gate_Bannergate_Banner
Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. június 21., péntek
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    „Tartsuk nyitva a szívünket, lelkünket” – Tordai Terit köszöntjük

    2023. december 28., csütörtök 09:12

    1941. december 28-án született Tordai Teri Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 82. születésnapja alkalmából köszönjtük.

    Tordai Teri pályájáról néhány szóban:

    1941-ben született, Debrecenben. Tizennégy éves koráig Egerben élt, majd Tanítóképző Főiskolára járt. Gáti József tanácsára jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Színházi és filmszerepeit felsorolni is lehetetlen, talán ő maga sem tudja pontosan a statisztikát.

    Az 1960-as évek második felétől számos külföldi filmben játszott főszerepeket, és néhány évig a német nyelvterület legnépszerűbb sztárjai közé tartozott. Külföldön Terry Torday néven ismerték. Az 1980-as évek közepétől főleg színpadon játszik.

    75 évesen is fáradhatatlan, imád dolgozni, és elégedett az életével. Jászai-díjas, és hat Nívódíj tulajdonosa. Színházi és filmszerepeit felsorolni sem lehet, ma is aktívan dolgozik. Társulati tag az Új Színházban.

    Az Újszínház Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. előadásának szereplőivel. A képen Császár Angela, Esztergályos Cecília, Incze József, Tordai Teri.

    Tordai Teriről saját szavaival:

    Eger: Az én életem lényegében Egerből indult, és oda is tér vissza, hiszen minden fontos dolog itt történt velem, minden olyasmi, ami végül arra az útra állított, amelyen ma is haladok. Az utca, ahol laktunk, az állomástól indult, s vezetett fölfelé, a városba. Nevezték Lenin, Sztálin, majd később Deák Ferenc utcának, a mi házunk az úttörőházzal szemben volt.

    Balett: Anyu tanítónő volt, de ő vezette a bábszakkört is, ahová természetesen én is jártam, sőt, beíratott balettozni is, amit rettentően élveztem. Sokáig azt gondoltam, egyszer híres táncosnő lesz belőlem, de aztán hirtelen elkezdtem nagyra nőni, és ez az álom szertefoszlott. Arra gondoltam, hogy ugyan állhatok majd a színpadon, de csak hátul, és nézem, ahogy a szólókat előttem táncolják el.

    Fűzfa: Pontosan emlékszem, hol szedtem először ibolyát, merre jártunk kirándulni, megtalálja a lábam az egri uszodát, ahol 100 méter gyorson versenyeztem évekig, színes világ vett körül, ami a mai napig elkísér. Emlékszem a házunk kicsi kertjében álló fűzfára, amelynek a földig lelógó ágai olyanok voltak, mint egy függöny. Bebújtam mögéjük, majd szétcsaptam az ágakat, és meghajoltam láthatatlan közönségem előtt – pedig akkoriban még nem sejtettem, hogy egyszer valódi függönyök, és valódi közönség előtt állhatok majd.

    Energia: Boldogsággal tölt el, hogy így alakult az életem, a pályám, és olyan foglalkozást választottam, ami még most, a nyugdíjaséveimben is örömet szerez. Ez egy ajándék! Az emberek idejének nyolcvan százalékát a munka tölti ki, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy olyan szakmát válasszunk, amit akár még a nyugdíj után is van kedvünk csinálni. Sokaknak tette tönkre az életét egy rossz dön­tés. Nekem a család és a munka szolgáltatja az energiámat.

    Rezzenés: Nem zavar, ha közelről látják minden rezzenésemet, mert ilyenkor az is kiderül, mennyire őszinte a játék.

    Külső: Annyira dominált a külsőm, az a hosszú szőke hajú, szexepiles nő, hogy ez sokszor leegyszerűsítette a dolgot. Egyszerűbb volt a külsőmet nézni, minthogy beljebb lássanak. Most nem érzem magam kalitkában. Szabad lettem. Óriási ajándéka ez az életnek, mert hetvenhárom évesen is van lelki erőm a munkához. Nem ábrándultam ki, nem idegesítenek a fiatalok. Lelkiekben nagy kamasz maradtam. Lili lányom mindig mondja nekem, „Mama, mindenki írja itt az életrajzát keresztül-kasul. Te miért nem?” Majd ha már nem tudok játszani, akkor leülök, és elkezdem írni.

    Ajándék: Nem vagyok olyan, aki arra vágyik, hogy különleges tisztelet övezze, és legyen csönd, amikor belép valahová. Ajándék, hogy megmaradt a gyermeklelkem. Nemrég az unokáim azt mondták, azért szeretnek nálam lenni, mert nálam mindent lehet és szabad. Talán a szabadságot látják bennem, a gyermeki létet.

    Tordai teri és lánya, Horváth Lili / Fotó: Gyukli Gyula

    Szkalla lányok: Szkalla lányokban van egy nagyon szép mondat, ami rendkívül jellemző ránk Ilivel, akivel évfolyamtársak voltunk a főiskolán, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. „Azt hiszem, mi azért szerettük egymást annyira, mert mindig volt mit irigyelni a másiktól.” Jó, ha ezt be tudjuk vallani, és nem a gyűlölet kerekedik felül. A Szkalla lányok Gizájával ráadásul sok közös van bennünk, mert nekem is, aki öt évig külföldi filmekben dolgoztam, lehetőségem lett volna kinn maradni. Amikor hazajöttem, s megnéztem Ilonát a Vígszínházban, épp ez a fajta irigység volt bennem. Azt gondoltam, odaadnám a mindenki által irigyelt Volvo kocsimat is, ha egyszer még köztük lehetnék, mert a honi magyar levegőt mégsem helyettesítheti semmi. Érdekes, hogy ez az Örkény-történet, amit Berényi Gábor jóvoltából ketten játszunk, még a férfiakat is meghatja. Én nem hiszek abban, hogy a nézők azért nem szeretnek valamit, mert nem értik. S ahogy A Szkalla lányoknál sikerült megérinteni az embereket.

    Hosszútávfutó: Engem mindig azok az alakítások, azok a színdarabok, azok a tévéjátékok, azok a filmek érdekeltek és neveltek föl, amelyek arra biztattak, hogy hosszútávfutó legyek.

    Büszkeség: Büszke vagyok a lányomra, Lilire, aki három gyereket nevel, és nagyon jól csinálja. Büszke vagyok arra, hogy kifejezetten jó szerepeket kapok az Újszínházban. A két fiú unokám például a napokban látott először színpadon Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből készült színdarabban. Baradlaynét alakítom.

    Egy generáció: Az én generációm egy nagyon dinamikus generáció, nem is nagyon engedhetjük meg magunknak, hogy otthon üljünk, mert amikor mi elmentünk nyugdíjba, még alacsonyabb volt a nyugdíj összege a közalkalmazotti szférában. Ezért van az, hogy sokan munkát vállalnak.

    Pálya: Ha nem ezt a pályát választottam volna, akkor valószínűleg időskoromra kita­nulok egy olyan szakmát, ami­ben most tudnék dolgozni. Fon­tosnak tartom, hogy azt sugalljuk a környezetünk felé, hogy nem mindig a tétlenség a nyerő, és tartsuk nyitva a szívünket, lelkünket, eszünket a világra.

    Rien de rien: Engem mindig körülvettek a férfiak, és gyakran nem tudtam, mi az, ami vonzza őket. Talán baj, hogy az érzelmeimet nem engedtem túlságosan elkalandozni, és talán keveset adtam. Mindig önálló voltam, aki képes a maga útját járni, az ilyen személyiség egyszerre vonzó és riasztó. Nem érzem magányosnak magam, minden pillanatom értékes, akkor is, ha egyedül vagyok. Szeretek olvasni, álmodozni, és szeretek pörögni, dolgozni, társaságba járni, beszélgetni. Nem érzem, hogy bármi is hiányozna az életemből, nem bántam meg semmit sem, de nem is kezdeném újra.

    130: Amikor másfél éve megszületett a harmadik unokám, Dorka, felnéztem az égre, és úgy éreztem, én bizony százharminc évig fogok élni.

    Forrás: Rózsavölgyi Szalon, Borsonline, Magyar Hírlap, Blikk, Újszínház, Heol.hu

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram