KulisszaMácsai PálForgács PéterRadnay CsillaPokorny LiaBereményi Géza
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 26., kedd

    “Nem magunkat féltjük” – Janisch Attila a Színművészeti modellváltásáról

    2020. június 20., szombat 07:26

    Szeptember elsejével a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is kiszervezné a kormány az állami felsőoktatási intézmények közül. A hirtelen jött modellváltásról, ennek vélt vagy valós okairól, az egyetem elleni támadásokról is nyilatkozott az egyetem docense Janisch Attila a Magyar Narancsnak.

    A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

    „Végighallgatva az SZFE modellváltásáról szóló törvénytervezet parlamenti vitáját, a részleteket nem ismerő közvélemény számára úgy is tűnhet, hogy a cél az, hogy több pénze legyen az egyetemnek, hogy az ingatlanok fel legyenek újítva, a tanári bértömeg növelhető legyen, és így tovább.

    Látszólag csupa pozitív hatás. Ám mindez az egyetem finanszírozásának növelésével is megoldható lenne. Felmerül a kérdés, miért van szükség ehhez teljes strukturális átalakításra?

    Miért kell az állami fenntartású egyetemnek magánintézménnyé válnia, különösen egy olyan közintézménynek, mely elég egyedi, ráadásul jó nevű, nemzetközileg is elismert? Az SZFE az elmúlt években folyamatosan financiális problémákkal küzdött: egyre csökken a támogatása, egyre nőnek az elvonások. Bevett technika, hogy a kormány létrehoz egy problémát, majd úgy csinál, mintha azt neki kellene megoldania” – fejtette ki Janisch Attila.

    Janisch szerint botrány, hogy az egyetemi autonómiát ignorálva Upor László megválasztott rektor kinevezése elmaradt.

    „Az átalakításról szóló törvénytervezet parlamenti vitáján Bódis József azt mondta, (…) azért nincs kinevezve a rektor, mert volt ott egy ügy – a Gothár-ügyre célzott -, amelyet ugyan szerinte is jól kezelt az intézmény, de felemlegetett egy másikat is (a Marton-ügyet, de azt sem nevesítve), s arról is azt mondta, hogy helyén kezelte az egyetem azzal, hogy létrehozott egy etikai kódexet, amelyhez azóta is tartja magát, ami nagyon jó, csak ennek ellenére lett a Gothár-ügy.

    Ebben az a cinikus és hazug, hogy egyik zaklatási ügy sem az SZFE-n történt, sem a Marton-ügy, sem a Gothár-ügy.

    Az intézmény vezetősége mégis mindkét esetben mélyrehatóan kivizsgálta, történt-e az oktatás során hasonló cselekmény, és noha bebizonyosodott, hogy semmi ilyesmi nem történt, mégis azonnal eltávolította mindkét tanárt. Ezzel az intézmény a legerkölcsösebben járt el, hiszen a gesztusával azt hangsúlyozta, hogy mivel egy tanár a hallgatói számára mértékadó személy, az nem lehet, hogy egy másutt morálisan elfogadhatatlan cselekedetet elkövető ember tanítson, mivel méltatlanná vált tanári feladatai ellátására. Az államtitkár fogalmazása mégis úgy volt érthető, hogy ezek az esetek a SZFE-n történtek, és az egyetem intézkedései nem voltak megfelelők, és ezzel ő maga is az egyetem irigyei, rágalmazói terjesztette sötét hazugságot erősítette meg a parlamentben, ami nem csak rá nézve kínos, hanem a megcsúfolása a magyar törvényhozásnak is” – nyilatkozta Janisch Attila.

    „(…) Az egyetemen politikailag és ideológiailag teljesen semleges oktatás folyik. És azt hiszem, ez a legnagyobb baj. Azzal vádolják, rágalmazzák az egyetemet, hogy ott valamiféle identitásnevelés folyik a szakmai képzés helyett. Mennyiben nevezhető identitásnevelésnek az, hogy a hallgatók teljes szabadságot élveznek a vizsgamunkáik témájának és tematikájának megválasztásában? Az oktatás a szemlélet, a gondolat és az alkotás teljes szabadságát preferálja. Nem valamiféle külső meghatározottságot kényszerítünk a hallgatóinkra, hanem az ő egyéniségükből, tehetségükből kiindulva fejlesztjük a képességeiket.

    Szerintem a nemzeti kultúrát csak tehetségre lehet alapozni, és a tehetség mindig függetlenségre és szabadságra törekszik.

    Az egyetemet támadók és rágalmazók ezt másképp gondolják. Nem az a gond, ha arról beszélnek, hogy a magyar történelem nagy kataklizmáiról vagy sikereiről, jelentős magyar alkotók műveiből is készüljenek művek. Ez rendjén való. Azzal lehetetlen azonosulni, magánemberként is és művészetoktatóként is, ha a nemzeti identitás egyben azt is jelenti, hogy az alkotó legyen lojális a hatalomhoz és kövesse a hatalom kulturális direktíváit. Az SZFE-t mint indentitásnevelőt érő hazug vádak és rágalmak jól demonstrálják azt is, hogy ez a hatalom gyakran alkalmazza a tükröztetés gyakorlatát, azaz olyasmivel vádolja meg a célba vett személyt, intézményt, amit a hatalom követett el, szeretne tenni. Ebben az éles és ellentmondásos helyzetben mi, az egyetem tanárai és alkalmazottai a mostani és az egyetem jövőbeli diákjaiért aggódunk. És persze a nagy hagyományokra épülő magyar színház- és filmművészetért is, hiszen jövőjének letéteményesei épp azok a hallgatók, akik az SZFE-n tanulnak. Nem magunkat féltjük” – szögezte le Janisch Attila.

    A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -