KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 18., hétfő

    “Nem jutnak el hozzánk növendékek” – Balázs Péter, Pataki András, Seregi Zoltán a Színművészetiről

    2020. június 28., vasárnap 17:23

    Újabb színházigazgatókat kérdezett az Origo, milyennek látják a Színművészetiről kikerült hallgatókat. Pataki András (Soproni Petőfi Színház), Balázs Péter (Szolnoki Szigligeti Színház) és Seregi Zoltán (Békéscsabai Jókai Színház) nyilatkozott.

    A teljes cikket itt olvashatja.

    „Nehéz beszélni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai színvonaláról, mert sajnos nem jutnak el hozzánk növendékek. De nemcsak a színészek, hanem a frissen végzett rendezők sem jönnek vidékre” – mondta Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója. Hozzátette: Kaposvárról és Marosvásárhelyről jelentkeznek a fiatalok.

    „Úgy érzem, hogy kicsit belterjes lett a Színművészeti Egyetem. Amikor én jártam oda, nem így működött. (…) Nem is tudom megítélni, hogy milyen tehetségűek a mai fiatalok. Vizsgaelőadásokat persze láttam. Azok alapján sem könnyű megítélni a végzett színészek sokoldalúságát, ugyanis ezek többnyire alternatív előadások. Úgy tartom, hogy a színészi szakmának a legfontosabb része – azon túl persze, hogy technikailag képzettek -, hogy karaktereket tudjanak építeni és a szituációkban hitelesen működjenek. Az alternatív vizsgaelőadásoknál az az érzésem, mintha a független színházak előadásaival akarnának versenyre kelni. Ott pedig nem működik annyira a karakter-szituáció-történet hármas. (…)” – mondta Seregi Zoltán.

    (…)

    Az elmúlt 8 évben egyetlen fiatal színész sem érkezett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről a Soproni Petőfi Színházhoz. Hét fiatal színészt foglalkoztattak ez alatt az idő alatt, akik a kaposvári egyetemen végeztek – mondta Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. „Véleményem szerint egyszerűbbnek tűnik különböző pályázati forrásokból működő alternatív helyszíneken megjelenni Budapesten. Ez nem jelent feltétlenül olyan folyamatos munkavégzést, mint a kőszínházi struktúrában. Kényelmesebb lehet, és nagyobb szabadságot adhat bizonyos értelemben. Jól látható az elmúlt évtized statisztikái alapján, hogy mennyire megszaporodtak az úgynevezett alternatív, vagy magukat függetlennek nevező társulatok. Ezeknek a független társulatoknak az állami támogatása is jelentősen megnőtt. Az úgynevezett független szektor tehát egyáltalán nem független az állami támogatásoktól. Ha pedig az állami támogatások bőkezűek – márpedig a mostani időszakban a kultúra felé irányított állami források soha nem látott mértékűek, ezt ki lehet jelenteni -, akkor világos, hogy talán egyszerűbb Budapesten maradni, és inkább a kicsit bizonytalanabb, ám mégiscsak működő “sufni”-, „spájz”- vagy “alagsorszínházakban” munkát vállalni, vagy megalapítani ezeket a barátokkal” – gondolja Pataki András.

    „Természetesen figyelem a budapesti Színművészeti Egyetem működését – persze, nem részletesen. Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahova én jártam. Sajnos, nincs jó véleményem róla” – mondta Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.

    Hozzátette: látott néhány vizsgaelőadást, de ezek nem mutatták meg a végzett színészek sokoldalúságát. „A vizsgaelőadások inkább rendezői produkciók voltak. Nem mutatták be a fiatalok képességeit. Ezt nagy hibának tartom. Azt gondolom, hogy a vizsgaelőadásoknak éppen ez lenne a feladata, hogy a fiatal színészek tehetségét mutassák meg, ne a rendező alternatív szárnyalását” – nyilatkozta Balázs Péter.

    „Véleményem szerint azért nem jelentkeznek vidékre a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzett színészei, mert a megélhetés és a vidéken való lét teljesen más életformát jelent, mint amit az egyetemi évek alatt megszoktak. A szinkronstúdiók közelsége, és az a lehetőség, hogy esetleg filmszerepeket is kaphatnak Budapesten, a fővárosban tartja őket. Ez egyrészt érthető, másrészt szomorú. Amikor én végeztem a Színművészeti Főiskolán, kötelező volt vidéken tölteni néhány évet. Persze, akkor teljesen más volt a színházi rendszer. Akkor a fővárosi igazgatók rendszeresen jártak vidékre, és a legtehetségesebb fiatal színészeket a fővárosba vitték. Így kerültem én is Budapestre a veszprémi színházból. Azt gondolom, hogy bár ezt természetesen nem lehet visszahozni, de a mostani rendszeren is változtatni kellene. Nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni” – mondta az igazgató.

    Hozzátette: a szolnoki színházban egy fiatal színész megtalálhatja a számítását anyagilag és művészi szempontból is. 14 éve, amióta a színház igazgatója, még nem szerződött el senki. (…)

    A teljes cikket itt olvashatja.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -