbáljuk egymást is segíteni. A Zöld Színház Projekt kapcsán ezt emelném ki leginkább, hogy ez egy együttműködés, nem verseny. Nekem az első pillanattól kezdve az volt fontos, hogy minél több helyen induljon be ez a fajta szemlélet. Az, hogy ennyi embert sikerült bevonni, hogy van egy ilyen laza, formális együttműködés ennyi színház között, miközben a szakmában van egy általános kettéosztottság, széthúzás, hogy lett egy központi támogatás, amit persze lehetne még a csillagos égig emelni, abszolút siker. A következő siker talán az lenne, ha végre tudnának találkozni a színházak, kulturális intézmények, és össze tudnám szedni, hogy egy év alatt mit ért el ez a 21 színház a környezettudatosság szellemében. 

Szerző: Bordás Katinka
fotó: Gulyás Dóra