„Nem tett különbséget élet és színpad között” – Márkus Lászlóról nyílt online tárlat
2021. április 13., kedd 10:19
Egy éve indította el virtuális kiállítás-sorozatát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A legújabb tárlat a a Kossuth- és háromszoros Jászai-díjas Márkus László életművét mutatja be.
Márkus László a huszadik századi magyar színházművészet egyik legnépszerűbb színésze volt.
A debreceni pályakezdet után, 1957-ben szerződött a Madách Színház társulatához, és élete végéig a körúti teátrum tagja maradt. Több száz szerepet alakított a legkülönbözőbb műfajú színdarabokban. Filmekben, kabaré-előadásokban, rádió- és televíziójátékokban is közreműködött, valamint szinkronszerepeket is vállalt.
Koltai Tamás színikritikus nekrológjában megállapította, hogy Márkus László művészetének minden rétegét számos alkalommal elemezték már, egyetlen dolog maradt megíratlan a színészről, amit Koltai a Márkus-szerep kategóriában összegez:
„A szerep, ami nem volt más, mint önmaga. Ezt a szerepet ő írta életével és a színpadon. Az ’és’ itt fölösleges. Márkus nem tett különbséget élet és színpad között. A szereplés volt számára maga az élet.”
Számos kritikus hasonlóan fogalmazott. Márkus Lászlóval kapcsolatban: egy volt a színészettel, és úgy játszott az egyes szerepeken, mint a zenészek a hangszereiken. Részletesen átgondolta a karaktert, elemezte a természetét, és ezt követően bújt bele a figurába. A pontos szerepalkotás mellett rendkívüli fegyelmezettség is jellemezte. Büszke volt rá, hogy a szöveget már a rendelkező próbára megtanulta, és a precizitást a többi színésztől is elvárta.
Egy pár évvel korábbi, a Fösvény bemutatója alkalmából írt kritikájában, Koltai Tamás Márkus Lászlót boldog színésznek nevezte. Márkust nem érdekelte ugyanis, hogy rendezői színházban vagy színészszínházban játszik-e, nem fitymálta le az egyik stílust a másik rovására, egyaránt jól érezte magát Ádám Ottó és Jancsó Miklós színpadán.
Kisgyerekkorától kezdve színész akart lenni, sőt tudta, hogy az lesz, nem is készült másnak. Iskola helyett is moziba járt, és boldogan nézte a csodálatos filmeket. 1984-ben megjelent interjúkötetében idézte fel azt az epizódot, amikor szülei megelégelve rossz iskolai eredményeit Kecskemétre küldték, hogy befejezze tanulmányait.
A mozi és a színház pótlására és saját szórakoztatására kitalált egy sajátos játékot, melyben egy színház igazgatójának szerepét öltötte magára.
Kigondolta, hogy milyen darabokat mutatna be, mely színészeket szerződtetne, és saját magára milyen szerepeket osztana. Igazi megszállott volt! Lelkesedése felnőttkorában is megmaradt. Élete nagy eseményeként idézte fel, amikor kezet csókolhatott Ingrid Bergmann-nak, és találkozhatott Laurence Olivier-vel vagy Maggie Smith-szel.
Márkus László 1945. december 21-én lépett először a világot jelentő deszkákra, és valójában le se jött róla soha. Egész pontosan negyven évet és egy hetet töltött a színpadon.
Nem csak ura volt mesterségének, ez volt az élete.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Bajor Gizi Színészmúzeum virtuális kiállításának célja, hogy megörökítse ezt a különleges színészi pályafutást, kritikák és visszaemlékezések felidézésével bemutassa Márkus Lászlót, a színészt az utókor számára.
Forrás: OSZMI