Pénteken mutatták be A döntést, Tenki Réka és férje, Csányi Sándor első közös színházi előadását.
A Jászai Mari-díjas színésznő az rtl.hu-nak adott interjúban egyebek közt a férjével való kapcsolatáról, élete legmeghatározóbb előadásáról és a magyar filmhez fűződő viszonyáról is mesélt.
Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy az Egyasszony élete egyik legmeghatározóbb előadása. Erről szólva úgy nyilatkozott: “Monodrámánál, ha 150 előadáson túl vagyunk, az már egy nagyon jó szám. Mi ezt már meghaladtuk, szóval büszke vagyok. (…) Szerencsére minden néző és minden előadás más. Mindig tanulok bizonyos szakaszokból, hogy hogyan fejlődik egy előadás és én is. Azért azt nem lehet megspórolni, hogy 1 óra 20 percen keresztül egyedül vagyok. Ilyenkor csak magamra számíthatok, egy pillanatig sem kapcsolhatok ki, emiatt mindig fenntartja az izgalmat és az érdeklődést. Mindig újabb és újabb feladatokat hoz, amiket nem is várna az ember.”
Az Egyasszony, a Mellékhatás és a pénteken debütáló A döntés is mind-mind nehéz témákat dolgoznak fel. Arról szólva, hogyan tud ezzel megbirkózni a mindennapokban és mennyire hatnak ki ezek a szerepek a munkán kívüli életére, azt felelte: “Ezeket a témákat jól tudom képviselni. Idővel megtanulom, hogyan kell őket különválasztani az élettől, de teljes mértékben nem tudom, és talán nem is akarom. Ezek által a történetek által én is nagyon sokat tanulok az életről, az emberekről és saját magamról is.
Mindig adnak egy pofont, és mindig helyre raknak, hogy tudjam értékelni az életemet, és tudjam, hogy mi az, ami igazából fontos.
Ez egy önterápia is, hogy a maga teljességében tudjam megélni a mindennapjaimat, és ne vágyjak mindig valami másra. Elégedjek meg azzal, ami van, és vegyem észre, hogyha boldog vagyok. Ne legyek elégedetlen, mert mindennek ellenére mi egy elég szerencsés korban élünk a környezeti katasztrófákat, az ukrán háborút és a covidot leszámítva. Ennek ellenére nem vagyunk egy olyan helyzetben, hogy azt mondják, hogy a származásom miatt meg kell haljak, és nem hurcolják el a családomat. Vagy nem született fogyatékkal élő gyermekem. Szóval összetehetem a két kezemet, hogy nincsenek nagyobb problémáim.”
A döntés az első színházi darab, amiben a férjével, Csányi Sándorral közösen áll színpadra. Ő nemrég azt mondta az előadástól függetlenül, hogy „aki azt mondja, hogy nem idegesíti a felesége, az vagy szépít, vagy konkrétan hazudik”, és hogy néha a falra másznak egymástól. A kérdésre, hogyan ment a közös munka, Senki Réka elárulta:
“Több hónapja foglalkozunk vele, ezzel fekszünk, ezzel kelünk. Egymás kezébe adjuk a különböző dokumentarista könyveket, az igaz történeten alapuló olvasmányokat, a túlélők elbeszéléseit. Dokumentumfilmeket is néztünk, szóval eléggé beleástuk magunkat a világháborúba és a zsidóság történetébe az elmúlt pár hónapban. Ha nem a gyerekekkel voltunk, akkor erről beszélgettünk végig.
Ugyanazt gondoljuk a színházról, és ugyanazt tartjuk fontosnak, ezáltal nem volt köztünk konfliktus, bármit ki tudtunk mondani.
Ami a másiknak nem volt kényelmes, azt átalakítottuk. Nem volt semmifajta ismerkedési időszak, hanem egyszer csak csináltuk. Nem volt kérdés, hogy egyetértünk-e és egyfelé megyünk-e. Létrehoztunk valamit, de majd csak pénteken derül ki, hogy ez a nézőknek is annyit ad-e, mint amennyit nekünk adott, és amit Eva Eger története és mondatai eleve adnak.”