Somogyi Szilárd rendező színészként kezdte pályáját, majd elvégezte a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakát, ahol Babarczy László tanítványaként vehette át a diplomáját 2012-ben. A Budapesti Operettszínház tagja, nevéhez olyan nagysikerű előadások köthetők, mint a Jövőre, Veled Itt, vagy az Abigél. Vendégként rendezett már Szentpéterváron, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Veszprémben és Csíkszeredában is. Legutóbb a Mr. és Mrs. című vígjátékot állította színpadra Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel, mely a nagysikerű kapolcsi előbemutató után a Bethlen Téri Színházban debütált.
Az előadás az ArtSzíntér és a Művészetek Völgye közös produkciója. Milyen volt a taliándörögdi előbemutató, és milyen érzésekkel távoztatok a völgyből?
Nagyon vártuk a bemutatót, és én izgatottan vártam azt is, hogy az a sokféle érdeklődésű ember hogyan fogja venni az előadást. Felesleges volt ezen izgulnom, ugyanis az alternatív színházhoz szokott szemek is szívesen nézték Janza Kata és Szabó P. Szilveszter művészetét. Lenyűgözött, hogy mennyi ember igényli a kulturálódást ezen a remek összművészeti fesztiválon. A Művészetek Völgye és az ArtSzíntér gondolatiságával teljes mértékben azonosulni tudok, mert olyan világot képviselnek, amelybe mindenki és minden művészeti irányzat békésen megfér egymással. Remélem sokáig élvezhetjük még a Művészetek Völgye sokszínű programjait a jövőben.
Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel ez már a második közös munkátok. Hatalmas szériát megy a Jövőre, Veled, Itt! az Operettszínházban hosszú évek óta. Honnan jött az ötlet, hogy újra együtt dolgozzatok?
Az előadás az ArtSzíntér produkciója. Ők kerestek meg az ötlettel. Felhívtak, és azt kérdezték, lenne-e kedvem megrendezni egy előadást Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel. Azonnal rávágtam, hogy igen, anélkül, hogy tudtam volna, mi is lenne a feladat pontosan. Amikor pedig megtudtam, hogy ez egy prózai előadás lesz, különösen megörültem.
A Jövőre, Veled, Itt! Sikere miatt kértek fel téged a rendezésre?
Nem. A produkciót Bakos-Kiss Gábor rendezte volna, és ő ajánlott maga helyett. Én ezt óriási megtiszteltetésnek éreztem. Ezúton is köszönöm neki, hogy rám gondolt, az ArtSzíntérnek pedig azt, hogy nyitott volt minden ötletemre és koncepciómra.
Pindroch Csaba és Verebes Linda szereplésével mutatták be ezt a darabot először Magyarországon. A te koncepciód miben tér el az eredeti előadástól?
A darab öt különböző jelenetből áll, azaz öt különböző férfi és nő története elevenedik meg a színpadon. Abban a produkcióban öt különböző rendező is rendezte a jeleneteket. Mi ettől eltértünk. Szerettem volna keretbe foglalni az előadást, az alapvetés az lett, hogy a szereplők ugyanazok az emberek, csak személyiséget váltanak. Izgalmas kihívás volt egységbe terelni a történetet, megtalálni azt a szituációt, ami ezt megengedi. Ennek megfelelően alakítottuk ki a szövegkönyvet is.
Mi lett végül a megoldás?
Ezt nem szeretném elszpojlerezni. Sokat segít, hogy Peller Anna, mint hírolvasó felvételről szerepel az előadásban, és izgalmas háttérinformációval látja el a nézőket. Annyit azért elárulhatok, nem tudhatjuk, milyen hétköznapi hősök vannak velünk az életben, akik a mi biztonságunkra és az életünkre vigyáznak.
Ugyanolyan volt a művészekkel a próbafolyamat, mint 17 évvel ezelőtt?
Ez nehezebb feladat volt, mivel a darab összetettebb. Nem a Jövőre, Veled, Itt! 2.0-át akartam megcsinálni. A próbafolyamat fantasztikus volt. Szabó P. Szilveszter már sokszor bizonyította tehetségét prózai szerepben, és nagyon örülök, hogy Janza Kata is megmutathatja, hogy nem csak a legnagyobb drámai hősnőket tudja eljátszani zenés előadásokban, hanem prózai vígjátékban is csodálatos. Tökéletesen poentíroz, és olyan helyzetkomikumokat gyárt a szerepe köré, hogy aki először látja őt színpadon, azt hiszi, hogy ezt csinálja hosszú évek óta.
Ezek szerint ők is kreatív alkotói voltak az előadásnak.
Feltétlenül. Két nagyszerű, nagy rutinnal rendelkező művészről beszélünk. Régóta dolgozunk együtt, közös alkotói nyelvet beszélünk, fél szavakból is értjük egymást. Azt szoktam mondani, hogy rendezőként cölöpöket rakok le, megteremtem az előadás vázát, de az már a színészi feladat része, hogy ezt hogyan töltik ki. Kapaszkodókat tudok mutatni, a helyzeteket meg tudom segíteni, de azután a színész jön.
Az Operettszínházban a szakma legnagyobbjaival dolgozhattál Lehoczky Zsuzsától kezdve, Felföldi Anikón, Udvaros Dorottyán, Oszvald Marikán át Molnár Piroskáig. Ki az a művész, akivel még mindenképpen szeretnél dolgozni?
Mindenevő vagyok. Sokakkal szeretnék dolgozni. Minden egyes találkozástól, munkakapcsolattól több leszek, legyen az nagyágyú vagy pályakezdő, zenés színész vagy prózai, fővárosi vagy vidéki. A tehetség inspirál. Nem létezünk egymás nélkül. Nincs különbség köztünk, hiszen mind jót akarunk csinálni.Tudom, naív és idealista vagyok, de ebben a viszontagságos világban, ebben a széthúzással terhelt szakmai életben hinnem kell abban, hogy vannak alapvető közös értékeink. Nem szabadnabillogokat tennünk egymásra, hogy te független vagy, te meg zenés színész, te haknizol, te pesti művész vagy, te meg vidéki. Ráadásul az, hogy ki hol és mit dolgozik, az nem csak a tehetségtől függ, hanem sokszor a szerencsétől is. Ki volt a mestered, mikor végeztél, akkor éppen ki és hol volt igazgató, milyen szerepeket volt lehetőséged eljátszani vagy megrendezni.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen Babarczy László osztályában végeztél. Tőle milyen útravalót kaptál?
Babarczy azt tanította, “Mindig tudjátok, hogy mit akartok, formáljatok véleményt, de az sose sértsen meg másokat.” Én szerencsés vagyok, különböző életszakaszaimban, különböző mesterektől, különböző iskolák mentén, több műfajban is örökérvényű útravalót kaptam. Az ember mindenhonnan tanul, a tanultakat átszűri magán, és közben kialakul a saját hangja és gondolatisága. De nagyon sokat tanulok a tanítványaimtól a Pesti Broadway Stúdióban is. Szeretem, hogy nyitottak a világra, lendületesek, hogy új nézőpontokat vetnek fel.
Milyen munkák várnak még rád az évadban?
A Turay Ida Színházban fogok rendezni, és emellett három saját színházi projekten is dolgozom. Mindegyiknek egy irodalmi mű az alapja. Az egyikben Kocsák Tibor a társam, akivel a napokban ünnepeltük az Abigél 300. előadását. Szeretettel emlékeztünk Miklós Tiborra is, aki a harmadik alkotótársunk volt.
A színházon kívül mi az, ami foglalkoztat, ami örömet ad?
Imádok kertészkedni, de az is valahol hasonlít a rendezéshez. A színházban is képeket látok először magam előtt, hogy mit szeretnék majd a színpadon megvalósítani. A kerttel is ugyanez van. A legnagyobb gazban is látom, hogy milyen csodát szeretnék ott is létrehozni.
Szerző: Helyes Gina