Brunczlik Péter kellékesként került a József Attila Színházba, de arcát a közönség is jól ismerheti, hiszen számtalan előadásban találkozhattak már vele kisebb-nagyobb szerepben. Az indulásról és a szakmai kihívásokról is mesélt a Fidelio interjújában.

A kérdésre, hogyan képzelte magát tíz évvel ezelőtt, Brunczlik Péter elárulta: „Tíz évvel ezelőtt nagyon mély vízbe ugrottam fejest, ipari szakközépiskolában végeztem villanyszerelő és informatikusként, majd Budapestre jöttem végül színészetet tanulni. Ha csak ezt nézzük, azt hiszem, a merészség fogalmát valamilyen szinten kimerítettem, de nem bántam meg. Természetesen, a családom támogatása nélkül ez nem is mehetett volna, és ez rengeteg erőt adott. Azért, visszagondolva, rózsaszín ködben éltem, amivel fiatalon, úgy gondom, nincs is baj, mivel ez ad erőt a céljaink eléréséhez.”

Brunczlik Péter Gór Nagy Mária Színitanodájába járt, de az iskola után nem igazán sikerült elhelyezkednie, így az első cél az volt, hogy Pesten maradjon: „Egy szép napon láttam a hirdetést, hogy a József Attila Színház kellékest keres. Gondoltam, legalább közel leszek a „tűzhöz”. Jelentkeztem, és reménykedtem, hogy sikerül bejutnom. Bevallom, annyi előnyöm azért volt, hogy a műszaki munkatársak közül pár embert már ismertem, mivel korábban volt lehetőségem játszani a színházban, a Szegény gazdagokban.”

Kívülállóként igazi nyertesnek tűnik, hiszen kellékesként és színészként is dolgozni: „Áldás és átok egyszerre. Na, jó vicceltem, nagyon élvezem mind a két részét. Szerintem, most már nem is tudnék másképp csinálni egy előadást, biztos unalmas lenne. Az elmúlt pár darabra visszagondolva, talán a Macskafogó volt számomra a legnagyobb kihívás ezen a téren, mert ott még a rengeteg öltözést is be kellett iktatni az egyéb teendők közé. Természetesen, a kellékesi feladat mindig előbbre való, mert az előadás nem állhat le, egy egérfarok meg, ha véletlenül lemarad, azt jó eséllyel talán nem is veszik észre. A Macskafogónál nekem az segített, hogy közös szcenáriumot, forgatókönyvet írtam az öltözésekhez és a kellékesi feladataimhoz a szövegkönyv alapján.”

„Sokszor észre sem vesszük, hogy munka közben milyen gyorsan telik az idő, a műsütemények faragása, a raktár rendbetétele, leltározás közben is mindig jól szórakozunk, beszélgetünk, jobban megismerjük egymást, kiderülnek kínos titkok, és azt hiszem, hogy ez az az összetartó dolog, ami miatt nem cserélnék senkivel” – mesélte Brunczlik Péter.

A teljes interjú ITT olvasható.

(X)