Szeptember 13-án és 14-én ismét megrendezésre kerül az L1-est(ek) IZP módra a Jurányi Házban. A két este változatos program várja nézőit, az előadóművészet széles spektrumát érintve táncelőadástól kezdve performanszon át a zenei akcióig. Ennek apropóján kérdeztük az estek alkotóit, akik között akadnak pályakezdők és már 20 éve működő „nagy öregek” is. Ezúttal Bot Ádám táncos, alkotó válaszolt.
Az L1-esteken bemutatott előadásod (#goshiwon címen) témája a covid magány és bezártság. Mi volt a hajtóerő, ami miatt elkezdtél az adott témával dolgozni, és úgy érezted szeretnél megfogalmazni, hozzátenni valami sajátot? Szerinted a tánc/mozgás miért alkalmas ehhez a témához?
– A karantén élmény nagyon meghatározó volt számomra; egy belső utazáshoz tudnám hasonlítani, amiben voltak nehézségek és örömteli pillanatok egyaránt. Az ismerőseimmel folytatott beszélgetések során azt tapasztaltam, hogy sokan élték meg hozzám hasonlóan ezt az időszakot, és úgy gondoltam, hogy a megosztás kulcsa lehet a közös élmény, illetve segítség lehet a feldolgozásban az is, ha a néző egy másik perspektívából tud visszaemlékezni erre a periódusra. És hogy miért a mozgás felől közelítettem meg? Egyrészt azért, mert a mozgás nyelvét beszélem, másfelől így zsigeri szinten is lehet kapcsolódni hozzá, ami tovább mélyítheti a megértést.
Mi volt az előadás készítésének legnagyobb kihívása?
– Számos verzió volt terítéken, az előadók számától kezdve − ugyanis érdekes gondolatnak tartottam, hogy a magányt és a fizikai távolságtartást két testen ábrázoljam −, a díszletelemeken át, egészen a formanyelvig. A sok gondolat még több ötletet hozott magával, és egy ponton nehéz volt eldönteni, hogy mi segíti meg igazán a témát. A másik dolog pedig az volt, hogy hogyan tudom beágyazni a humort ebbe az egész közegbe, mivel az a kezdetektől célom volt, hogy ebből a szemszögből vizsgáljam meg a karantén időszakot. A munkafolyamat közben jöttem rá, hogy nagyon nem könnyű viccesnek lenni.
Van-e valami bevált személyes „recepted”, amivel megnyugtatod, kikapcsolod, energetizálod magad?
– Energetizálni fürdőzéssel szoktam, a vízben tökéletesen lehet relaxálni, és még nyáron is, ha nem is forró, de meleg vízben szeretek ücsörögni. Kikapcsolni pedig a számítógépes játékok és az olvasás tud a leginkább.
Mi az az emberi tulajdonság, amivel nehezen tudsz mit kezdeni? És mi az, amit a legtöbbre tartasz?
– Nem tolerálom az intoleranciát. Amit viszont nagyra tartok, ha valaki tudja vállalni a hibáit.
Hol töltesz legszívesebben időt Budapesten?
– Az a fajta vidéki vagyok, aki rajong Budapestért. Nagyon változatos a városkép, így akár a hangulatomhoz is tudom igazítani a helyszíneket, de általában az dönti el, hogy éppen kivel/kikkel találkozom, így ennek függvényében teszek ajánlatot számomra kedves pontokra.
Olvastál, láttál, hallottál a közelmúltban valamit, amit ajánlanál az olvasóknak?
– Nagyon friss élmény a Kiss Judit Ágnes Bűbájoskönyvével való találkozás. Függetlenül attól, hogy miben hiszünk, ez a könyv az életről és a halálról mesélt nekem olyan formában, amivel korábban nem találkoztam. Felemelő volt olvasni minden egyes sorát.
Van olyan „bűnös” szokásod, amitől nem tudsz megválni?
– Szerintem mindenkinek van „valamije”, a kérdés inkább az, hogy bűnnek éli meg az ember vagy nem.
Van másik alteregód, éned (valamilyen másik tevékenység, amiben szintén kiteljesedsz, de másféle képességeket alkalmazol hozzá), hogyan függnek össze, összefüggnek-e?
– Szerintem van, csak nem aknázom ki eléggé. Szeretek kreatívkodni, dolgokat létrehozni, de ezek inkább ad hoc jelleggel történnek meg, mintsem akár egy hobbiként.
El tudod-e képzelni, hogy ha nem táncolnál, valamilyen más művészeti ágban alkoss? Mi lenne az?
– Az éneklést, festést, fotózást és a varrást el tudnám képzelni, ezekhez van is affinitásom, már „csak” a tudás hiányzik.
Mi az a vágyad (akár szakmai, akár magánéleti) a közeljövőre nézve, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?
– Évek óta azon vagyok, hogy a munkám és a hivatásom egy tökéletes balanszt találjon. A vágyam az, hogy ez a közeljövőben megtörténjen, de a realitást nézve ez inkább egy hosszú távú cél.
Mióta vagy L1-es, és miért szeretsz az lenni?
– 2021-ben voltam L1-rezidens, 2022-től pedig az egyesület tagja vagyok. Ami számomra szimpatikus, hogy nem csak különböző művészeti ágak képviselőit fogja össze, hanem kor és tapasztalat szempontjából is széles skálán helyezkednek el a tagok, ami izgalmas együttműködéseket eredményezhet.
[A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]
L1-est(ek) IZP módra
2023.09.13 – 14. 19.00 Jurányi Ház
www.L1.hu