KulisszaJózsef Attila SzínházHerczeg TamásSZFECrespo RodrigoHorgas PéterRadnai Márk
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 20., szerda

    “Nekem folyamatos tanulás a színház” – Interjú Schwechtje Mihállyal

    2020. november 27., péntek 06:00

    Schwechtje Mihály film- és színházrendező, forgatókönyvíró, egyetemi oktató. November 25-én lett volna a második Jurányis rendezésének, a Hajtűkanyar Autósiskolának a bemutatója. Sajnos a járványhelyzet miatt a premier csúszik, de a próbákkal nem álltak le. 

    A Jurányiban 2019-ben bemutatott Az örökség című darabja Kortárs Magyar Dráma-díjas, és megkapta a 2020-as MOST Fesztivál legjobb stúdiószínházi előadás díját.

    Egy friss hír, hogy a Védelem alatt c. dokumentumfilmeteket a Verzio International Human Rights Documentary Film Festival zsűrije a legjobb magyar filmnek választotta. Ezúton is gratulálunk! Mesélnél egy picit a filmről?

    Védelem alatt kapcsolódik ahhoz, amiről Az örökség szól, vagyis az emberkereskedelem témájához csak máshonnan megközelítve. Azt vizsgálja a film, hogy egy védett házban milyen munka folyik, hogyan próbálják meg az emberkereskedelem áldozatainak az életét rendbe tenni. Ez azt jelenti, hogy annyi brutalitás után, amin keresztülmentek eddigi életük során, valahogy békére leljenek, felismerjék önmaguk értékét, és munkába, önálló lábra tudjanak állni. Toszeczky Renátát, a ház vezetőjét követjük, és látunk három fiatal nőt gyerekekkel, akik a ház lakói, áldozatok.   

    Egyébként hogy vagy? Milyen volt neked eddig 2020?

    Ahogy mindenkit, engem is nyomaszt a pandémia és a vele járó bizonytalanság. Elkezdtünk színházi próbafolyamatokat az év során úgy, hogy nem lehettünk biztosak abban, hogy meg tudjuk tartani a bemutatót. A Hajtűkanyar Autósiskolával, végül úgy jártunk, hogy csúszik a bemutató, de próbálunk tovább, amíg lehet. Sokaknál egzisztenciális gondokat is okoz ez a helyzet, hiszen ha leállnak az előadások, akkor nincs keresetük. Ez főleg a független szféra alkotóira vonatkozik, mert ők a jegybevételek után kapják a fizetésüket. Ha nincs előadás, nincsen pénz. Mindemellett itt a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, ami engem is erősen érint, hiszen van egy osztályom. Betonkemény, erőszakos elképzelése van a hatalomnak arról, hogy márpedig akkor is végig csinálják, amit elterveztek, akkor is, ha a szakma kilencven százaléka kiállt az SZFE mellett. Az innovációs és technológiai miniszter süket fülekkel ugyanazt a betanult szöveget hajtogatja hónapok óta, tudomást nem véve arról, hogy az általa kijelölt kurátorok, és az alapítványi modell nem élvezi a szakma bizalmát. És mindez nagyon elveszi a kedvemet, nagyjából az egész országtól. 

    2020-ban megszületett a kisfiunk. A család egy meleg, boldog bázis. A tavaszi karantén idején három hónapot voltunk vidéken, zoomon tartottuk a kollégákkal az egyetemi órákat, ezen kívül a kislányommal figyeltük, ahogy megérkeznek az első gólyák, és azt, hogy hogyan etetik a feketerigók a fiókáikat a kertben. Alkotói szempontból nekem ez az év nem volt teljesen parttalan, annak ellenére, hogy én is küzdöttem azzal, hogy most akkor lehet vagy nem lehet dolgozni. Nyáron egy három jelenetből álló kisfilmet forgattam, ami tulajdonképpen egy hosszabb történetnek a próbafilmje, egy apa-lánya kapcsolatról, Ballagási cipő a címe. Szeptember végén mutattuk be a Radnóti Színházban a Ginát. Befejeztük a Védelem alatt című dokumentumfilmünket. Most a Hajtűkanyar Autósiskolát próbáljuk a Jurányiban. Két színdarab egy évben úgy, hogy a próbafolyamat alatt kell kitalálni, mert nem kész darabbal érkezem az olvasópróbára, szellemileg bőven elég. Ha őszinte akarok lenni, akkor az, hogy most van egy kis csúszás, még segítség is, mert így van még egy kis idő csiszolni, és gondolkodni. Itt a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy most eljutunk egy próbafolyamat végére, amit nem követ bemutató, hanem szünetet tartunk minimum februárig, és akkor újra fel kell majd vennünk a fonalat, úgy hogy két hónapig mindenki másban fog élni. Mindez persze semmi ahhoz képest, hogy vannak, akik az állásukat, a megélhetésüket vagy a szeretteiket veszítik el a járvány miatt. Szóval, ha ez lesz a legnagyobb problémánk, amire vissza kell majd gondolnunk ebből az időszakból, akkor elmondhatjuk, hogy simán megúsztuk.

    Milyen hangulatban telnek a próbák?

    Az mindenkit szorongással tölt el, hogy megint be kellett zárni színházakat a pandémia miatt, mert eddig semmilyen támogatás vagy bevételkompenzáció nem érkezett a művészek számára. Ebben a szorult helyzetben nyilván így próbálni is nehéz. Vannak lelki mélypontok, elveszi a kedvet az alkotástól az azon való gondolkodás, hogyan fizesse az ember az albérletét, a hitelt, hogy tartsa el magát, a gyerekét a következő hónapokban. A csapat egyébként nagyon jó, baráti légkörben beszélünk a személyes gondokról is. Részben azért is döntöttünk a próbák folytatása mellett, mert ez egy kapaszkodót is jelent, hogy még van munka, és amíg az előadáson törjük a fejünket, addig sem az ilyen nehézségeken vagy az SZFE tönkretételén rágódunk. 

    Fotó: Hotanu Emil

    Hogy állt össze a Hajtűkanyar Autósiskola stábja?

    Ez egy filmterv színpadra ültetése, és a forgatókönyvírás közben voltak emberek a fejemben, akikre írtam a szerepeket. Először őket kerestem meg, és aki ráért, elvállalta, aki nem, ahelyett hívtam mást. Az is fontos volt nekem, hogy olyan emberek legyenek körülöttem, akik az ilyen típusú színházban gyakorlottak, és feltehetően sok kreatív energiát, ötletet hoznak be amellé, amit én hoztam alapanyagnak. Mari Dorottyát, például, aki még egyetemi hallgató, azért választottam, mert az egyik tanítványom filmjében szerepelt, és nagyon tetszett a játéka. 

    Az ilyen típusú színház alatt azt érted, hogy improvizációk alapján áll össze a szövegkönyv?

    Igen, bár ez esetben már van egy első változatú forgatókönyv, viszont az olvasópróbára visszaírtam egy kifejtett jelenetsorrendre azért, hogy legyen tere a színészeknek a próbák során arra, hogy ők is gazdagítsák a történet fejlődésének a folyamatát. Alakultak is át jelenetek a forgatókönyvhöz képest, amikor elkezdtük keresgélni, hogy ki milyen ember, hogyan szólal meg stb. Azt tapasztalom, hogy ez a fajta közös alkotómunka megtermékenyítő tud lenni egy forgatókönyvre is. Segíti azt, hogy beköltözzön az élet a darabba. Ekkor kezdem el látni, hogy milyen is az adott szereplő, akit elképzeltem, mert már fizikumában is jelen van, megszólal, viselkedik, mozog, az segít, hogy még összetettebbé váljon a filmre vagy színpadra szánt anyag. 

    Mondtad, hogy filmtervnek készült a Hajtűkanyar Autósiskola. Olvastam, hogy pályáztál is vele.

    Igen, még az Andy Vajna vezette Filmalap utasította vissza a filmtervet kétszer. De nyertünk vele egy Eurimages díjat a Kolozsvári Filmfesztiválon, amit arra adnak, hogy próbáljunk koprodukciót összehozni, tulajdonképpen ez a színházi előadás olyan értelemben a része ennek a projektnek, hogy a végleges forgatókönyvhöz, azaz a shooting drafthoz való eljutás egy lépcsőfoka. Dolgozunk is a koprodukción, és ehhez szükség van magyar pénzre, tehát biztosan fogok még vele itthon is pályázni. 

    Hajtűkanyar Autósiskolafekete komédia, témája a korrupció…

    Tágan véve igen, illetve a hétköznapi korrupció, amit a lakosság folytat, de valójában egy kisember története, aki eddig semmit nem gondolt olyan témákról, mint a korrupció vagy demokrácia csak ügyeskedéssel szeretett volna a lehető legjobban élni. Aztán találkozik valakivel, aki miatt kénytelen lesz megérteni valamit ezekből a kérdésekből. Azt fontos még tudni, hogy ez nem egy tandráma, azért is választottam a fekete komédiát műfajnak, hogy tudjunk időnként ironikus vagy komikus szemszögből szemlélődni. A groteszk és a komédia és az önirónia felől közelítünk. 

    Mi inspirált téged, hogy ezzel foglalkozz?

    A témaválasztás teljesen hétköznapi. A családunkban történt pár éve az az eset, hogy a rokonunk megcsinálta a forgalmi vizsgát, és délután beállított a gépjármű oktatója, hogy fizessen neki, mert ő lefizette a vizsgabiztost. Ez egy kisvárosban történt, a rokonunk úgy döntött, hogy inkább kifizeti azt az összeget, mert nem szeretné, ha elterjedne róla, hogy ő ilyen vagy olyan. Engem először felbosszantott, hogy miért tekintjük ezt normálisnak, utána viszont megláttam benne a komikum lehetőségét. De a darabban nem ezt a konkrét szituációt látjuk, csak ez inspirált. 

    Most már tényleg elmondható rólad, hogy színházrendező is vagy, nem csak filmrendező, igaz? 

    Az örökség kétségtelenül megnyitott egy ajtót, jöttek lehetőségek, szerencsére olyanok, amiket izgalmasnak találtam. A következő évadban még az Örkény Színházban is rendezni fogok, ott is szabad kezet kaptam, minden szempontból ideálisnak ígérkezik, ráadásul tényleg egy olyan megtiszteltetés, amit nem utasít vissza az ember. A Radnóti Színház meghívása is álomszerű volt, mert egy nagyon támogató környezetbe hívtak úgy, hogy azt mondták, gyere ide, dolgozz velünk úgy, hogy arra vagyunk kíváncsiak, amiről te gondolkozol mostanában. Folyamatos tanulás nekem a színház. Alapvetően az intimebb színészi játékoknak vagyok ismerője a filmek miatt, most tanulom, milyen színházban, különböző méretű terekben rendezni. Az örökség után a Radnóti Teslában már egy jóval nagyobb színpadot és nézőteret kellett megtanulnom kezelni. Most a Jurányi nagyszínpada is körülbelül ez a lépték. 

    Hogyan kezeled a díjakat, elismeréseket?

    Nyilván öröm az elismerés, mert visszajelzést ad arról hogy talált magának értő közönséget, amin dolgoztunk. De minden ilyen teljesítmény közös munka eredménye, különösen azzal a munka módszerrel, amivel ezek az előadások létrejönnek. Tehát nem az én egyéni érdemem, és nem csak amiatt, mert a színészek játsszák el estéről estére, hanem mert ez esetben többjük van benne, mint hogy csak eljátsszák. Olyan mélyen benne vagyunk mindannyian, hogy nehéz is lenne szétszálazni, hogy melyikünk mit rakott bele. Persze én véglegesítettem a szöveget, és a sarkalatos döntéseket, mint rendező, én hozom meg, mert én tudom, miért ezt a történetet hoztam, és mit szeretnék vele elmondani, de ez csapatmunka.

    Hajtűkanyar Autósiskola
    Füge Produkció

    A Hajtűkanyar Autósiskola egy fekete komédia. Mravik Róbert vizsgabiztos, kollégájával a gépjárműoktató Boda Lehellel egy harcos, korrupcióellenes vizsgázóval, Polgár Júliával keveredik összetűzésbe, mikor kenőpénzt próbálnak kérni a vizsgáért cserébe. A történet ebből az alaphelyzetből indul el, sok fordulattal és mindannyiunk életéből ismert helyzetekkel szórakoztatja a nézőket

    Játsszák: Hajdu Szabolcs, Gergely Katalin, Szabó Domokos, Molnár Gusztáv, Mari Dorottya

    Író, rendező: Schwechtje Mihály
    Látvány: Alvégi Lóci
    Jelmez: Kristina Ignjatovic
    Produkciós vezető: Gulyás Dóra, Petrovits Genovéva

    - Színházi pillanatok az Instagramon -