Ahogy arról korábban beszámoltunk, meghalt Morcsányi Géza: a Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, műfordító, szerkesztő, egyetemi tanár, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének férfi főszereplője. A 24.hu megkereste a rendezőt, Enyedi Ildikót, hogy emlékezzen meg Morcsányi Gézáról, akit ő tett filmszínésszé.

Ő írásban küldte el válaszát: „Egy gyönyörű, ritka gazdag élet, ami még tarthatott volna legalább húsz évig, most véget ért. Olvasom a visszaemlékezéseket, és most nincs az a feszengő érzésem, mint oly sokszor: úgy tűnik, Gézának sikerült az, ami annyira nehéz, annyira ritka – hogy mintha mindenki igazán látta volna. Mintha mindenki megértette, megérezte volna a nagyvonalú, csendes elegancia és a finom humor mögött a titkos erőket is, azt a csodálatos sugárzást, ami engem is fellelkesített, ami miatt vak biztonsággal invitáltam meg egy számára új kalandba, egy film főszerepére minden mérlegelés, teszt, próba nélkül” – írta Enyedi Ildikó.

„Figyelt és adott oly sok alkotónak az irodalom és a színház világában, és érdekes módon nem tűnt el a figyelem és az odafordulás gesztusa mögött, épp ezeken ezen keresztül írta körül önmagát. Mint most kiderül a sok fájdalmas, mélyen megérintő személyes visszaemlékezésből, mindenki számára más-más oldalról, más-más szögből és távolságból is ugyanaz a kivételes ember rajzolódott ki. A integritás hatalmas bizonyítéka ez. Most fáj a szívünk, és még sokáig fájni fog – mert ismerhettük őt. Mindannyian kivételezettek vagyunk. Isten veled, drága Géza” – fogalmazott Enyedi Ildikó.

Péntektől vasárnap estig ingyenesen lehet megnézni Enyedi IldikóTestről és lélekről című, Arany Medvével jutalmazott és Oscar-díjra jelölt filmjét a Nemzeti Filmintézet streaming oldalán, a FILMIO-n.

Morcsányi Gézának ez volt az első filmszerepe, a Könyves Magazinnak nyilatkozva elevenítette fel emlékeit 2017-ben: „Soha életemben nem vágytam rá, hogy szerepeljek, (…) amikor Ildikó megkeresett, arról kezdtem beszélni neki, hogy bármennyire is büszke vagyok a szerzőinkre, bármennyire is határtalanul boldog vagyok a könyveik sikerétől, egy-egy jól sikerült felolvasástól, nyomasztanak már azok a fellépések, amelyeket a kiadó igazgatójaként abszolválnom kell, és igyekszem minden ilyen alkalommal a kollégáimat előtérbe tolni. Meg is ijedt, hogy ezek után talán nemet mondok, én azonban épp fordítva okoskodtam. Gondoltam, a forgatás nem fellépés, nincs közönség, amikor meg majd lesz, ott már nekem nem kell ott lennem. (…) Valószínűleg nagyon vágytam valami önfeledtségre.”

A 24.hu cikkében Spiró György és Grecsó Krisztián is emlékezik. Itt érhetik el.