„Azonnali jogvédelmet követelünk az igazságnak!” címmel a Színház és Filmművészeti Egyetem tanárai közleményt adtak ki a napokban. Az SZFE 107 tanára írta alá petíciót, köztük Forgács Péter, az egyetem docense, a sztrájkbizottság tagja is. Úgy véli, az intézmény új vezetősége csalásra akarja kényszeríteni az oktatókat, ezért is fordultak a nyilvánossághoz. Forgács úgy látja, az SZFE már zsákutca, nem reméli, hogy tárgyalásokkal eredményt lehetne elérni. Alternatív megoldásokat kell találni az „freszfe” autonóm szellemiségének megőrzésére.   

Miután Fullajtár Andrea nemrég felmondott az SZFE-én, egy interjúban azzal indokolta a döntését, hogy morálisan vállalhatatlan helyzetbe került: vagy hazudnia kellett volna, és ezzel a saját tisztességét kérdőjelezi meg, vagy a diákjaival kerül szembe. Segítsen ezt értelmezni.

December 22-én a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy az SZFE kuratóriuma nem érvénytelenítheti az őszi félévet, mert ezzel visszafordíthatatlan károkat okozna a hallgatóknak. Ez a bírósági határozat halasztó hatályú, és amíg érvényben van, az SZFE vezetősége nem hozhat az egyetem működését érintő rendelkezéseket. Ehhez képest január 1-től az új vezetés ismét megváltoztatta az intézmény Szervezeti és Működési Rendjét.  Úgy tűnik, törvényen felül állnak. Ugyanakkor azt hangoztatják: ők úgy értelmezik a határozatot, hogy a diákok jogai nem sérülhetnek. Ezért most már nem a félév érvénytelenítése a céljuk, hanem eleget tenni a kuratórium korábbi határozatának, miszerint jelenleg szünet van az Egyetemen, a vizsgaidőszak majd csak februárban kezdődik el. Ezzel szemben mi már december közepe óta vizsgáztatunk. Most a vezetés arra kötelez minket, hogy a már sikeres vizsgával lezárt őszi kurzusokat átdátumozva, tavaszi kurzusként vigyük fel a Neptun rendszerbe. Erre a hazugságra hivatkozik Fullajtár Andrea, és arra a csapdára, hogyha ezt nem teszi meg, akkor félő, hogy a tanítványai valóban elveszíthetik a már megszerzett krediteket. 

Mit mondanak erre a jogászaik?

Ugyanazt, amit mindannyiunk természetes jogérzéke.

Miért ragaszkodik ehhez az SZFE vezetősége? Erőfitogtatás, megfélemlítés?

Talán leginkább azt akarják bebizonyítani, hogy mégis csak a kuratóriumnak van igaza: mondhat bármit a bíróság, az őszi szemeszter nem volt igazi félév, mert tanulás helyett forradalmárkodtunk. 

Ezzel viszont tényleg szembe mennek a Fővárosi Törvényszék határozatával…

A bíróság hozott egy döntést, de nincs módja rá, hogy érvényesítse is azt. Mi minden jogszerűtlenség ügyében a bírósághoz fordulunk, de ezek egy részéből majd csak évek múltán születnek ítéletek. És itt elsősorban magára a modellváltást előíró, és az egyetemi autonómiát sértő törvényre gondolok, melyet az Alkotmánybíróságon támadtunk meg.

Novemberben nevezték ki Bodolay Gézát az SZFE Színházművészeti Intézetének vezetőjévé. Ő mégiscsak egy rendező kollega. Miért nem kértek tőle segítséget?

Bodolay kétszer hívta megbeszélésre a színházi szakok osztályfőnökeit. Bodolay mellett Novák Emil és Zalán János is jelen voltak, mégis az egész beszélgetést egy bizonyos Káposztáné Jáger Éva diktálta, aki az egyetemi bürokráciát az eddigi triplájára duzzasztó oktatástámogatási igazgató. Érdemi választ azonban tőle sem lehetett kapni.

Valójában az a helyzet, amit még a tiltakozások kezdetén éreztünk sokan: nekünk a miniszterelnökkel van vitánk. 

Csakhogy sem ő, sem az illetékes minisztere nem áll szóba önökkel.  Mi lesz annak a következménye, hogy százheten aláírtak egy petíciót? Gondolják, hogy a kuratórium visszavonulót fúj? Ha pedig nem, akkor 107 tanár feláll és lemond?

Nem tudom mi fog történni.

Zűrzavar van, a vezetés ténykedéséről inkább a sajtóból értesülünk, néhány napra is nehéz előre tervezni.

Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök viszont osztályfőnök is lesz. Lehet, hogy erre ment ki az egész? Úgy tudom, Vidnyánszky korábban – még Ascher Tamás rektorsága idején – bejelentkezett az SZFE-én hogy osztályt akar indítani. Ám akkor nem kapott erre lehetőséget. Bosszúálló hódítóként inkább elfoglalja most az egész egyetemet? 

Nem tudom, mi motiválja Vidnyánszkyt, és nem is érdekel. Tetteinek sora és az azt igazoló narratíva végtelenül primitív: „Nem adtad ide a kisvödröt?? Akkor én meg összerombolom a homokváradat.”

Most még több tisztsége van Vidnyánszkynak. Fullajtár Andrea azt is nyilatkozta: egy osztályfőnöknek hetente legalább három napot kell a diákjaival töltenie, éjszakába nyúlóan próbálni velük. Közben az is kiderült, kik lesznek az SZFE új tanárai, osztályfőnökei. Ön ezzel kapcsolatban megjegyezte: ezekre a nevekre lehetett számítani. Hogy érti ezt?

Nem lenne ízléses bárkit is kiemelni. A listán szereplő személyek többsége nem képvisel igazi szellemi potenciált, akadémiai tapasztalata nincs, kiválasztásuknál a szakmai szempontok helyett valami más, talán a lojalitás, az ideológiai megfelelés számíthatott. 

Vidnyánszky valóban elmondta, hogy az új kurzusokon már nemzeti, keresztény szellemiségben kell tanítani, ez ugyanis eddig hiányzott az SZFE-én.

A magyar színházi és filmes egyetemi képzés új urainak egyetlen cselekedetében sem látszanak a keresztény értékek. A rombolás, amit végbe visznek, pogány és terrorisztikus tett, függetlenül attól, hogy bosszúvágyból vagy tudatlanságból fakad. És nemzetietlen is, mert megszünteti azt a hagyományt és szellemiséget, amire a magyar színház- és filmművészet évszázados eredményei épülnek. Hasonlóan fenyegető, amikor a kuratórium elnöke több nyilatkozatában is kijelenti: „a meglévő osztályokhoz nem fogunk hozzányúlni.”

Mi ebben a fenyegető?

Ha ilyen mélyek az ellentétek, hogyan lesz ebből egységes, működőképes egyetem?

Sehogyan. A közeledésre egyik oldalon sem látok igényt. Valószínűleg arra kell berendezkedni, hogy amíg itt vagyunk az SZFE-én, bezárjuk magunkra az ajtót, és dolgozunk a hallgatóinkkal, amig hagynak minket. Ugyanakkor a diákok egyre inkább meg lesznek osztva. Például bevezetik, hogy az általuk indított új színészosztályok mögött már az első évfolyamtól kezdve egy-egy mentoráló színház lesz, ahol később  gyakorlati lehetőséget kapnak a növendékek. Ez nagyon rossz irány. Az egyetemnek tanulási, fejlődési időt kell biztosítani a növendékeknek, miért kellene nekik már elsőben elkötelezni magukat valahová? Ráadásul az SZFE és a kaposvári egyetem együttvéve több mint hatvan színészt kíván felvenni szeptembertől.  Ami azt jelenti, hogy színészeknél a túlképzés az eddigiekhez képest is két-háromszorosára fog nőni.   Néhány éven belül annyi frissen végzett „nemzeti, keresztény” színész fog pályára lépni, akikkel az egész magyar színházi térkép lefedhető. 

Kódolható, hogy fokozódik majd a lojalitásharc és egymás kiszorítása a pályán. Ez is a modellváltás egyik következménye lesz?

A modellváltás egyrészt az állami vagyon magánosítását teszi lehetővé. Másrészt az állam kivonul a felsőoktatásból, aminek beláthatatlanok a  következményei. Közpénzből fenntartott magánalapítványok kezébe kerül a felsőoktatás, a kuratóriumokban pedig politikai alapon határozatlan időre kinevezett kurátorok teljhatalmat kapnak. Vagyis a politikai befolyás sokkal közvetlenebb és erősebb lesz, mint eddig, miközben az állam széttárja a karját, hogy ez már nem az ő dolga, hanem az alapítványé. Amely fölött már semmilyen társadalmi kontroll nincs. 

Ám az új hódítók úgy tüntetik fel magukat, mint akik megmentik a színművészetit attól a fertőtől, amit a diákok és a tanárok maguk után hagytak. Szarka Gábor kancellár azt nyilatkozta: olyan rettenetes állapotokat találtak a kiüresített Vas utcai épületben, ahová ő a gyerekét nem engedné be. 

Rendkívül cinikus és képmutató kijelentés ez, hiszen az SZFE fenntartója mindeddig az állam volt. Az intézmény állagának megóvásáért, karbantartásáért és fejlesztésekért is az állam felelt. Minden évben könyörögtünk, hogy legalább kicsivel emberibb körülmények közt taníthassunk, de a költségvetésünket folyamatosan csökkentették. A termeket mi festettük ki, az egyik osztály padlócsiszoló gépet kölcsönzött ki, felcsiszolták a padlót, hogy egyáltalán dolgozni tudjanak. Most azt mondják, mennyi szemetet és lomot hagytak maguk után a diákok. Erről az jut eszembe, hogy száz évvel ezelőtt, amikor rendezőhallgató voltam, egy osztálytársammal napokig hordtunk a termünkbe lomokat, kiselejtezett tárgyakat, bútorokat, ócskaságokat. Burjánzó, organikus rendetlenséget építettünk – ez volt a díszletünk. Az akkori takarítók, puszta jóindulatból szétszedték és kidobták az egészet: szép rendet raktak.

Az Ódry Színpadot is elvették, helyette az Urániát fogják megkapni, ami jelenleg egy mozi. Alkalmas ez színházi előadásokra?

Nem. Az Uránia valaha mulatónak épült. Azon a picike színpadon talán egy kisebb tánckar, ha elfér. Az Uránia nyilván átmeneti megoldás, és lesz valamikor egy új campus, ahol telik majd modern színpadtechnikára is. Csakhogy a pénz és a technika sem pótolhatja az eltékozolt tudást és szellemiséget. De ez már az ő problémájuk lesz.

Meg az önöké is, nem?

Tárgyalások folynak egy épületről, keressük a támogatóinkat. Sokat beszélgetünk a továbblépés formáiról és sok kollégánk dolgozik meggyőződésből, lelkesültségből a freeSZFE ügyén. Hogy lesz-e ebből az egyesületből új, alternatív művészeti egyetem, ma még nem tudni. De ebben a formában meg tudjuk őrizni  az SZFE szabad, autonóm szellemiségét. Én hosszú távon csak ebben látom a jövőt. 

Szerző: Sándor Zsuzsanna