Nemcsák Károly 2011 óta a József Attila Színház igazgatója, tíz év alatt a nézők körében népszerű, sikeres darabokat bemutató színházat igazgat. 2021-ben pedig újabb ötéves megbízatást kapott az intézmény irányítására. Felújított állapotban szeretné továbbadni színházát az utódjának, ezért rengeteg feladat vár rá az előtte álló ciklusban. Ennek kapcsán a Sorry magazin és a Femina podcastja kérdezte.

A Jászai Mari-díjas színész nem bánja, ha a mai napig egyik leghíresebb szerepe, Vágási Feri kapcsán szólítják meg az utcán – mesélte Soós Andreának a podcastban. „Nagyon sok ember életében még mindig jelen vagyunk. Az ifjabb generáció talán már kevésbé emlékszik ránk, bár ez sem teljesen igaz, mert sok fiatallal találkozom, akik a szüleik után szintén nézik a Szomszédokat, hiszen már a teleregény teljes 13 éve elérhető” – nyilatkozta a színművész.

Arról is beszélt, hogy a nézőket a 2021/22-es évadban hét új bemutatóval várják és immár társulatként fogadják. „A József Attila Színházban ez alatt a tíz év alatt, amióta igazgatóként tevékenykedem, a társulat tagjaként kezeltem azokat a kollegákat, akik megbízási szerződéssel játszottak nálunk, hiszen bennük gondolkodtunk. Szerencsések vagyunk, hogy gazdaságilag olyan helyzetbe került a színház, hogy alkalmazotti státuszban tud foglalkoztatni művészeket. Ez abból a szempontból is fontos, hogy a gazdasági nyugalmat meg kell teremteni ahhoz, hogy a színpadon nyugodt munka folyjék. (…) Az arányokat tekintve sok fiatal szerződött hozzánk, akik erőteljes energiákat mozgatnak majd meg az évadban: Lukács Dániel, Kónya Merlin Renáta, Fekete Gábor, illetve Kulcsár Viktória és Lábodi Ádám.”

A Sorry magazin felvetésére, miszerint az a hír járja, hogy ez a mostani az utolsó ciklus, amit szeretne színházigazgatóként eltölteni, úgy fogalmazott: „69 éves leszek amikor a mandátumom lejár, és nem akarok egy ilyen pozícióhoz ragaszkodó igazgató lenni. Hiszek abban, hogy át kell tudni adni a stafétát a fiatalabb generációnak. Folyamatosan érzem, micsoda lendülettel van a világ körülöttem, és ehhez a lendületes világhoz lendületes, fiatalos gondolkodás is kell. Én más helyzetben szocializálódtam, más politikai rendszerben is nevelkedtem. Sok mindent megéltem, és azt gondolom, van egy pont, amikor félre kell állni. Ha sikerül véghez vinni az elkövetkezendő években mindazt, amit tervezünk, az egy igazgatói életút alatt büszkén vállalható eredmény lesz. A visszavonulásom után visszatérek a színészethez, abból nem lehet kiöregedni.”

A kérdésre, minek köszönhető, hogy ezt a pályát választotta, azt felelte: „Nagyon izgalmas gyerekkorom volt annak ellenére. hogy egy zárt közösségben éltünk. A tanító nénink művészlélek volt, valószínűleg ő volt rám elsőként hatással. Sok híres embert hívott a falunkba – ő volt a férjével a falu szellemi központja, és mi tőlük tanultunk. Gimnáziumban indultam elsőként szavalóversenyen, onnantól kezdve folyamatosan versenyekre jártam, és a különböző városi eseményeken én mondtam a verseket. Aztán az életem során valahogy olyan emberekkel találkoztam, akik erre a pályára sodortak. Persze bennem is megvolt a vágy. Valahol talán ki lett jelölve nekem ez a sors.”