Az alábbiakban a Freeszfe közleményét publikáljuk néhány alapítványi kuratóriumi tag lemondásáról.

A Freeszfe közössége felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a miniszterek kilépése az egyetemi kuratóriumokból nem elégséges az egyetemek független működésének helyreállításához. Fontos lépés, de önmagában csak szemfényvesztés. 

A kuratóriumok szinte minden modellváltó egyetemen magukhoz vonták azokat a meghatározó hatalmi jogköröket, amelyeket korábban az egyetemi polgárság által demokratikusan választott szenátus birtokolt. Az intézmények autonómiája megsemmisült. Az alapítványi modell mindaddig nem biztosítja az egyetemek szabadságát, amíg a kuratóriumokat a kormány/miniszterelnök választja ki és bízza meg határozatlan időre. 

Az alapítványi intézmények csak akkor felelhetnek meg a szabad, független, autonóm egyetem évszázados európai ideáljának, ha a kuratóriumokba az egyetemi polgárság jelöl és választ tagokat meghatározott időintervallumra. Továbbá, ha a megválasztott tagok az egyetemi polgárság erre kijelölt bizottsága által visszahívhatók, ellenőrizhetők és számonkérhetők. Mindaddig, amíg a kormány ezeket a feltételeket nem biztosítja, ameddig az egyetemeket működtető alapítványok kuratóriumi tagjait mindenféle egyeztetés és világosan megfogalmazott szempontrendszer nélkül jelölik ki, alig számít, hány miniszter mond le a mandátumáról. Helyükre ugyanúgy beültethetők elsősorban a hatalommal lojális, nem pedig az adott egyetem polgárainak érdekeit képviselő kurátorok. 

– Közfeladatot ellátó intézmény költségvetésének nyilvánosnak és átláthatónak kell lennie, akkor is, ha működése nem vagy nem közvetlenül, esetleg nem kizárólag állami forrásból tartja el magát. 

– A vonatkozó törvénynem köti ki a kuratóriumi tagok megbízatásának maximális időtartamát. Nem maradhat érvényben az a szabály, amelynek értelmében bárki – a felelősségre vonás és visszahívás esélye nélkül – élete végéig felelős pozícióban maradhat.

– Ameddig az egyetem gazdasági és szakmai életét teljeskörűen felügyelő alapítvány kuratóriumába a szenátus mindössze egyetlen képviselőt delegálhat, addig nem biztosított a szakmaiság megfelelő súlya a gazdasági és politikai érvekhez képest. A politikának, ideológiának továbbra sincs helye egy oktatási intézmény vezetésében, a szakmai és gazdasági szempontoknak viszont egyensúlyban, együttműködve kell meghatároznia az egyetem működését.

– Ameddig a – bármiképpen kijelölt – kuratóriumnak túlhatalma van és az egyetemi polgárság által választott szenátus vissza nem kapja alapvető jogait, az autonómia puszta illúzió.

Lelkesen várjuk a megoldást ezekre a problémákra is, hogy az ezer sebből vérző – és valóban megújulásra váró – magyar felsőoktatás, ha a korábbinál látványosabban fejlődő pályára még nem is áll, de legalább az előző szintet újra elérje.

Freeszfe