125 évvel ezelőtt, január 29-én született Páger Antal Kossuth-díjas, kiváló művész. Az alábbiakban a felejthetetlen színművészre emlékezünk.
„Botanikus megfigyelőjeként emberi magatartásoknak, az itt élő emberek magatartásának, mindazt megjelenítette, amit ismert, és csak azt játszotta el, akiket ismert valójában. Emberismerete színészi költészeten átszűrve mindig mesteri kivitelezettséggel jelent meg színpadon, filmen. Szinte hihetetlen: de egyik szerepében sem volt rossz, nem bukott meg, sosem kapcsolt félre, sosem tévedt el színészként, csak állampolgárként tévedt el.” (Molnár Gál Péter)
Páger Antal 1899. január 29-én született Makón, egy háromgyermekes makói csizmadiamester középső fiaként. Az érettségit követően Budapesten a jogi karra iratkozott be, de a nyáron még fellépett szülővárosában néhány műkedvelő előadáson.
Őt lepte meg a legjobban, hogy a székesfehérvári színház titkára táncoskomikusi szerződést ajánlott neki, s noha a színi pálya nem izgatta, a kilátásba helyezett fizetés hallatán igent mondott. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált, leszerelése után ismét a fehérvári társulat tagja lett.
A következő évtizedben vidéken játszott, 1926-tól Szegeden operettekben és naturbursch (naiv és szeles fiatalember) szerepkörben tett szert népszerűségre. 1930-ban szerződött a fővárosba. A 30-as évek elejétől már férfi sztárnak számított, első pesti szereplése az Andrássy Színházban volt. A filmipar is ekkor fedezte föl magának, Kabos Gyulával, és Dajka Margittal óriási sikert aratott a Piri mindent tud című filmben. Színpadi szereplései mellett több tucat filmben is játszott.
1937-1939 között a Vígszínházban már horribilisnek számító, fellépésenkénti 250 pengős gázsit kapott. A következő néhány évben inkább szerepekre szerződött, klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválót alakított. Korlátozott orgánumát drámai jellemformáló készsége, gesztusai pótolták.
A harmincas évek elejétől már sztárnak számított a filmen is. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt, mint Kéri építészmérnök (Fűre lépni szabad), Tamburás (Hattyúdal), Elnök Jóska (Húsz óra).
1964-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta – megosztva Ugo Tognazzival – Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. A Pacsirtában Tolnay Klári és Latinovits Zoltán partnereként nyújtott alakítását a cannes-i filmfesztivál zsűrije 1964-ben a legjobb férfi alakítás díjával jutalmazta. A kiváló művész elismeréssel kitüntetett színész cannes-i szereplése után a Kossuth-díjat is megkapta. Páger Antal a második világháború előtt a művészvilágban a jobboldali nézetek képviselője volt, antiszemita művekben is szerepet vállalt, színészi hírneve botlásait is felnagyította.
1944 végén családjával együtt elhagyta az országot, 1945-ben minden filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását.
“Bűnt soha nem követtem el, és egyetlen embertársamnak sem akartam ártani. Tévedni annyit tévedtem, amennyit minden ember tévedhetett ” – emlékezett vissza 2007-ben a MúltKor c. műsorban.
Állítása szerint sok mindenbe második felesége, Komár Júlia vitte bele, akinek számtalan barátja is volt Szálasi kormányában. A nemzetiszocialista kormány 1944. október 15-én, puccs lévén került hatalomra, és a következő év tavaszán oszlatták fel. Szálasi nevéhez fűződik a magyar zsidóság jelentős részének deportálása, és az ország javainak német kézre való átjátszása.
Páger 1948-ban Argentínába költözött, 1951-ben az állampolgárságot is megkapta. A helyi magyar Színjátszó Társaság vezetője és színésze volt, festészettel is foglalkozott, képei kiállításokon is szerepeltek. Igazi otthonra azonban nem talált, minden percben a hazatérésre gondolt.
Végül 1956 augusztusában kormányengedéllyel érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól, de kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan. Első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta, Major Tamás és Keleti Márton azonban szóba sem állt vele.
Páger ismét a Vígszínházhoz szerződött, a Szent István körúti társulatnál szinte halála napjáig a színpadon volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség. Páger Antal Budapesten hunyt el 1986. december 14-én.
Művészi munkáját 1963-ban kiváló művészi címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Szülővárosának képviselőtestülete 2001-ben Páger Antal-díjat alapított, amelyet évente egyszer egy színésznek ítél oda a szakmai kuratórium, és amely Páger Antal pecsétgyűrűjének pontos mása.
„Az arcát látom, ahogy a lámpa megvilágította az öltözőben. Páger nem sminkelt, nem készített maszkot, csak felvette a színpadi öltönyét, pedig hányféle figurának kölcsönözte oda az arcát, miközben maradt mindig ugyanaz. Csak az idő formázta a vonásait, maszkmester alig. Nem volt szüksége rá, bekebelezte a szerepeket, hogy aztán önmagából vetítse ki az alakokat” – írja a művészről Szakonyi Károlya Kultúra.hu oldalán.
A neves író hozzáteszi: „Játszott, taps fogadta, mindig nagy taps, mindig siker. Valóban. Páger sohasem volt rossz, hamis, nem volt erőtlen, gyenge még idős korában sem. Szuggesztív volt, pontos, eleven, telibe találó. Mindig nagy élmény volt a játéka színpadon, filmen, televízióban.”
Páger Antal ars poeticájaként a következő mondatait lehetne idézni: „Nem ismerek rangkülönbséget szerep és szerep között – egyforma passzióval és meggyőződéssel játszom operettet és drámát… A poetika felállíthatja a hierarchiai különbséget a műfajok közt, a színész, szerintem, ne becsülje le a könnyebb feladatokat sem – mert sokszor egy operettfigurából, vagy egy vígjátéki alakból formálhatja meg legtökéletesebben önmagát.”