A KultBazaar egy idén alakult, 22 főből álló kulturális egyesület. A demokratikus és szabad működésről beszélgetett az egyesület (formális) vezetőivel a Magyar Narancs.

A kérdésre, miért alapít társulatot egy alkotókból álló közösség, Bergendi Barnabás elmondta: „Mi nem klasszikus értelemben vett független társulat vagyunk. Tagjaink közt írók, színészek, filmesek, fotósok, vizuális művészek, rendezők és dramaturgok is vannak, s az általunk létrehozott produktumok is a művészetek széles skáláját fedik le műfaji és tartalmi értelemben is. (…)”

Arról, hogy Fruzsina hogyan kapcsolódott bele az egyesület működésébe, elmondta: „Amikor Barnabás megkeresett, már öt-hat éve aktívan dolgoztam a független színházi szférában, így a reflexeimbe kódolva volt a folyamatos veszélyérzet: financiális cenzúrák, nyílt központosítási folyamatok, egymásra licitáló kompromisszumkényszerek. Aztán eldöntöttem, hogy nem dobom oda a fiatalságomat a kultúrharcnak nevezett ideológiatermelő masinának, egyik oldalért sem. Nem továbbküzdeni, építkezni szerettem volna. Egy mentálisan és szakmailag is fenntartható közösségért dolgozni, mert egészséges kultúra nélkül elképzelhetetlen az egészséges társadalom. Barnabással azon kezdtünk dolgozni, hogy kigyomláljuk a kulturális szférában – így a saját gondolkodásunkban is – meggyökeresedett automatizmusokat. Hogy a színházcsinálást ne hatalmi arénaként fogjuk fel, hanem olyan közösségi térként, ahol a társadalmi képzelet társadalmi cselekvésbe fordulhat. Így pedig már nem valami ellenében, hanem valamiért dolgozunk. Elmondhatatlanul egészségesebbnek érzem magam ettől” – fejtette ki Dézsi Fruzsina.

A finanszírozás miatt nem aggódnak, mert a magyar finanszírozási rendszert szerintük nem lehet komolyan venni: „A keretösszegek is nagyon cinikusak, hát még az a hányad, amit végül megítélnek. Mondom ezt úgy, hogy a Nemzeti Kulturális Alaphoz az egyik legsikeresebben pályázó szervezet voltunk tavaly. Erre tehát nem lehet építeni, itt jönnek képbe a nemzetközi pályázatok. Selmeczi Bea író-dramaturggal például a RE-IMAGINE elnevezésű, a fenntartható produkciós tevékenység kutatását célzó rezidencia programban veszünk részt három másik ország képviselőivel közösen. De rengeteg nagyobb léptékű tervünk van még nemzetközi összefogásban.”

„Több oldalról – kőszínházban, független színházban – megtapasztaltuk, hogy a mostani színházi rendszer rossz és fullasztó. Mikor lett elfogadott tétel, hogy színházat vagy kultúrát nem lehet jó érzéssel és szeretetből csinálni? Nálunk a szervezetben a hierarchia csak a működési struktúra hatékonyságának szükséges velejárója, illetve kijelöli, hogy a lánc végén ki vállalja az egészért a felelősséget. De magában az alkotói folyamatban teljesen egyenjogúak vagyunk” – tette hozzá Bergendi Barnabás.

„A határokat csak együtt lehet igazán kitolni. Így volt ez első nagyobb megmozdulásunknál, A mi utcánknál is (az összművészeti projektet 2024. május 4-én mutatták be az Eleven Tavasz részeként – a szerk.), ahol végig szorosan együttműködtünk a részt vevő művészekkel. Végül egy olyan sétaszínházi program jött létre, amelyben a néző is megélhette saját, narratívalkotó szabadságát. Nem kell mindent tudni. Tanulni viszont muszáj egymástól” – véli Dézsi Fruzsina.

Arról is beszámolt, hogy egy 48 órás részvételi alkotói folyamaton dolgoznak Garden of Democracy címen és többek között egy színházi nevelési programmal is készülnek öt iskola részvételével, Jeremi összekapja magát címmmel. A jövő évadra tervezett, Aphrodité nem tud úszni című előadásuk egy étkezési zavarral küzdő fiatal nő szorongásait és kiútkeresési kísérleteit rajzolja majd körül.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.