Kovács Géza Blattner Géza-díjas bábművész 2019 végén fogalmazta meg egy levélben a bábszínházi szakmának szánt gondolatait.

Kedves Kollégák!

Összeállítottam egy anyagot, melynek adatait az EMET eddig megjelent döntési listáiról gyűjtöttem ki. Lehetséges, hogy volt, ami elkerülte a figyelmemet, vagy nem jelent meg már megítélt támogatás a listákon, de én erre az eredményre jutottam. Különösebben nem kívánom kommentálni és nem teszek mellé más területeknek, szervezeteknek, ilyen-olyan nonprofit kft-knek megítélt támogatásokat. Mindenki önmaga átnézheti ezeket a listákat és elvégezheti az összevetést.

Tegyétek meg! Lehet, hogy nem Karácsony előtt kellene ezt megtenni, mert mégis, kár lenne a szeretet ünnepét haraggal elkezdeni, de…

A műfaj, a gyerekeknek professzionálisan, felelősséggel előadásokat létrehozó előadóművészeti szervezetek pénzben kifejezhető értéke ennyi a jelenlegi nemzeti kultúrstratégiában.

Feltehetjük magunknak a kérdést, nem vagyunk elég nemzetiek, nem vagyunk elég előadó-művésziek, mi és a közönségünk ennyit érnek….? Sok kérdést feltehetünk magunknak, a szakmánknak, a döntéshozóknak. Ám kik a döntéshozók? Hol születnek ezek a döntések, s milyen elvi, szakmai megfontolások alapján? Hogy létezik az, hogy előadó-művészeti szervezetek támogatásáról szól a kiírás, a pályázati megfogalmazás és ide nem tartozó szervezetek, cégek tömege nyer el több tízmilliós, százmilliós támogatásokat?

Hogyan van az, hogy profit orientált nonprofit rendezvényszervező cégek, 2019-ben alapított vállakozások, operettgálákra, szórakoztató műfajokat lebonyolító, néha teljesen ellenőrizhetetlen kft-k kapnak óriási összegeket? Ezek a döntések megalázzák, lealacsonyítják azt a több évtizedes értékteremtő, valóban nemzeti alapon gondolkodó – nem a hivatalos böffentések szintjén fogalmazó-munkát, melyet elvégeztünk és elvégzünk színházainkban.

Kedves Kollégák, nem a meg nem kapott pénz a legfájóbb ebben a helyzetben, mert minden plusz támogatás talált pénznek is mondható, hanem az elvi, vagyis az elvek nélküli döntési mechanizmus. Az a döntési struktúra, amely lehetővé teszi a közpénzek ilyen jellegű szétosztását, amely nélkülöz minden szakmaiságot, erkölcsiséget, átláthatóságot. Minden olyan kritériumrendszert nélkülöz, ami egy demokratikus döntési mechanizmust jellemeznie kellene. Túl ezen, azt gondolom, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor már túl kell lépnünk saját és intézményi egzisztenciális félelmeinken. Túl kell lépni azon, hogy mi lesz az intézményem finanszírozásával, mi lesz munkatársaim bérével, hogyan fogok előadásokat létrehozni, hogyan tudok szolidáris lenni a független alkotókkal előadásaik befogadásával, finanszírozásával…s még sok minden félelmünkön túl kell lépnünk! Azon a nagyon személyes félelmünkön is, hogy mi lesz velem, ha véleményt fogalmazok meg, akár kritikát. Nem szabad félnünk! Dobjuk el ezeket a nehézségeket magunktól, magunkról. Tudom, nagyon nehéz, de tekintsetek magatokba, hogy mindezek, hogyan szorítják a lelketeket, hogyan befolyásolják döntéseiteket! Nem adhatjuk fel a szabad gondolkodáshoz való jogunkat, még akkor sem, ha bármilyen hatalom, vagy hatalmi ág, vagy hatalmaskodó egyén, vagy csoport ezt akarja reánk erőszakolni! Mindenkor tisztességgel tettük és tesszük a dolgunkat. Mindenki a saját tehetsége és elvi, politikai, emberi beállítottsága szerint. S ez így van jól! Emberek és kollégák, barátok tudtunk maradni. S ez is jól van így! Sötét az a szándék, talán a legsötétebb, amely úgy tesz és a felületen úgy kommunikál, hogy ő semmit sem határoz meg, nem köt gúzsba, hanem tűr, sőt, támogat, ám a felszín alatt olyan félelmeket gerjeszt, ami a legbenső félelmeinket ébresztgeti. Demokrácia van, szabadon megnyilvánulhatunk, tüntethetünk, ám ott bent, a mélyebben már megszülettek rettegéseink apró ördögei. Kitermelték belőlünk ezeket a füstös fenekű véglényeket mesteri módon. Öncenzúra, belső emigráció, szem és fül letakarási folyamat indult el – a szájról már nem is szólva- „önként”. Tudjátok, fortélyos félelem igazgat. Ki kell ütni a téglákat a hallgatás falából. Nagyon nehéz megemészteni azt a tényt, hogy minden elfogadott rossz döntéssel, benyújtott pályázattal részese vagyok egy nehezen tolerálható rendszernek.

Nem lehet megemészteni azt a szándékot, hogy a kultúrát a politika, csücsörítős-szájú örömlánnyá akarja degradálni. Ez az a pont, ahol, ki kell lépni a jól megszokott ügymenetből! Nem szabad félni, még akkor sem, ha félünk!

Előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása döntései alapján a bábszínházak eddigi támogatásának alakulása

Összes támogatás: 127,663 millió forint

Színházakra lebontott támogatás:

Napsugár Bábszínház-Békéscsaba: 39,9

Bóbita Bábszínház-Pécs: 15,57

Vojtina Bábszínház-Debrecen: 13,719

BábSzínTér- Kaposvár: 12,9

Ciróka Bábszínház-Kecskemét: 11,2

Mesebolt Bábszínház-Szombathely: 9,999

Kabóca Bábszínház-Veszprém: 5,275

Kolibri Színház-Budapest: 4,5

Csodamalom Bábszínház-Miskolc: 4,5

Harlekin Bábszínház-Eger: 3

Kövér Béla Bábszínház-Szeged: 2

Griff Bábszínház-Zalaegerszeg: 2