2006-ban meggyilkolt orosz újságírót, Anna Politkovszkaját játssza a Katonában Stefano Massini frissen bemutatott monodrámájában, Az átnevelhetetlenben. Fullajtár Andreát a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs cikkéből:

A halála után megjelent Orosz naplóban Politkovszkaja a putyini rendszer kiépülését követi nyomon. A napló egy alig kétoldalas fejezettel zárul, a címe: Hogy félek-e? A kérdésre, mi az ő verziója, Fullajtár Andrea azt válaszolta: “Csak a romantikus regényekben van úgy, hogy az ember nem fél. Mindenki fél, de Anna fontosabbnak tartotta az ügyet, mint a saját félelmeit. Rengeteg dokumentumanyagot néztünk végig, hogy ha a szövegekből nem is derül ki, mi azért tudjunk róla, hogyan csinálta végig. Van egy nagyon fontos megjegyzése, amikor azt mondja, a haza nemcsak az a hely, ahova születtél, hanem az az idő, amibe születtél. (…) Egy idő után világossá vált Anna számára, hogy nem fogják hagyni, amit csinál. Van egy nagyon szép szövegrész a darabban, amikor arról beszél, hogyan készíti fel a gyerekeit arra, hogy bármikor egyedül maradhatnak. (…) A putyini rendszer kritikája egy dolog, de nekünk maga Anna alakja is fontos, egy nő, aki teszi a dolgát akkor is, amikor a legnehezebb. Iszonyú fontos az ilyen emberekről beszélni, előadást csinálni. Jeanne d”Arctól Anna Politkovszkajáig” – tette hozzá.

A kérdésre, emlékszik-e olyan oknyomozó cikkre a közelmúltból, ami megrendítette, azt válaszolta: “Ilyenek voltak az első cikkek az Elios-ügy kapcsán. Vagy most, amikor a kultúrtörvény őrületében kiderült, hogy a kormány a kulturális tao pótlására szánt pénzből ki mindenkinek osztogatott milliókat vagy milliárdokat. Nem mindegy, ki kéri a pénzt. Az ember nem hiszi el, hogy itt tartunk. Végtelenül cinikus az egész. Ezeket olvasva nem is dühöt érzek, inkább végtelen szomorúságot. (…)A kulturális törvénycsomag kapcsán rengeteg nézői energia és szeretet áramlott felénk. Sokan jöttek velünk a Madách térre, a tüntetésre. Azt üzenték, hogy nem vagytok egyedül. Ilyenkor az ember lerázza az apátiáját. Olyan ez, mint egy figyelmeztetés, hogy nem szabad a fal felé fordulva feladni, vagy bólogatva menni a hülyeségbe” – fejtette ki a színésznő.

Ő is felszólalt a színházak szabadságáért tartott tüntetésen. Erre reagálva Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója azt mondta, hogy amíg „a megszólalásokból áradó gőg nem szűnik, addig esély sincs normális dialógusra”.

“Érdekes ránk mutogatva a gőgöt emlegetni. Vajon miért kell egy csomó alkotó embert bántani csak azért, mert nem pontosan ugyanazt gondolja, mint Vidnyánszky? Főleg azért fájdalmas ez, mert ő olyan színházi kultúrából és olyan országból jön, ahol kisebbségiként, elnyomottként kellett küzdenie. Igazán tudhatná, mennyire álságos hatalmi pozícióból gőgről beszélni. Igazán tudhatná, mennyire nehéz egy elnyomó típusú politikai térben létezni” – vetette fel Fullajtár Andrea.

A teljes interjú a Magyar Narancs nyomtatott kiadásában olvasható.