Pass Andrea Finálé c. színdarabja november 3-án és 4-én debütál a Jurányi Ház színháztermében. Az író, rendezővel készült interjúnkból kiderül, mi inspirálta a darab megírásában, milyen volt a debreceni Csokonai Színházzal való közös munka, és mi volt hatással az előadás képi világára.

A 2019-es Imágó után ismét a debreceni Csokonai Színház társulatával dolgoztál a Finálé c. produkcióban. Hogy érezted magad Debrecenben a munkafolyamat során? Milyen volt a társulattal való munka?

Már az Imágónál is otthon éreztem magam náluk. Köszönhető ez annak a bizalomnak, amivel Gemza Péter, a színház igazgatója és a társulat fogadott, illetve az Imágót megelőző DESZKA Fesztiválnak, ahol díszvendég lehettem az Eltűnő ingerekkel és A Vándorkutyával. A színészek csodálatosak, Ráckevei Annával már régóta szerettem volna dolgozni. Mercs Jancsi szaktársam volt a veszprémi színháztörténet szakon Kulcsár Vikivel együtt. Ezért is lesz nagy pillanat számomra a Jurányis bemutató. Tolnai Hellával ez már a negyedik közös munkánk, Herczeg Tomival is évekig dolgoztunk együtt a Kő, papír, olló című előadásban, Wessely Zsófival ez az első közös próbafolyamatunk, de biztos, hogy nem az utolsó. Két vendéget is hívhattam, Réti Adriennt és Gelányi Imrét, szóval remek színészekből áll a csapat. 

Hogyan született meg benned a Finálé – tudatipari végjáték c. darab ötlete?

Belefutottam egy influenszer youTube csatornájába. Igyekszem nem kizárni az életemből a számomra érdektelen tartalmakat, mi színházi alkotók, meglátásom szerint, ezt nem is engedhetjük meg magunknak. Tisztában kell lennünk a mainstreammel, nem tehetünk úgy, mintha ez nem is létezne. Meglepő módon olyannyira lekötött ennek a csatornának a „lélektani mechanizmusa”, hogy elkezdtem követni a fejlődését. Persze nagyon egyszerű a cél, minél nagyobb nézettséget generálni a profitért, de hogy ezt milyen eszközökkel teszi, az kegyetlenül rafinált. Alámerülve a youtuberek világába szembe jött velem egy trash celeb is, aki a másik véglet: a tökéletes támadási felület, akit mindenki kinevethet, fekáliát küldhet neki a postán, vagy nyilvánosan fel is pofozhat, amit aztán millióan nézhetnek meg az interneten. Az online univerzum e két végpontja kezdett izgatni, és ebben a közegben az a demoralizáló folyamat, amit tudatiparnak nevezünk. A témát viszont akkor tudtam számomra definiálni, amikor elolvastam egy interjút Gulyás Mártonnal, aki Mark Fisherre, a brit kultúrakutatóra és a nemrég nálunk is megjelent Kapitalista realizmus című könyvére hivatkozott, amelyből számos fogalom be is került a darabba.

Több darabodban is helyszínül valamilyen oktatási intézményt választasz, hogy alakult ez a Finálé esetében? 

Először egy olyan történetben gondolkodtam, ami a fekete pedagógiát bontja ki, és amit szintén egy youtuber, Paul Street inspirált, aki az egyik legnézettebb videójában arról mesél, miért rúgták ki az iskolából. El is kezdtem írni a darabot, majd jött az a bizonyos másik influenszer, aki egyszerűen eltérített az eredeti célkitűzéstől. Garai Judittal, az előadás dramaturgjával úgy gondoltuk, hogy az iskola, a tudás, a műveltség értéke, szerepe és a Z generációs diákok megítélése, valamint az ő szemléletük a világról borzasztó fontos, hogy megjelenjen egy olyan mesében, ami a tudatiparral foglalkozik, így az eredeti ötletből az iskolát bemutató nyitányt megtartottuk.

2021 februárjában volt a munkabemutató Debrecenben, és most tartjátok november 3-án és 4-én az ősbemutatót a Jurányi Házban. Mire számítasz, könnyű lesz adaptálni a Jurányi terébe az előadást, illetve szerinted alakulhatott az előadás a színészekben az elmúlt fél év alatt?

A díszletnek van egy Jurányis, némileg kisebb verziója, a színészek pedig sokkal közelebb lesznek a nézőkhöz, mint Debrecenben, bár még ott sem játszottuk közönség előtt az előadást. Egyetlen napunk lesz a térben próbálni, hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok. A februári munkabemutató után az alkotókkal létrehoztunk egy közös messenger csoportot, itt folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Például, ha olvasunk egy újabb hátborzongató „hírt” valamelyik celebről, egyből bedobjuk a csoportba, legutóbb Berki Mazsi élőben közvetített szülésének bejelentését. Szóval nem aludt ki bennünk ennek a munkának a tüze, vigyáztunk rá, és tudom, hogy a színészek is borzasztóan várják már, hogy végre bemutathassuk. 

Mi inspirált titeket az előadás képi és látványvilága kapcsán?

Az előadás zeneszerzőjével, Bartha Márkkal van egy közös kedvenc zenei előadónk, Oneothrix, aki a darab zenei és vizuális világára is hatással volt. Tihanyi Ildivel egy olyan teret szerettünk volna megalkotni, ami egyfajta „nem-tér”, amelyben az idővel is szabadon játszhatunk. Chirico végtelen, időtlen, melankolikus tereit is sokat nézegettük, fel is sejlik majd az előadásban az egyik festménye. Bartha Máté videói pedig egyszerre idézik meg egy letűnt kultúra nyomait és a „spektákulum társadalmának” vizuális ingerekben való tobzódását. 

szerző: Bordás Katinka

előadásképek: Bartha Máté

porté: Dömölky Dániel

infó/jegyek: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/bemutato-finale