Az Eltörölni Frankot a késő Kádár-korban játszódik: főhősét, a rendszer ellen lázadó Frankot politikai okokból pszichiátriára utalják. A film készítői alapos kutatómunkát végeztek a kor szakról, a szereplők egy mai zárt osztály mindennapjaiba is bepillantottak. A pszichiátert alakító Waskovics Andreát és a rendezőt, Fabricius Gábort kérdezte a Marie Claire.

Fabricius Gábor első nagyjátékfilmje a velencei filmfesztiválon debütált, és október 7-én kerül a mozikba.
A felvetésre, miszerint a nyolcvanas évek elejéről, amikor a film játszódik, saját élményeid is vannak, Fabricius Gábor elmondta: „Általában az egész magyar társadalom nem mondott semmit. Nehéz lehetett ezt a láthatatlan diktatúrát tetten érni. Még leginkább a hétköznapokban, a hangulatban mutatkozott meg, milyen is ez a rendszer. Elég sokat elmond erről a hangulatról, hogy „83-ban, amikor a film játszódik, Magyarország világelső volt az öngyilkosságok számát tekintve. Tartós öröksége ennek a korszaknak az a gátlás- és komplexuscsomag, amellyel mi, magyarok Nyugatra megyünk. Nem kell messzebb menni Bécsnél, hogy tudd, miről van szó. De ha Londonban szállsz le, ugyanez az érzés. Persze, a fiatalabb generációkat ez már jóval kevésbé fertőzte meg, mint a saját nemzedékemet vagy a korábbiakat.”

A film nagy része egy pszichiátriai osztályon játszódik. A kérdésre, a fehér köpeny segített-e az orvossá válásban, Waskovics Andrea elmondta: „A jelmez persze segít, de azért nehéz volt. Sokszor olyan nyomasztóan hatott a környezet, hogy figyelmeztetnem kellett magam, hogy nyugalom, ez csak egy forgatás. Az Andrássy út közelében, a volt BM Kórház épületében forgattunk. Kísérteties hely, áradt valami rémisztő a falakból.”

A lázadásról szólva a színésznő azt is elárulta: „Azt hiszem, a lázadásomat én a színházban éltem meg. Felkerültem Debrecenbe, dráma tagozatos suliba kezdtem járni, és amikor elsőben ellógtam egy órát, az igazán felszabadító érzés volt. A barátnőmmel angol óra helyett kimentünk a Békás-tóra. Persze kaptunk utána rendesen. Később sok olyan szerepem volt, amelyekben feszegethettem a határaimat. Sokszor játszottam férfi szerepet is. Én voltam Ferenc, a gonosz testvér Schiller A haramiákjában, amelyet az SZFE-n Kitagadottak címmel adtunk elő. Határfeszegetés volt a javából. Nagy Zsolttal és Rába Rolanddal játszottunk együtt, nagy élmény volt.”

A pszichiátrián feltűnő alakok között feltűnnek ismert arcok, például Peer Krisztián, Pajor Tamás vagy Kemény Zsófi. A felvetésre, miszerint az efféle cameók veszélyesek is tudnak lenni: a ,,nini, ez itt a Peer!” effektusra gondolva, ami kizökkentheti a nézőt. Ennek kapcsán Fabricius Gábor elmondta: „Peer Krisztián és Kemény Zsófi jelenléte tiszta nyolcvanas évek, én legalábbis így érzem. Ha összeakadsz Peerrel éjszaka a városban, ugyanazt hallhatod tőle, amit a filmben is. Gyakorlatilag ugyanazt csinálja. Nem írtam neki külön szöveget, ott, a forgatás előtt mondtam el neki, mire gondolok, ő pedig improvizált. Az egész stáb megtapsolta. Kemény Zsófi pedig a saját slam poetryjét olvassa. Ez nyilván kikacsintás a mába, hiszen akkoriban ez a műfaj nem létezett, de épp ezek miatt válik szerintem időtlenné a film. A hatalom és az egyén viszonya nem adott korhoz kötött kérdés.”