Humorral fűszerezett keserédes példázat az emberi gyarlóságról, és arról, hogyan győzi le a közösség ereje a kísértéseket. Tamási Áron ritkán játszott, Tündöklő Jeromos című darabját a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban mutatta be augusztus 12-én a Nemzeti Színház, szeptember 2-án pedig a kőszínházi premiert tartja a teátrum. A bemutató előtti fotóspróbán néhány szereplő és a rendező is arról beszélt, milyen fontos a jó jelenléte a világban.  

A címszerepet alakító Schnell Ádám szerint nagy szabadságot adnak a színésznek a kissé sematikusnak tűnő figurák, de a rendező, Márkó Eszter nagy hangsúlyt fektetett a színészi munkára, és igyekezett a szituációkat pontosan kidolgozni. Az ő színészcentrikusságának köszönhetően könnyű volt a feladatuk. Tamási Áron világáról szólva úgy fogalmazott: „Sokszor jártam Székelyföldön, és mindig hatással volt rám az ottaniak beszéde, annyira hozzátartozik a tájhoz az ottaniak humora, a jellegzetes beszédmód. Most ráadásul az az érdekes helyzet állt elő, hogy a beregszászi társulattal közösen vagyunk jelen a produkcióban, és ők is hozzátesznek ehhez valamilyen sajátos, a határon túli létből fakadó megszólalást, ez rengeteget hozzáad az előadás világához.”

A Sáska Gáspárt játszó Kovács S. József az eddigi legnagyobb szerepét kapta a Nemzeti Színházban az itt eltöltött két éve alatt, igyekszik megfelelni a szerinte nem kis feladatnak. „Tamási műveit jól ismerem, úgy gondolom, ő kikerülhetetlen szerző egy színészi pályán, de jól is van ez így. Nagyon szeretem a világát, édesapám erdélyi, édesanyám bánáti, én Szapáryfalván nevelkedtem, tehát mondhatom, hogy ugyanolyan közegből jövök, amilyet itt a színpadon látunk, ezért az eddigi szerepeim közül ez áll hozzám a legközelebb. Ugyanakkor vissza kellett nyúlnom az időben, hiszen a figurám tizenhat, én pedig már huszonnyolc éves vagyok. Gáspár sok megpróbáltatáson megy keresztül, szembekerül az apjával, Jeromossal, végül kiáll magáért, szinte felnőtté válik a darab közben. Nagyon szép kihívás ez a szerep.” 

Nem volt könnyű megfogni Bajna Gábor figuráját, de végül sikerült, meséli Herczegh Péter.

„Annak ellenére, hogy nagyon fontos szereplő a történetben, csak kevésszer jelenik meg, sokat beszélnek viszont róla. Ezekben a rövidke jelenlétekben kell megmutatnom, miért is tartja Gábort sokra a környezete, hiszen ő képviseli a „jó oldalt”. Most már talán merek Bajna Gáborként a színre lépni. Nagyon jó hangulatú, biztonságos próbafolyamat volt, Gyulán össze is voltunk zárva, sokkal intenzívebb volt a munka. Eszter sokat segített, igyekeztünk megérteni valamit az igazi székely „góbéságból”, ami azért elég távol áll a pesti gondolkodásmódtól.”

A székely világból jött a rendező, Márkó Eszter, aki azt mondja, ezek a hangsúlyok számára nagyon természetesek. A próbafolyamatban azonban közös hangot kellett találniuk, hiszen sokféle iskolából jöttek a színészek.

„Az biztos, hogy nem akartam „székelykedni”, az volt a fontos, hogy Tamási nyomán találjuk meg a közös pontokat. Az íróhoz nagyon hozzátartozik az a nyelvezet, az a közeg, amit itt is látunk, és nem akartam ettől elrugaszkodni. Amiről beszél, az ugyanakkor örökérvényű. A jó és a rossz harca, a hatalom, a pénz, a szerelem, mind olyan témák, amelyek végigkísérik az embert. Igyekeztem úgy megmutatni a szereplőket, hogy lássuk az emberi oldalukat, azt is, ki miért kapható a rosszra. De azt is akartam, hogy lássák az emberek, végül mégis tud győzni a jó, én nagyon hiszek abban, hogy ez lehetséges. A közösség ugyan megrendül, amikor az egyes emberek az önös érdekeiket nézik, de amikor az egyén lemond a kicsinységeiről, és a közösség együtt kezd működni, az nagyon jó irány. Az embereknek mindig szükségük van ilyenfajta mesékre.”

További információk az előadásról: https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/tuendoeklo-jeromos